A kilopakodó állam
Az állam kifelé settenkedik, bújik a kötelezettségei alól. Lábujjhegyen oson, hogy észre se vegyük. Ha meglátják, megáll, és kínosan visszamosolyog, úgy megy, mintha jönne.
Három friss tény:
1. Az Állami Egészségügyi Központ egy titkos kormányhatározatra hivatkozva levelet írt a kórházaknak, amit nehéz másként értelmezni, mint létszámstopnak. A Kórházszövetség rémülten kért magyarázatot, hiszen közismert, hogy orvos- és nővérhiány van. Az államtitkár a parlamentben időt kér a válaszra, a Központ magyarázkodik: ahol kell, majd ők engedélyezik a szakemberfelvételt. A jóváhagyásuk nélkül csak vállalkozási szerződést lehet kötni (speciel ez kerül többe), de közalkalmazotti státuszt nem töltethetnek be.Ennek csak az lehet az értelme, hogy az egészségügyi dolgozókat ki akarják vezetni a közalkalmazotti státuszból, ahol az állam felelősséget vállal a bérekért, a pályafutásért és az alkalmazás biztonságáért. Újabb mérföldkő az úton, amelyik az állami felelősséget fokozatosan leépíti, és minél többeket (már messze nem csak a felső- és a felső-középosztályt) lök át a privát ellátásba.
2. Benyújtották a törvényt, amely szerint megszüntetnék a szakképzésben dolgozó pedagógusok közalkalmazotti státuszát. Lásd amint fent.
3. A fideszes Hollik István ehhez a szakképzési törvényhez módosítót adott be. Eszerint a szülő (járandóságok megvonásának terhével) köteles 18 éves koráig vagy a szakmaszerzésig taníttatni a gyerekét. Eközben a tankötelezettség csak 16 éves korig szól, ezen felül tehát egyetlen intézmény sem köteles felvenni senkit. Ügyes, nem? Amiről az állam nem gondoskodik, annak a balhéját vigye el a szülő.
Tulajdonképpen megértem ezt a szegény államot. Le kell adnia a felelősségéből, hiszen annyi egyéb dolga van. Gondoskodnia kell a 40-50 kiválasztott család gazdagodásáról és büntetlenségéről, össze kell kaparnia a pénzt a korrupcióért kiszabott uniós büntetésekre, ki kell békítenie Matolcsyt Vargával, Palkovicsot Káslerrel, Kövért az emberiséggel. Hát csoda, hogy másra már nincs energiája?
