2019. június 6., Portsmouth
„Egy kedves ismerősöm írta, tényleg döbbenetes! Szégyenletes módon a D-Day 75. évfordulójára a meghívottak között találhatjuk Szlovákiát, amely köztudomásúlag a náci Németország leghűségesebb szövetségese volt, Tisoval az élen, tekintve, hogy 1945 márciusáig kitartottak, majd akit utána ki is végeztek, nem úgy, mint Horthyt.” – olvasható Bayer Zsolt blogján.”
Három fontos körülményre hívom fel a figyelmet.
1. 1939. és 1945. között Edvard Benes csehszlovák államfő vezetésével Londonban Nemzeti Felszabadítási Bizottság működött, amelyet a nácik ellen harcoló szövetségesek a hitleri Németország által szétszabdalt és megszállt Csehszlovákia ideiglenes kormányának tekintettek. Bizonyára ezzel magyarázható, hogy a cseh kormányfő –és a szlovák miniszterelnök-helyettes meghívót kapott az ünnepi rendezvényre. Nincs tudomásom arról, hogy a II. világháború alatt hasonló jellegű magyar formáció vagy szervezett ellenállást hirdető mozgalom működött bárhol a világban, arról viszont van, hogy Budapest 1940. őszén csatlakozott a Berlin – Róma – Tokió tengelyhez, a vesztes fasiszta nagyhatalmak szövetségéhez. Így aztán szégyent, vereséget szovjet megszállást, diktatúrát és elmaradottságot eredményezett a háromhatalmi egyezségbe való betársulásunk.
2. Abban egyetértek blogger Bayerrel, hogy Tiso-t és Horthyt „egy lapon és egy napon” említi. A két hírhedt politikus által vezetett országokat (Szlovákiát és hazánkat) ötven évig valóban utolsó fasiszta csatlósként tartották számon. Az egyik főbűnöst – a katolikus papot, az Első Szlovák Köztársaság elnökét– kivégezték (Tiso), a másik - a katonaember magyar kormányzó – viszont megúszta (Horthy). De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Peter Pellegrini jelenlegi szlovák kormányfő soha nem dicsőíti Tiso tetteit, ezzel ellentétben a mi miniszterelnökünk „kivételes államférfiú”- nak tartja a lovas-tengerészt, aki szerinte híven szolgálta és vezette nemzetét. A pusztulásba…….
3. Június 6-án Donald Trump amerikai elnök 14 ország vezetőjével együtt a dél-angliai Portsmouth-ban vett részt a nagyszabású megemlékezésen. Az ünnepségről készített filmanyagon jól látható, hogy a demokratikus Németország kancellárja, Angela Merkel az első sorban foglalt helyet.
A nemzet feledékeny és figyelmetlen firkásza ezekre a körülményekre nem tért ki. Vajon miért?