A nagylóki jámbor árváiért
Négy gyermeket soha többé nem ölel át az édesapjuk.
Négy gyermeknek pár ostoba felnőtt embertelen vicce miatt meghalt az apukája. Most a 27 éves keresztanyjuk neveli őket.
Borzongunk és szörnyülködünk, hogy mindez Magyarországon megtörténik. Megtörtént.
A közmunkásként dolgozó férfi állítólag a település legjámborabb embere volt. Könnyű lehetett az erőseknek elbánni vele. Megalázni, gúnyt űzni belőle, videón nevetség tárgyává tenni, hogy a fél falu rajta kacarásszon.
A szegény ember hátára széket kötöttek, kezét -lábát megbéklyózták, és a sorsára hagyták a hidegben. A viccelődők talán még álmukban is röhögtek a szerencsétlenen, aki hajnalra megfagyott.
Olvasom a hírhez kapcsolódó kommenteket, és csak arra gondolok, hogyan mutathatnánk meg a négy árván maradt nagylóki gyermeknek, hogy nem minden felnőtt gonosz, kegyetlen és ostoba.
Nem tudjuk jóvátenni a jóvátehetetlent, és sem visszaadni az édesapjukat.
Nem tudjuk számukra csodálatossá varázsolni a karácsonyt, mert akit a legjobban szerettek, nincs többé. De hiszem, vagyunk még, akik gyógyírt és vigaszt nyújthatunk. Hiszem, hogy van még bennünk szolidaritás, emberség, és képesek vagyunk tenni azért, hogy a négy szegény árvának ne csak könnyek jussanak a fa alá.
