A magyar rémálom
Nem lehetünk büszkék magunkra: Magyarországon 2012 óta duplájára nőtt azok aránya, akik félnek az idegen kultúrájú emberektől, és egész Európában nálunk a legmagasabb azok aránya (62 százalék), akik azt állítják, senkit sem lenne szabad beengedni az országba – a második helyen álló cseheknél “mindössze” 30 százaléknyian vélekednek ugyanígy. Tavaly ismertük meg a Policy Solutions elemző intézet és a Friedrich Ebert Alapítvány „A magyar rémálom” című kutatásának eredményét, és a helyzet azóta sem javult. Tegyük hozzá mindehhez, hogy a Medián - néhány évvel ezelőtt végzett - felmérése szerint a magyar emberek egyharmada erősen, vagy mérsékelten antiszemita.
A többiek – és ez már nem a Medián megállapítása – nem a zsidókat, hanem a romákat utálják. A feketéket, arabokat, ázsiaiakat. A románokat, a németeket, az oroszokat. A kerékpárosokat, az autósokat, a gyalogosokat. A telet, a nyarat, a tavaszt, az őszt. A melegeket, a hidegeket. Az öregeket, mert felélik a fiatalok jövőjét. A fiatalokat, mert tiszteletlenek az öregekkel. A középkorúakat, mert nemrég még fiatalok voltak, és hamarosan öregek lesznek. A kismamákat, a nagymamákat. A postást, a hentest, a rendőrt, a kéményseprőt. A Fradit, az MTK-t, az Újpestet, a Kispestet. A szegényeket, a gazdagokat.
Mindez nem azt jelenti, hogy a magyar ember kirekesztő, netán gonosz lenne. Van neki szíve, nem is kicsi. Sokan elférnek benne. Ha olyanja van, a keblére öleli az egész világot. Például akkor, ha pálinkát iszik, esetleg hosszúlépést, kis- vagy nagyfröccsöt.
Olyankor a magyar ember, nem kirekesztő, hanem igazságos. Eszébe jut, hogy van neki egy zsidó barátja is, aki rendes. De lehet, hogy nem is egy, hanem kettő. Igaz, az egyik csak félig zsidó, de akkor is.
A szomszédjában meg él egy cigánycsalád, ahol a férfi dolgozik.
És ismer olyan négert – nem ő személyesen, hanem az egyik komája -, aki nagyon szépen megtanult magyarul. A múltkor is elszavalt egy Petőfi verset, nekem elhiheted.
És van egy biciklis haverja, akivel jókat szokott beszélgetni. Meg két gyalogos. Egy autóst is ismer, a feleségének a kollégája az illető, az is nagyon korrekt.
A melegek között is van, aki egyenrangú és annyira normális, hogy képzeld öregem, majdnem olyan, mint te vagy én.
Az öregek között is vannak rendesek, meg a fiatalok között is.
És nem minden fradista náci, nem minden emtékás büdös zsidó, és nem minden újpesti lila majom. A kispestiek sem mind koszos cigányok. Nem ők tehetnek róla, hogy annak idején a Rákosi katonacsapatot csinált belőlük.
Ez a magyar rémálom. Egyszer majd felébredünk és nagyon szégyelljük magunkat, amiért már ilyen aljasságokat álmodtunk.
