A képünkbe vágták, hogy már a látszatra sem kell adniuk
„Nehéz megérteni az arcátlanságot. Sem jogilag, sem a mindennapi gyakorlatot tekintve nem volt semmi szükség erre, hiszen a most egy konglomerátumba összerakott médiacégekhez tartozó szerkesztőségek eddig is összehangolt rendszerben működtek” – mondta a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány létrejötte kapcsán Polyák Gábor médiajogász. Az okot ő is keresi. Szerinte fontos lenne versenyhivatali eljárást indíttatni, akkor a médiahatóságnak is vizsgálódnia kellene. Európai szinten nem vár lépéseket. Az összes jobboldali-kormányzati sajtó-és propagandatermék összerakása eredményeként hangoztatott húsz százalékos piaci részesedést pedig értelmezhetetlennek tartja. Simicska-féle helyzet pedig nem lesz.
„Miután nem egy piacot érintő tranzakcióról van szó, csak annak nem tűnik értelmezhetetlen butaságnak a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány kapcsán hangoztatott 20 százalékos piaci részesedés, aki felületesen követi az eseményeket” – válaszolta a Hírklikk kérdésére Polyák Gábor, mondván: ennek persze oka lehet, hogy a 20 százalékos arány kellően alacsonynak hangzik ahhoz, hogy „elégedettséggel nyugtázhassa az ember, hogy nem történt semmi”.
Példaként említette, hogy a megyei lapok piacán teljes a lefedettség, tehát ott száz százalékos a piaci részesedése az alapítványnak; ugyanez a helyzet az országos kereskedelmi rádiók piacán; a hírtelevízióknál, ha nézettségben nem is 50 százalék, de közelíti azt.
Ilyen körülmények között nem várja-e hogy fennakad akár a médiahatóság, akár a Gazdasági Versenyhivatal rostáján a tranzakció? – kérdeztük a médiajogásztól, aki úgy vélekedett, hogy erre nem tud teljes bizonyossággal válaszolni. Annyi azonban látható, hogy a non-profit és alapítványi megoldással azt a látszatot törekszenek kelteni, hogy a legkisebb mértékben sem volt gazdasági jellegű, klasszikus piaci tranzakciósorozat, hiszen ingyen adták át a portfolió részeit, és a végeredmény egy közhasznú non-profit szervezet lett.
"Szerintem azonban ez nem áll meg, ettől ugyanis még a médiapiac számos szegmensét nagyon is érintő fejleményről van szó; a médiumok tulajdonosa az alapítvány lett, s ezt nem lehet lesöpörni az asztalról”. Hozzátette: azért is nagyon fontos lenne, hogy történjék bejelentés a versenyhivatalnál, mert akkor a Médiatanács köteles lenne vizsgálatot indítani az információk sokszínűségének megsértése kapcsán, „azt pedig végképp nem látom, hogy egy ilyen portfolió miért nem sérti elképesztő mértékben az információforrások sokszínűségének elvét".
Polyák Gábor szerint ugyanakkor az Európai Bizottság nemigen fog vizsgálódni az ügyben. Ennek oka, hogy jogilag nem éri el a tranzakció azt az összeghatárt, amely felett kötelező lenne egy ilyen vizsgálat, illetve nincs is külföldi szereplője az ügynek. Még akkor sem – tette hozzá –, ha sehol a nyugati világban nem létező média-konglomerátumot hoztak ezzel létre. „Még a hagyományos diktatúrák sem így működnek” – szögezte le, s arcátlanságnak nevezte az egészet, aláhúzva: mindez egy magát jogállamnak eladni próbáló kormányzat hajtotta részéről történik.
Az okokról ő is csak találgatni tud, egy biztos, tartalmilag nem volt rá szükség, hiszen az alapítványba bevitt termékek tartalmát már eddig is összehangoltan állították elő. „Valószínűleg persze meg lehet spórolni néhány milliárd forintot és visszavenni területeket néhány kiskirály játszóteréről, de a rendszer eddig is kiválóan működött” – fogalmazott. Hozzáfűzte: „A lépéssel ugyanakkor a magyarok, az európaiak és az európai döntéshozók szemébe mondták, hogy nekik minden szabad, nekik már a látszatra sem kell adniuk”.
A koncentrációs lépéssorozatra többféle magyarázatot próbálnak találni a médiában. A 444.hu például így összegezte: Orbánnak elege lehetett abból, hogy számolatlanul folynak ki pénzek a kormányzat által bőkezűen megtámogatott, a piacból megélni amúgy képtelen jobboldali sajtóból, és valószínűleg a jobboldali médián belüli acsarkodásokat is megelégelhette. Polyák Gábor a Hírklikknek azt fejtegette, hogy ugyan egyfelé ment eddig is a pénz, „de csak kinőttek olyanok, mint Mészáros Lőrinc felesége vagy éppen Schmidt Mária, akik kezdhetik úgy érezni, mintha a valóságban is az övék lenne az adott termék; de persze nem az a cél, hogy ők jól érezzék magukat”.
Emellett – mint mondta – túlságosan drága volt az eddigi felállás, hatékonyabbá kellett tenni, már csak azokra az időkre is gondolva, amikor elfogyhat a tartalék. Ráadásul Orbánnak most nem kell félnie attól, hogy „Simicska-féle helyzet áll majd elő, mivel ezek a szereplők teljes függőségben vannak Orbánról, s nem annyira autonómok, mint amilyen Simicska Lajos volt”.
Mindazonáltal a lépés már nem korlátozza tovább a sajtószabadságot véli a médiajogász, aki szerint „persze eddig is nehéz volt sajtószabadságról beszélni”. De a hiánya látványosabbá válik.
Szerző: NVZS
