A polgárháború kísértete

Kivételes tapasztalat, hogy az Országgyűlés hivatalból pártatlan elnöke önkormányzati választások előtt beszáll a kampányba, s nyíltan megvádolja a kormánypárt politikai ellenfeleit, hogy a most megszerzett pozíciókból támadva a következő országgyűlési választásokon erőszakot alkalmaznak majd. A házelnök úr alkalomadtán soha nem fukarkodott ellenfelei bírálatával, most pedig saját kritikáját mintegy valóságnak képzelve közölte: aki így gondolkodik, annak lövése sincs a demokráciáról.

Dőre kísérlet lenne a házelnök úr képzelet-gazdag mondatait részletesen elemezni, de némi tűnődés árán (nehéz feladat!) megpróbálhatjuk feltárni  Kövér László nyilvánvaló félelmeinek hátországát. Kérem szépen! A dolgokat lényegükre csupaszítva ráeszmélhetünk, hogy itt ismét csak pénzről van szó, vaskos köteg bankókról!

Tegyük fel - mondja egészen kis plénum előtt, zárt, elektronikus kémkedés ellen védett kis helyiségben a fideszes főguru -, tehát tegyük fel: az ellenzék megszerzi a budapesti főpolgármesteri tisztet, a kerületek, s ezzel a fővárosi közgyűlés többségét. Övék lesz több nagyváros és még jó néhány nagyobb település. Vagyis megnyerik az önkormányzati választást. Mi lesz akkor? Budapesten vége lesz a közeli rokonság jövedelmező ingatlan-bizniszének. Ez fix! Az ellenzék szeme láttára, ráadásul engedélyével nem folytatható majd értékes ingatlanok lenyúlása és továbbadása jó pénzért. A budapesti beruházások költségvetését nem lehet majd sanda haveri érdekek szerint felduzzasztani és közpénzből kifizetni, mert a polgármesteri hivatal hivatalból belelát majd a mesterkedésekbe. S ha valami nem tetszik neki, visítani fog, mint az anyátlan malac. Ez a fideszesek belső körének súlyos milliárdokba, a támogatók külső körének, kedvenc alvállalkozóknak százmilliókba kerülhet. Az elbukott kerületekben elvesztjük a parkolási mellékest, a gépkocsiadót, más helyi adókat, viszont KariGeri a mi nyakunkba sózza a maga kis építményadóját.

A Balatonnál, ha elveszítjük, nem építhetünk derűre-borúra luxus lakóparkokat és nem zárhatjuk el a vízpartot a panelprolik elől. Vitorlás-kikötőt sem építhetünk oda, ahová kedvünk szottyan, ha a helyi önkormányzat megvétózza. Sőt lassan megint ott tartunk majd, hogy a Balatonhoz nem csak a mieink, hanem bárki elmehet majd üdülni vagy fürödni, s elvész egy csomó bevételünk. Összegezve: az önkormányzatokat bármely módon, közvetve vagy közvetlenül érintő pénzáramlás befolyásunkon kívül eső eszközökkel és szervezetekkel ellenőrizhető lesz, s ha azt mondom, hogy ez nem áll érdekünkben, akkor keveset mondtam.

Valahogy így képzelem a Fidesz belső kampány-tanácskozását első menetben, amikor a gerillaháború ötlete valahol felbukkant. Ugyanis az ellenzék által megszerzett önkormányzatok valóban bázisként szolgálhatnak majd a 2022-es választásokhoz, ha nem is éppen erdei bunkerként. Ezeken a településeken a rendőrség nem vegzálhatja majd sajtóhírek alapján az ellenzéki jelölteket és aktivistákat. Helyi huligánok és jogsértő fideszes jegyzők nem akadályozhatják meg plakátjaik kiragasztását, nem zavarhatják meg rendezvényeiket, kampány-gyűléseiket feltáratlanul-büntetlenül maradó „gerilla-akciókkal“. A helyi sajtóban, települési televíziókban nem terjeszthetnek rólukvisszataszító hazugságokat és rágalmakat.

Apropó sajtó!

Az ellenzék által most átvett településeken végre levegőhöz jut az önkormányzati sajtó. Mostanában ezekben az orgánumokban nem található hiteles szó, valamit is érő  tájékoztatás a megyék, települések tényleges állapotáról, s végképp nem az ország dolgairól. Most többnyire a miniszterelnök, a megyei főispán, a polgármester, s néhány hű famulusuk virít a hónapok óta átadott földutak, játszóterek, stadionok ismételt ünnepi avatásának képén. Ellenzéki győzelem esetén van remény rá, hogy az önkormányzati sajtó végre (na talán nem mindig és nem mindenütt) szabadon, és a tényeket nem mosdatva informálja a lakosságot fontos ügyekről. Ez pedig igen hatásos fegyver lehet a most még karanténban vergődő ellenzéki tömegtájékoztatás számára, mert a hírek az interneten vészes gyorsasággal terjednek, s végül ismétlődően nagy sokaság tudomására jutnak a Fidesz és vezérkara, valamint a vidék nagyságos urainak viselt dolgai.

A helyi rendőrség és a jogász-társadalom az ellenzéki településeken a jövőben már nem használható fel tetszés szerint a kormánypárt, illetve a megyei politikai nagyságok pillanatnyi céljai és érdekei szerint.A helyi nyilvánosság nagyon erős gátja lehet az önkényeskedésnek.A Fidesz uralma alól felszabadult településeken talán visszaállítható a közoktatás szabadsága, megállítható az egészségügy hanyatlása is. A civil közhasznú szervezetek akadályok és megbélyegzés nélkül munkálkodhatnak céljaik elérésén. A szabaddá vált vidékeken a közérdek végre közérdek lesz, és a lopásra nem mondhatják majd, mint most, hogy mindenki javát szolgálja. Csakhogy mindez még csak a jövő zenéje. Tény, hogy az önkormányzati választásokon elért ellenzéki siker egy lépés a NER eltakarításához. De olyan lépés, amelyet meg kell tenni!

No hát persze hogy a fideszesek félnek! S mert félnek, polgárháborút vizionálnak, s arra készülnek, hogy minden eszközzel megakadályozzák a fordulatot. Vannak hozzá eszközeik, s gyanítható, hogy választás előtt is, választás után is élnek ezekkel az eszközökkel. Különösen fenyegető a Fidesz jogalkotási túlhatalma. De az erős és felszabadult települések ennek is határt szabhatnak majd, mert az emberek azt mondhatják: eddig és ne tovább! És az sem mellékes, hogy a demokratikus jogrend újabb és újabb megsértése a kormány szigorúbb megítéléséhez vezet az EU-ban a 7. cikkely alkalmazásának tárgyalásakor. Azt mondom tehát: a Fidesz okkal fél, ha nem is a polgárháborútól! Csak el kell menni szavazni!