A kisvasút körbejárja az összes stadiont
Vegye le a narancsszemüvegét – ajánlotta blogbejegyzésében Ujhelyi István szocialista EU-parlamenti képviselő a megválasztott új bizottsági elnöknek. Ujhelyi annyiban következetes volt önmagához, hogy a szavazáskor a nem gombot nyomta meg, de nem a mostani „szemüveget a bírónak” intésével magyarázta döntését, hanem azzal, ahogy a jelöltet eljuttatták a csúcsra.
Azaz azt kifogásolta, hogy az újjáalakult parlament szinte minden korábbi megállapodást felrúgott, semmibe vette a csúcsjelölti rendszert, a kiválasztottak európai kampányát, és háttérmegállapodásokat kötve választották ki Ursula von der Leyent és a többieket. Ujhelyi hangsúlyozta, hogy a német politikusnővel nincs baja, a programbeszéd szimpatikus volt neki, de még sem érthet egyet egy olyan személyi konstrukcióval, amely fenékbe billenti az addigi elveket.
Nos, Ujhelyinél nem tartott sokáig ez az állapot, a Hírklikken is olvasható bejegyzéséből láthatjuk: már a volt német védelmi miniszter személyével sem ért egyet. Illetve, egyelőre csak figyelmeztet: az út, amelyen elindult, legalább is a legújabb interjúja alapján, messze nem egyezik azzal, amit a beiktatása előtti beszédében elmondott.
A Guardian-interjú már egy új arcát mutatja, világít rá a magyar képviselő, sokkal közelebb lépett ahhoz, amit a Fidesz képvisel, mint amit ígért.
Ebben az interjúban már össze-vissza sasszézik von der Leyen, tulajdonképpen relativizálja a jogállami ellen vétkezők bűneit, megengedhetőbbnek tartja politikájukat, mint azt előzetesen várni lehetett volna tőle.
Persze nincs még semmi se lefutva, ez is csupán egy interjú, mint ahogy az ígérethalmaz is csak egy beszéd volt. Nem tudhatjuk, hogy a szűk választási győzelem milyen előzetes elkötelezettségekkel járt, ígért-e például olyasmit Orbán Viktornak, a fideszes voksok fejében, amely megengedi a magyar miniszterelnöknek, hogy megőrizze eddigi „vívmányait”, vagyis a magyar jogállam úgy maradjon, a maga lerombolt állapotában, illetve hozzájárul-e ahhoz is, hogy a magyar kormány továbbra is érvényesítse az antidemokratikus akaratát.
Felfoghatjuk tehát Ujhelyi kiáltásnak vészjelzésként is, amely, ha eljut az Elnök-asszonyhoz talán nyitott fülekre talál. Én magam nem nagyon bízom ebben, mint ahogy ezt az „Orbanzálódik Európa” című írásomban is jeleztem. Ugyanis pontosan az az út, amelyre Ujhelyi hivatkozik, és amelyet megengedhetetlennek tartott teszi szinte törvényszerűvé, hogy von der Leyen asszony kijelentéseit ne vegyük komolyan.
Nem pusztán azért, mert túl sokat ígért, szinte mindenkinek juttatott valamit, hanem mert maga az uniós tisztségek elosztása egyfajta kufárkodásra emlékeztet, és igen: az európai politikusok pontosan azt tették, amit magyar kollegájuk: semmibe vették a demokratikus elveket.
Mindenáron elnököt akartak találni, és ehhez meg kellett nyerniük a gáncsoskodó V4-eket, élükön Orbán Viktorral, s fogalmunk sincs, hogy pontosan mit nyújtottak cserében. Lehet, hogy a Fidesz visszafogadását a Néppártba, de lehet, hogy valami mást.
Mindenesetre hagyták, hogy Orbán diadalittasan jelentse: Ursula von der Leyen neki köszönheti a győzelmét, és annak, hogy megígérte: tisztelni fogja a magyarokat.
Első megközelítésben üres fecsegésnek tűnt miniszterelnökünk ezen büszkélkedése, de a mostani Guardian interjú már inkább azt mutatja: tényleg lehetséges, hogy egymás tenyerébe csaptak. Márpedig, ha így van, akkor az új parlament és európai vezetés mégiscsak előnyt hozhat Orbán számára, és veszteséget a magyar közállapotokra nézve.
Ujhelyi, szelíden, csak a narancsszemüvegről beszél, pedig ennél jóval nagyobb a tét. Egészen konkrétan az, hogy a Fidesz elnöke addig építi a kisvasútját, ameddig csak akarja. Ha kedve szottyan, körbejáratja az összes általa épített futballstadiont.
