A Corvinus Egyetemről is kidobták Nagy Imrét
„Nagy Imre köztéri emlékezete vesztésre áll” – írta hat esztendővel ezelőtt a mártír miniszterelnök emlékhelyeit monografikusan lajstromozó album szerzője, Pótó János. Váteszi megállapítását a történész nem sokkal az után tette, hogy 2012-ben Kövér László megpendítette: a pesti Vértanúk terén nincs helye Nagy Imre szobrának.
A forradalom negyvenedik évfordulóján kezdődött szobordömping Nagy Imre esetében az ötvenedikig tartott, köztéri emlékhelyeinek száma félszázra növekedett. 2006 óta viszont csupán öt műalkotás született (közülük kettő fafaragvány), az utolsót, egy háromnyelvű emléktáblát 2013-ban Szabadkán avatták.
A számszerűsíthető megtorpanásnál is többet jelez az, amire Pótó János tanulmánya nyomatékkal irányítja rá a figyelmet. Merthogy az év végén suttyomban lebontott emlékmű korántsem az első, amit eltávolítottak - írja összefoglaló cikkében a HVG.
Az akár természetesnek is tekinthető, hogy a badacsonyi porta tulajdonosának változása miatt ma már nem tekinthető meg az az 1990-ben avatott márványtábla, amely Nagy Imre 1956. október 22-ei, „utolsó békés polgári napjára” emlékeztetett.
Az már inkább jelzésértékű, hogy a „mártírhalált halt miniszterelnök születésének 100. évfordulójára” készült szentgotthárdi emléktáblát 2005-ben, az új idők új szelét érzékelve lecserélték. Azóta a koszorúzók „1956 áldozataira és hőseire emlékeznek” két, néven nem nevezett fénykép – Tóth Ilona orvosmedika és Nagy Imre fotója – alatt.
2014-ben az úgymond depolitizálást végrehajtó Corvinus Egyetem aulájából – Karl Marx szobrával és Teleki Pál emléktáblájával együtt – pucolták ki (és fokozták le kiállítási relikviává) Kalló Viktor igen sikerült alkotását, a forradalom miniszterelnökének Kossuth-címerbe applikált bronzportréját.
