A Fidesz oligarchái le akarják rabolni a Balatont

Németh Péter 2019. április 13. 07:32 2019. ápr. 13. 07:32

A Balaton lassan már nem az országé – fogalmazott a hírklkikk.hu-nak adott interjújában Dr.Lengyel Róbert, Siófok független polgármestere. Azt is elmondta: ha a pártok megegyeznek a személyében, újra nekivág a feladatnak, de csakis függetlenként, és az általa jelölt csapattal. Az elmúlt öt évet magányos harcosként küzdötte végig a fideszes többségű testülettel szemben, ennek ellenére talpon maradat, és a város is fejlődött. Igaz nem úgy és nem annyira, ha megroppan a dereka és beáll a kormánypárt mögé. A Fidesz oligarchái így is szemet vetettek a Balatonra. Legújabban a hajózási társaságot, a Bahart-ot vette lényegében birtokba az állam, ami nem lenne baj, ám ha a jólfizető, nagy nyereséget hozó kikötőket átjátsszák magánkézbe – és erre vannak jelek -, akkor már beszélhetünk csúnya üzletekről.

- Öt évvel ezelőtt váratlanul ért mindenkit, hogy megnyerte a választásokat… Most ingatja a fejét, amivel azt jelzi, hogy az ön számára nem volt váratlan…

- Kétharmaddal nyertem.

- Mégis, meglepetés volt a sikere, főként annak tükrében, hogy szinte nem is volt kampányeszköze. Most viszont, öt év elteltével már nem egyéni harcosként indul, hanem az ellenzéki pártok közös jelöltjeként. Mi az, ami megváltozott öt év alatt, hogy az ellenzéki pártok beálltak ön mögé?

- Először is: soha sehol nem tettem olyan nyilatkozatot, akár arról, hogy indulnék, akár arról, hogy nem indulnék az őszi választásokon. Tudom, hogy a sajtóban jelentek meg ezzel kapcsolatos hírek, csak hát ezek egyike sem tőlem származott. Én azt mondtam az első pillanattól kezdve és hangsúlyozom most is, hogy az indulásomnak vannak feltételei. Nem zárkózom el attól, hogy egy újabb ciklusba beleálljak, de ehhez meg kell egyeznie az öt siófoki ellenzéki pártnak , vagyis a Jobbiknak, az LMP-nek, a DK-nak, az MSZP-nek és a Momentumnak. Van Mi hazánk is, de velük semmiféle közösséget nem vállalok. Ha és amennyiben ők meg tudnak állapodni abban, hogy egy közös jelöltet, és annak képviselő-jelöltjeit tudják támogatni, akkor teljesül az egyik feltétel. Ebből pedig következik a másik feltételem: még egy olyan ciklust nem szabad elkezdeni, ahol én magányos harcosként küzdök; csapattal kell felállni. Mind a nyolc választási körzetben saját jelöltet kell állítani. Csak függetlenként vagyok hajlandó elindulni, pártbefolyások nélkül, az általam kiválasztott jelöltekkel. Ahhoz ugyanis nem kívánok asszisztálni, hogy pártkatonákkal legyen feltöltve a testület, olyanokkal a pártok kéréseire figyelnek és nem a város érdekeire.

- Az eddigi hírek arra engedtek következtetni, hogy már megvan az egyezség az ön személyében, viszont amit most mond az ellenkezőjét sugallja, mintha elakadtak volna a pártok közötti tárgyalások….

- Nem. Én úgy tudom, hogy az ellenzéki pártok jelen pillanatban is egyeztetnek, és ha az egyezség megköttetik, akkor tudunk csak továbblépni.

- Nyilván vannak információi arról, hogy hol tartanak a tárgyalások…

- Úgy tudom, hogy rövid időn belül megszületik a megegyezés. Az nem történhet meg itt kicsiben, ami megtörtént tavaly áprilisban, nagyban. Vagyis hogy az ellenzéki pártok civakodásának az legyen az eredménye, hogy a Fidesz kétharmaddal nyer. Lássuk be, ha a győzelem nem is, de a kétharmad egy-két pártnak a töketlenkedésén múlott. Ha a pártok nem képesek tanulni a saját hibáikból, akkor nagyon nagy a baj, és nem is méltóak arra, hogy akár városi szinten labdába rúgjanak.

