A Kurírtól lopta Bayer az ötforintos ötletet

Bayer Zsolt nemcsak trágár, de a lopás sem idegen tőle. Az ötlet ugyanis nem új, volt már ilyen a magyar sajtó történetében.

Az általam is szerkesztett Elefánt (az Orbán Viktor utasítására később bezárt Kurír szombatonként szatirikus melléklapja) 1992-ben egy fotoshop-pal készült képet közölt Maczó Ágnesről. A képen az akkori, MDF-es képviselő fürdőruhában volt látható.

Maczó Ágnes ezt nehezményezte. Arra hivatkozott, hogy az ő boldogkőváraljai választói nem azért küldték őt a parlamentbe, hogy fürdőruhában mutatkozzon, s emiatt bocsánatkérést várt. A bocsánatkérés helyett egy válaszlevelet kapott az Elefánt dájrektorságától. Ebben közöltük vele, hogy nem kellene ennyire lenéznie a saját választóit, s azt feltételezni róluk, hogy egy szatirikus melléklapban megjelent fotó láttán azt gondolják, hogy ő fürdőruhában flangál a pesti utcán.

Ezt követően Maczó Ágnes beperelte a Kurírt.

Az ügyben először eljáró elsőfokú bíróság támogatta, de a másodfokú bíróság elutasította Maczó Ágnes keresetét. Utóbbi többek között azzal indokolva az ítéletet, hogy „a közélet szereplőinek számolniuk kell azzal, hogy nemcsak az adott közéleti eseményről szóló tudósításnak lesznek szereplői, hanem a róluk készült kép- és hangfelvétel eszköze vagy tárgya lehet utánzásnak (parodizálásnak), szatirikus jellegű ábrázolásnak. A közéleti szereplők képmásának ilyen jellegű felhasználását nem lehet a hozzájárulásuktól függővé tenni. (…) …a felperest ábrázoló fényképek egyéb személyiségjogot sem sértenek, mert olyan szövegkörnyezetben lettek elhelyezve, amelyből kitűnik, hogy az újság egy politikai jelenséget, a parlamentben elharapózott durva hangvételt kívánta a komikum eszközével szatirikusan bírálni.”
A fürdőruhában való megjelenést ruhátlanságnak tekintő Legfelsőbb Bíróság azonban 1993-ban a jogsértés tényét megállapító, a további jogsértéstől eltiltó és az alperest nyilvános elégtétel adására kötelező elsőfokú bíróságnak adott igazat, ráadásul még kártérítést is megítélt a politikusnőnek – bár csak 300 000 forintot az általa igényelt 1 500 000 forintból –, továbbá 300 000 forint közérdekű bírságot is kiszabott a viccelődő kedvű újságra, egyebek mellett az alábbiakkal indokolva döntését:
„…a felperes arcképe… jogosulatlanul lett felhasználva (mert az nem a felperes nyilvános közszerepléséről készült, és a felperes a megjelentetéséhez nem járult hozzá), az ábrázolás módja pedig – a ruhátlanság – a felperest női mivoltában, emberi méltóságában is sérti. Ebből következően, ha a fénykép a politikusi megnyilvánulások karikírozásának lenne is tekinthető, az ábrázolás módja miatt a jogsértés ugyancsak fennáll.”

Akárcsak Bayer esetében, a Kurír Elefánt perében is 300 ezer forintról volt szó, ami akkor több pénznek számított, mint ma. (Igaz, nem rengette meg a Kurír büdzséjét.) Arról nem is szólva, hogy mivel több tévéműsor és híradó is foglalkozott a perekkel, az ügynek nagy reklámértéke volt a számunkra, ráadásul a közvélemény érezhetően a Kurír mellett volt.

És itt következik a történetnek az a része, amiből kiderül, hogy a pályáját a Kurírnál kezdő Bayer Zsolt honnan lopta az ötforintos ötletet: miután a pert harmadfokon elveszítettük, megalakítottuk a Maczó Ágnes Üldözötteinek Bizottságát, s arra kértük a velünk szimpatizálókat, hogy a Kurír kárainak enyhítésére küldjenek számunkra fejenként 1, azaz egy forintot. (Szigorúan csak ennyit, többet ne!)

Több mint háromezer egyforintos utalvány érkezett a szerkesztőségbe, még néhány országgyűlési képviselő is küldött pénzt. A büntetést persze nem ebből a pénzből fizettük ki, azt a Kurír kiadója – akkor még ismert volt a jogkövetés gyakorlata - átutalta a „sértett” számlájára.

Az egyforintosokat nem dobtuk be Maczó Ágnes kertjébe. Sokáig egy dobozban őriztük, majd amikor 1998. szeptember 30-án, Orbán Viktor személyes utasítására bezárták a Kurírt, a pénznek nyoma veszett.

De ez már egy másik történet.