A karaktergyilkosok bukásra állnak

Németh Péter 2019. június 24. 12:33 2019. jún. 24. 12:33

Kikerülni már nem tudta a jobboldal az előválasztás témáját, s noha ennek a médiabirodalomnak – a magyar nyilvánosság kilencven százaléka az övék – egyetlen munkatársa sem vette észre, hogy Budapesten napok óta hosszú sorok kígyóznak a szavazó-sátrak előtt -, bagatellizálni azért megpróbálják. A roncsderbi kifejezés is újra felbukkan, csakúgy, mint az Karácsony-Horváth Csaba összecsapás esetén, de azért a többség ezt a kifejezést már igyekszik elkerülni. Hiába, van, aki figyelembe veszi, hogy még a Fidesz-hívők is nyitott szemmel járnak Budapesten, így aztán bele-bele futnak a választani akarók soraiba.

Akárhogy is tálalja az állampárti sajtó az előválasztást, nehezen tudja elhitetni, hogy az kudarc. Nem volt könnyű Karácsony Gergely ötletét-javaslatát átvinni az ellenzéki oldalon sem, mostanra azonban oly mértékben megnövekedett az érdeklődés, hogy bátran kijelenthetjük: megvalósult egy új intézmény Magyarországon. Hogy végül összejön-e az előírt ötvenezer szavazat, ma még nem tudjuk, a jelek azonban abba az irányba mutatnak, hogy meglesz a kellő számú voks.

Hogy ötvenezer ember ajánlása sok-e vagy kevés, azt kik-ki döntse el maga, de talán könnyebb elképzelni e tömeg súlyát, ha arra gondol az olvasó, milyen látványt nyújtana, ha ennyi ember, ekkora tömeg előtt kellene beszélnie. Becsmérelheti tehát a kormányoldal az akciót, kiadhatja médiamunkásainak az utasítást, hogy miként kell az üggyel foglalkozni, hogyan kell szélsőséges jelzőket összehordani, támadhatja az előválasztás résztvevőit, ezzel egyáltalán nem ér célba: pár nap múlva meg lesz az a kihívó, aki szembenéz majd Tarlós Istvánnal, ráadásul egy vitasorozat tapasztalataival, megfelelő programmal és kellő odafigyeléssel.

Mellesleg az állampárt azért is zavarban volt és van ezzel az előválasztással, mert voltaképpen nem tud vele mit kezdeni. Nem választhat ki egyetlen jelöltet közülük, hogy elindíthassa a szokásos karaktergyilkosságot, egyszerre három emberre lőni – talán még azon az oldalon is tudják – kontraproduktív. Az akció az ellenzék dolga, de mégis Tarlós eltávolításáról szól. Vagy még inkább a Fidesz teljes trónfosztásának elindításáról.

Akárhogy is alakul az eredmény – most Karácsonynak áll a zászló -, ez a kampány sok mindenre megtanította azokat, akik odafigyeltek a történésekre. Megtanította elsősorban arra, hogy lehetnek azonos oldalon belül is ellenfelek, egyáltalán nem tilos, ha léteznek véleményeltérések, sőt még az sem, ha támadják egymást. Csak arra kell vigyázni, hogy a résztvevők tiszteljék egymást, ne ellenséget, hanem versenytársat lássanak egymásban. És a kezdeti villongáson túl, ami egy be nem tartott gyurcsányi ígéret körül bontakozott ki, ez így is történt.

A szereplők bebizonyították: létezik még Magyarországon vitakultúra, és Karácsonynak azt is sikerült elérnie ezzel az előválasztással, hogy létezhet Magyarországon valódi demokrácia. Olyan demokrácia, ahol a küzdelemnek óriási a tétje, de a harc végén csupa sérült, több sebből vérző ember marad a mezőn. Nem, nem lesz kellemes annak a kettőnek, aki ottmarad egyedül a terepen, hiszen mindenki azért indult, hogy győzzön, és menet közben sokszor érezhették úgy is, hogy élet-halál harcot vívnak, de a végén csak azt konstatálhatták: a budapesti polgárok érdekeit követték, és fogják követni az előszavazás lezárása után.

Mindhárom induló rögzítette az atv-s vita végén: ha veszítenek, akkor is kötelességük lesz segíteni a győztest a kampányban. Mert arra is ráéreztek: a fővárosiak – az állami pénzből élő médiamunkások kivételével  - megszerették őket, és ami még ennél is fontosabb: elhitték nekik, hogy azért akarják leváltani és elküldeni pihenni Tarlóst, hogy Budapest végre ne legyen kiszolgáltatva Orbán, illetve a Fidesz akaratának. Teljesítményüket, valódi vitakultúrájukat látva, felismerhették azt, hogy a főváros tehet önmagáért, illetve, fogalmazzunk precízen: a fővárosiak tehetnek önmagukért. Hogy végre – hogy Karácsony fogalmazott – elsőként itt valósulhasson meg az emberek hatalma.