- Ezek szerint lát erre utaló vészjeleket Siófokon is?

- Nem, Siófokon pont hogy nem látok. Itt, úgy láttam, az elmúlt hónapokban kifejezetten konstruktívan működött együtt az ellenzék.

- Tud más jelöltről, mint ön?

- Ezen a ponton érzem a saját felelősségem súlyát; ne vegye senki nagyképűségnek, de azt gondolom, hogy amennyiben én nem indulok el az idei választásokon, akkor nagyjából borítékolni lehet, hogy fideszes polgármestere lesz Siófoknak. Megismétlem: ez az, ami óriási terhet rak rám. A tavalyi országgyűlési választásoknál, itt Siófokon a Fidesz kisebbségbe szorult, de végül mégis a Fidesz jelöltje nyert, mert az ellenzéki szavazók szanaszét szavaztak. Így aztán hiába akart a siófoki többség megszabadulni a Fidesztől, a megosztottság az ellenkezőjét eredményezte. Ez nem fordulhat elő még egyszer.

- Azt mondta az imént, hogy nem akar még egyszer magányos farkasként indulni. Ez mit jelentett az elmúlt öt évben,

- 9-3-at.

- A testületi szavazásokon mindig így nyert a Fidesz?

- Igen. Ha a saját akaratomat akartam keresztülvinni és a Fidesszel nem tudtam előzetesen megállapodni, akkor 9-3-ra leszavaztak. Minden alkalommal. Öt éve azért nem tudtam ütőképes csapatot összeállítani, mert nem hittek a győzelmemben. De, ha mégis hitt valaki, akkor meg a következményektől félt; mi lesz vele, ha mégis veszítek…Tudja, nem volt annak jó üzenete, ha bárki fel akarta volna venni a harcot a helyi hatalommal, különösen a polgármesterrel szemben. Ő akkor már ötödik ciklus óta uralta a várost. Féltek az emberek.

- Ha a 9-3-as arány rendre érvényesült, akkor ez azt is jelenti, hogy az elmúlt öt évben nem tudta elérni, hogy Siófok fejlődjön?

- Ez azért nincs így. Siófok nagyjából tízmilliárdos költségvetéssel bíró város, ennek egy jelentős része fejlesztésekre ment, és ez meg is látszik a városon. Ugyanakkor nyertünk néhány pályázatot is, bár igaz, ha nekem megroppant volna a derekam és beállok a Fidesz mögé, akkor több fejlesztési forrás érkezett volna kívülről. Az viszont nem én lennék. Összességében tehát állítom, hogy Siófok fejlődött, de persze egy olyan testülettel, amelyet nem a háttérből irányítanak és manipulálnak, és a rendelkezésre álló források átgondoltabb költésével még több beruházást lehetett volna Siófokon megvalósítani.

- Mi a legnagyobb gond most a városban?

- Arra gondol, hogy mi hiányzik Siófokon?

- Igen.

- A leginkább az elkerülő út hiánya irritálja a lakosságot. Nyáron, akik igyekeznének elkerülni Siófokot, de nem akarnak pályamatricát vásárolni, azok kénytelenek keresztülhajtani rajta, így aztán az amúgy is túlzsúfolt utak szinte járhatatlanokká válnak. Ilyenkor lényegében meghal a város, legalább is közlekedési szempontból mindenképpen.

- Kaptak erre kormányzati ígértet? Mármint arra, hogy megépül az elkerülő út?

- Hogyne, 2014 előtt több ígéret is volt rá. Olyannyira, hogy a 2014-es választási kampányban már azt jelentette be a Fidesz, hogy a pénz is megvan rá, aztán a választás után, miután én lettem a polgármester, kiállt a Fidesz országgyűlési képviselője és közölte a nyilvánossággal, hogy az a forrás, amely fedezte volna az út költségeit, már nincs meg.

