A bocsánatkérés közben az uszítás zavartalanul folyik

Föld S. Péter 2019. március 14. 13:41 2019. márc. 14. 13:41

Amikor Orbán Viktor néhány hete elküldte követeit Berlinbe, Balog Zoltánnak és Gulyás Gergelynek azt kellett elmondania az ottani, egyre értetlenebb és haragosabb barátoknak, hogy a kormány március 15-e után abbahagyja a Junckert ekéző kampányt. Akkor még úgy volt, hogy Orbán kedvenc luxemburgi barátját Frans Timmermans követi a plakátokon, ám ez a terv valamiért dugába dőlt, és úgy döntöttek, hogy inkább a családvédelmi akcióprogramot népszerűsítik, ahol csak lehet.

Le is szedték a Juncker-Soros tandemet ábrázoló förmedvényeket – azon utak mentén, ahol az előzetes tervek szerint a Budapestre érkező Manfred Weber elhaladt. Ennyire tartotta Orbán és társulata az Európai Néppárt csúcsjelöltjét: egy megvezethető tökkelütöttnek, aki ha lát egy Patyomkin falut, a seggét verdesi a földhöz örömében.

Ha Orbánék szándéka tisztességes és nem a pártcsalád kijátszása volna a cél, akkor nemcsak a Weber útjába eső plakátoktól szabadítják meg a magyarokat, de a kampányt is leállítják. Márpedig ez nem történt meg. A plakátok még mindig ott vannak, ezenkívül tévében, újságokban is láthatók az Önnek is joga van tudni, mire készül Brüsszel szellemiségű hirdetések, sőt, egyes újságok mellékleteként, még a kormány álláspontját ismertető és Brüsszelt ekéző tájékoztató füzettel is találkozhat az olvasó.

Orbán olyan sok embert nézett hülyének az elmúlt években, olyan sok mindenkinek hazudott, hogy már nemcsak idehaza, de a jóindulatú, és az alpári stílusra nem mindig felkészült Európában sem hisznek neki. Még hazudhatja egy darabig, hogy abbahagyják a kampányt, miközben ezerrel folytatja, de ennek a hatásfoka egyre kisebb. Nincs messze az idő, amikor senki nem hisz neki. Gyűlölködhet egyedül, vagy a hozzá hasonló, nemkívánatos politikusok társaságában. Európa erős embere – Orbán szereti ezt gondolni magáról – legföljebb a cselédasztalhoz ülhet, amikor a nagyok ebédelnek.