A magyar sajtó „fekete szerdája”
„Egyelőre mi is gondolkodunk azon, mi lehet a fő motivációja a Fidesznek” – fogalmazott először Ligeti Miklós, a Transparency International jogi igazgatója azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy miért is került az a renget média egy nonprofit alapítvány tulajdonába. Abban ugyanis egészen biztosak lehetünk, hogy kreatív jogászok azért találták ki ezt a megoldást, hogy jogilag ne lehessen akadálya a hatalmasra duzzadt, és egy központból irányított médiavállalkozásnak. Első ránézésre ugyanis sem a versenyhivatali, sem pedig a médiahatósági vizsgálat nem engedheti át, adhat szabad utat ennek az ötletnek. „Komolyan vizsgáljuk, hogy hol van az ördög elrejtve” – tette hozzá a jogban igencsak járta igazgató.
Azzal igazában már nem is kell törődni, hogy az akció immár teljes mértékben fittyet hány a látszatra; látszólag független vállalkozások vonultak be önként a Liszkay Gábor balatoni nyaralójának címére bejegyzett alapítvány zászlaja alá. „ Ez nem polgárjogi ügylet”, összegzi Ligeti, majd hozzáteszi, hogy az ügyletben nincs pénzmozgás, a felajánlások ingyenesek. És ez az, ami azt mutatja, hogy a kormányzatot a látszat már nem érdekli, legfeljebb annyiban, hogy hivatalosan nem Orbán, illetve a kormány vezényelte le az egynapos, a média szabadság szempontjából „fekete szerdának” is nevezhető központosítást.
Ligeti Miklós, noha a dolog igazi hátterét még nem tudja, azt azonban látja, hogy az Alapítványnak önmagukat felajánló gazdasági társaságok, tehát az origótól kezdve az Echo, illetve a Hír tv-n át az összes többi, látszólag megőrzik önálló gazdasági társaság mivoltukat, de nyilvánvalóan saját részvénytársaságukon belül kisebbségbe kerülnek, és minden, az irányításhoz szükséges jogosítványt átadnak az Alapítvány vezetésének, azaz Liszkay Gábornak és a fideszes tagoknak (Bajkai István, Varga István).
Maga az Alapítvány – Közép-Európa Alapítvány a neve – nonprofit szervezetként működik majd, ami nem azt jelenti, hogy nem lehetnek a működés költségeit meghaladó bevételei, csak azt, hogy a többletet kizárólag meghatározott célokra lehet fordítani, illetve onnan, profitként pénzt nem lehet kivenni – így Ligeti. Ezzel együtt meg lesz a módja annak, hogy maguk az alapítványba belépő cégek hozzájussanak nyereséghez, de ennek más módját kell találni. Arra a kérdésre, hogy a reklámbevételek hova fognak érkezni Ligeti szintén nem tudott fix megoldással válaszolni. Azt feltételezi, hogy az Alapítvány létre fog hozni egy, úgynevezett sales house-t, azaz egy értékesítő céget, és egyfelől majd az osztja szét a hirdetéseket, illetve azon az ágon lehet kivenni pénzt is.
„Nyilván ilyen megoldása lesz a dolognak”, összegzi Ligeti, hozzátéve: biztosan meg fogják találni a maguk számára eredményes és anyagilag is hasznos megoldását. A jogi igazgató enyhe reményt fogalmazott meg akkor, amikor arról beszélt: kíváncsian várja, hogy miként fog dönteni a gazdasági versenyhivatal, mert ránézésre egészen biztosan versenysértő az így kialakított konglomerátum.
A hírklikknek azonban semmiféle reménye ezzel kapcsolatban nincs; tekintettel arra, hogy a szereplők maguk fordultak a GVH-hoz, nyilván pontosan tudják, hogy onnan semmiféle elutasítás nem fog érkezni. Így aztán egészen biztosak lehetünk benne, hogy a „fekete szerda” minden vizsgálat után szabad jelzéssel mehet tovább, még akkor is, ha ezek a vizsgálatok komolyak lennének. De nem lesznek azok. A magyar újságírás és a magyar társadalom simán le fogja nyelni ezt a fideszes újítást: hogyan vezessünk be pártállami irányítást a magyar sajtó területére, jogi trükkök bevetésével.