- Annak dacára, hogy Orbán Viktor megígérte.

- Orbán Viktor egyebet is ígért; ígért a városnak – a választási időszakban – egy új városházát. Nem lett abból sem semmi. Megjegyzem: írtam a miniszterelnöknek 2015-ben egy levelet, amelyben emlékeztettem erre az ígéretére, és kérdeztem: várhatják-e a siófokiak, hogy valóság lesz az ígéretből, de sajnos a miniszterelnök nem méltatott válaszra.

- Mit ígért még Orbán Viktor?

- Ő konkrétan csak az új városházat, az utat a Fidesz. Más konkrét ígéretről nem tudok. Ezért írtam a levélben csak a városházáról. Hozzáteszem: ha én levelet írok a kormányfőnek, az nem Lengyel Róbert magánlevele, hanem a siófoki emberek levele. Huszonötezer ember levele. Ennyi embernek nem válaszolt Orbán Viktor.

- Amúgy méltónak tartja Siófokot arra, hogy a Balaton fővárosának nevezzék?

- Ó igen, persze. Nem kérdés. Még akkor is, ha a Balaton fővárosa cím valójában Keszthelyt illeti meg, Siófok a nyár fővárosa. De az nem elvitatható, hogy a Balaton és annak környékének legjelentősebb települése Siófok.

- Mégis úgy tűnik, mintha Füred több pénzt kapna…

- Én is hallom ezeket a híreket, de tessék elmenni Füredre, majd utána Siófokra, nézzenek körül mindkét településen, és rájönnek: nincs nekünk szégyellnivalónk. Tény, hogy Fürednek fideszes polgármestere van, erős fideszes, és ez nyilván a külső források tekintetében mindenképpen előnyt jelent a számára, de mi nyugodtan lehetünk büszkék a saját városunkra.

- Ön beszélt erős fideszes polgármesterről, és ennek abból a szempontból is van jelentősége, hogy mostanság egyre több jel utal arra, hogy a kormánypárt és a hozzá köthető oligarchák mintha le akarnák rabolni a Balatont. Látja ön ennek a nyomait?

- Látom. Egyet is értek az állítással. Olyan emberek, olyan befektetők jelentek meg az elmúlt években a Balaton környékén – nem az északi, vagy a déli parton, hanem körbe a tó mentén -, akik korábban nem nagyon voltak jelen. Azt hiszem ráéreztek a Balaton ízére, ráéreztek, hogy a Balaton egy óriási kincs, a lehetőségek tárháza. És sajnos olyan országban élünk, hogy a nemzeti kincseinket próbálják lerabolni, és – úgy látom – ez alól a Balaton sem lesz kivétel. Az a rengeteg szálloda, területek felvásárlása, a hatalmas ingatlanbefektetések… Siófokon is egyre másra nőttek ki a közvetlen parti apartman- házak, főleg budapesti ingatlanmágnások befektetései. Volt egy erőtlen kísérletem arra, hogy a közvetlen balatoni panorámával rendelkező lakások, házak tulajdonosaitól magasabb ingatlanadót szedjek be, mint például a vasút melletti házak lakóitól, de a Fidesz leszavazta a javaslatomat. Ez a plusz adóteher egyébként a siófoki lakosságot gyakorlatilag nem is érintette volna, mivel 99 százalékban nem a helyiek ingatlanjairól van szó, de olyan sok Fideszhez közel álló ember érintett ebben a történetben, hogy lényegében tárgyalás nélkül lesöpörték az ötletet. Ez a javaslatcsomag egyébként nyolcvan millió plusz bevételt jelentett volna, amit a Balaton-part fejlesztésére szerettem volna fordítani, de hát falakba ütköztem.

- Milyen konkrét jelei vannak a Balaton lerablásának? Tudunk a kikötői terjeszkedés szándékáról, a szállodákról, a balatoni hajózásról. Ezek mind Fidesz oligarchák kezébe kerülnének?

