A házelnök úr szirénhangjai
No Gyurcsány Ferenc! Most aztán szorulsz! A Fidesz nagybajuszú, másodosztályú prófétája kiátkozott a tisztességes emberek, (ha nem az emberiség) köréből, s társtetteseddel, a fiatal momentumos pártelnökkel együtt a történelem szemétdombjára vetett. De Horn Gyula és persze Hadházy Ákos is megkapta marasztaló ítéletét, miközben Borkai Zsolt félig-meddig erkölcsi felmentéshez jutott.
Kövér László dr. az utóbbi napokban házelnöki pozíciójának erkölcsi magasából szerfölött szorgalmasan hirdette az igét a keresztyéni szeretet jegyében. Több helyütt, sokféle tárgyban mondott etikai és politikai ítéletet fontos és kevésbé fontos közérdekű dolgokról, folyamatokról és személyekről. Vasárnap a közrádióban ismét elragadta a nagy nemzetmentő hév, és verbális furkósbottal esett neki az ellenzék jelenleg két legnagyobb választói támogatást élvező pártvezetőjének, s a szokottnál is nyersebb szóhasználattal adott jellemzést balsorsverte politikájukról.
Portálunkon már több alkalommal vitába szálltunk Kövér László állításaival és értékítéleteivel, mígnem ez a mai rettenet végképp bizonysággal szolgált arra, hogy a Fidesz választmányának elnökével merőben felesleges dőreség vitatkozni. Amit mond, és ahogyan mondja, kizárja ennek lehetőségét. Ő nem érvel, hanem állít, nem bizonyít, hanem kijelent, nem bírál, hanem szidalmaz. Nincs miről, s miképp vitatkozni. Ezek a házelnök úr sajátos szirénhangjai a kormánypárt és az ellenzék éppen kibontakozó nagyvárosi együttműködése jegyében.
Így hát tanácstalan vagyok a lehetséges reakciót illetően. Nem írhatom, hogy „Lacikám! Amit mondasz, az gonosz ostobaság, illetve ostoba gonoszság“ - részben mert nem vagyok olyan nexusban a házelnökkel, hogy megengedhetném magamnak e baráti, csipkelődő hangnemet, részben mert ezek a kifejezések leginkább a mértékadó fideszes kiadványok szóhasználatára emlékeztetnek, amitől - a puszta jó ízlés okán - igyekszem magam távol tartani.
Viszont azt sem írhatom: Tisztelt Házelnök úr! Ön egy rosszindulatú marha“ - mert ez mégsem illendő hangnem a köztársaság harmadik számú közjogi méltóságát illetően. Akkor pedig Kövér László rádiónyilatkozata elfogadható módon minősíthetetlen.
Maradjunk tehát ennyiben!