- Én is elsősorban a sajtóból tájékozódom, de biztos vagyok benne, hogy ezek az ügyletek politikai háttér, a politikán keresztül érkező pénzek nélkül nehezen mennének. Ami egyébként a balatoni hajózást illeti, a Bahart régóta önkormányzati tulajdonban van. Annak idején az állam adta át a részvényeit ingyen az önkormányzatoknak. Nekik az elmúlt években tőkeemelést kellett volna végrehajtaniuk, de nem hajtották végre. Tavaly év végén a kormány az asztalra csapott: ha nem hajtják – hajtjuk - végre a tőkeemelést, annak következményei lesznek. Ez a közlés bennünket különösen markánsan érintett, hiszen negyvennégy százalék tulajdonrészünk volt a cégben. Számomra teljesen világossá vált, hogy a Bahart az állam célkeresztjébe került. Vagy így, vagy úgy, de az állam vinni fogja. Ebben a helyzetben azt a döntést kellett meghozni, hogy a Siófokra eső 770 milliós tőkeemelési kötelezettségtől szabaduljunk meg, mégpedig azért, mert könnyen előállhat az a helyzet, hogy végrehajtjuk a tőkeemelést, majd az állam újabb forrásokat pumpál a Bahartba, és még ez a kis tőkeemelési részünk is felhígul és elmegy a semmibe. Kijelenthetem, hogy ebben az ügyben kényszerpályán voltak az önkormányzatok, és a kényszerhelyzetből fakadóan be is adták a derekukat. Hozzáteszem, hogy Siófokon kívül nem is nagyon volt hajlandóság a tőkeemelésre. Mi évről-évre beterveztük a költségvetésünkbe, most is így tettünk, de mások már semmiképp nem akartak invesztálni a Bahartba, tehát ilyen értelemben egyértelművé vált, hogy a Bahart elesett. Egyébkén az államosítással önmagában nincs semmi bajom, sőt. Az önkormányzatok nem voltak jó gazdái a balatoni hajózásnak, a nyereséget kivették a cégből, fejlesztésre pedig semmit nem fordítottak.

- A fejlesztés itt a kikötőket, a hajóállományt jelenti?

- Igen. A kompok például már teljesen elöregedtek, van olyan, amelyet hamarosan cserélni kellene, és itt milliárdokról beszélünk. Ekkora összegekkel pedig az önkormányzatok nem rendelkeznek, ilyen tőkeerővel csak az állam rendelkezik. Ha tehát egy tisztességes országról beszélnénk, akkor az állami szerepvállalás nem okozna semmilyen problémát. De mi most Magyarországon élünk, 2019-ben, ezért aztán hadd legyek egy kicsit szkeptikus. Igyekszem úgy felfogni, hogy az állami szándék most kivételesen jó, egyben marad a Bahart, és nem arról szól a történet, hogy a sikeres üzletágakat átjátsszák magánkézbe. Gondolok itt elsősorban a kikötőkre. Az világi jó üzlet, az ugyanis megvan. Ott csak évről-évre be kell szedni a kikötői bérleti díjat.

- Ezek szerint azért él a gyanúperrel, hogy ez megtörténik?

- Hát igen. Hogy a fenébe élnék. Magyarországon vagyunk.

- De konkrét jeleket is lát?

- Azokat talán nem, ha csak nem annak tekintem, hogy a felügyeletet a Bahart felett a Rogán-féle minisztérium látja el, márpedig – minden tiszteletem mellett is, ha valahol Rogán úr megjelenik, ott sok jóval nem számolhat az ország.

- A propaganda minisztériumnak mi köze a hajózáshoz?

- Az állami turisztikai ügynökségen keresztül. De nem akarom most ezt a történetet túlgondolni, ha ugyanis az a cél, hogy a céget ténylegesen talpra állítsák, akkor nincs az ügylettel semmi bajom. De, ha a legnagyobb forgalmú kikötőket szép lassan át akarják adni magánzóknak, nos akkor ott már komoly fenntartásaim vannak.

- Mi van a szállodákkal?

- Balaton-szerte folynak a vásárlások. Ezekhez olyan mennyiségű pénzre van szükség, amennyivel Magyarországon csak nagyon meghatározott kör rendelkezik.

- Mészáros Lőrinc jelen van Siófokon?

- Vele soha nem találkoztam, de tény, hogy cégein keresztül a lába már itt van Siófokon; ahogy hallottam szállodákban, kempingben.

- Az létezik, hogy polgármesterként ezekről a dolgokról nem tud?

- Most erre mit mondjak? Akkora céghálója van például Mészáros Lőrincnek, hogy én nem fogon nézegetni a cégnyilvántartásban, hogy valamelyik cég köthető-e hozzá. Nem nyomozgatok utána, csak, mint jelenséget konstatálom, hogy a Balaton már szép lassan nem az országé.

- Mennyit öregedett öt év alatt?

- Épp a napokban mondták, hogy jó pár évet letagadtatok. A sport, a mozgás lendít túl a napi stresszen. Bevallom, magam sem gondoltam volna, hogy ennyi mindent kibírok.

- Ha történetesen úgy dönt, hogy nem indul a választáson, rendőrnek sem megy már vissza?

- Nem gondolnám, hogy ebben a rendszerben nekem rendőrnek kellene lennem. Egy tisztességes országban még el is gondolkodnék rajta.

- Egy tisztességes országban biztosan nekivágna egy újabb polgármesteri ciklusnak, nem?

- De, de.

- Azt érzékelem önön, hogy ez a magányos harcos szerep egy önnel, és hogy nem fél kimondani a véleményét. Vagyis talán nem elég taktikus…

- Lehet. Vagy nem vagyok eléggé politikus. De ez vagyok én. Az, hogy van a városban respektem, elfogadottságom, mondjuk azt, népszerűségem, az annak köszönhető, hogy így fogadtak el az emberek. Lehetnék bólogató Jancsi; mi problémám lenne akkor, ha a választások után, gumiderékkal együttműködök a jelenlegi hatalommal? Akkor elkerülhettem volna azokat a helyzeteket, amelyek már-már megalázóak. Például 2016-ban az év végi jutalmamat nullára redukálta a fideszes többség. A korábbi polgármesternek az ilyenek szinte a járandóságai közé tartoztak, az én munkámat nullára értékelték. De engem pénzzel nem lehet megvásárolni, de kísérletet tenni rá sem lehet. Én rendőrtiszt voltam sokáig, hozzászoktam ahhoz, hogy annyiból élek, amennyit hivatalosan keresek. Most is így vagyok. Elsőként tettem ki a vagyonnyilatkozatomat, nincsenek titkaim. Meg lehet nézni, hogy mennyit gyarapodott négy és fél év alatt a magánvagyonom.

- Mennyit?

- Nagyjából annyit, hogy a ciklus végéig eljutok odáig, hogy a két és félmilliós lakáshitelemet letörlesztem. Ugyanaz az autóm van, egy Suzuki Vitara. Egyébként, amikor négy éve megvettem, a fideszesek lefényképezték, és szétterítették, hogy én máris egy luxusterepjáróval közlekedem. Egy kétkerék meghajtású Suzuki Vitaráról beszélünk. Ezen felül van még egy 29 éves Suzuki terepjáróm, ezzel járok horgászni, vadászni, és van egy másfél szobás lakásom. A feleségem az egészségügyben dolgozik, szinte minimálbérért. Ilyen szempontból tehát foghatatlan vagyok. És az első ember, aki engem megpróbál megvesztegetni, az irodámból nem megy ki a két lábán, a rendőrök viszik el. Nem is próbálkoznak ilyennel.

- Biztos benne, hogy evilágra való?

- Hogy fogalmazott Tétényi Éva? Vagy a jövő vagyok, vagy rendszerhiba. Én még ebben a mocskos világban is abban hiszek, hogy hosszabb távon a tisztesség, még a politikai tisztesség is kifizetődő. Próbálom megmutatni, hogy ennek a munkának az ellátásához nem feltétlenül szükséges, hogy valaki tíz-húsz, vagy harminc százalékos legyen egy idő után.