A politikai hisztéria veszedelmes valami

Mélyen el is gondolkodtam - amúgy Micimackó módjára, merthogy nagy barátja vagyok a kedves, de csekély értelmű medvebocsnak. Vagyis eltűnődtem: ugyan mi fán terem napjainkban a politikai hisztériakeltés?

Természetesen volt ilyen a messzi múltban, azt tudom. A párizsiak például 1789 júliusában eléggé hisztérikusan reagáltak a többszáz év után újra összehívott rendi gyűlés, majd nemzetgyűlés feloszlatásának kísérletére. Ami akkor, s utána történt, azt az egész világ még ma is emlegeti. Korábban is voltak hisztérikus fickók, például Thomas Müntzer, Dózsa György vagy Jemeljan Pugacsov. Egyik sem az éppen regnáló uralkodó kicsapongó magánélete miatt vadult meg a jobbágyokkal, kozákokkal együtt. Van valami ebben a politikai hisztériakeltésben. Mikor, mi a módi. Volt Sieg Heil! Volt Éljen Rákosi! Éljen a párt! Hogy most mi a divat ez ügyben? Aki idáig eljutott a sorok olvasásában, az magától is tudja.

Mi légyen tehát a politikai hisztériakeltés? Belekukkantottam a gugliba. És lám! 0.27 másodperc alatt 11.500 szócikket találtam. De egyik sem volt fogalom-értelmezés. Szótárakban is hiába keresgéltem. Ki kellett találnom. Nos, íme: azt hiszem, a politikai hisztériakeltés nem más, mint a tömegekre ható, a tényeken, reális folyamatokon kívül eső érzelmi befolyásolás, amellyel közéleti szereplők (politikusok és más ingyenélők, például újságírók) saját önös céljaik mellett szeretnék mozgósítani az emberek csoportjait.

Valójában persze bárki, bármikor, bármiről állíthatja, hogy az politikai hiszterizálás, mert a fogalomnak (tudtommal) nincs egységes, általánosan elfogadott értelmezése. A túlnyomó többség számára csak az világos, hogy amikor valakit hisztériakeltőnek dicsérnek, akkor azt mondják róla: a szónok (tollnok) beszéde (írása) süket duma, ócska humbug. Hát! Ez is elég pontos definíció. De próbáljuk a kérdést a magunk számára megvilágítani a már kiválasztott példázatokkal!

A magyarországi egyetemek, köztük a legjobb, a Central European University működését (utólag) új törvénnyel szabályozták. A CEU idővel megfelelt a törvényben szabott követelményeknek, New York állam kormányzója ezt aláírásával igazolta a magyar kormánnyal kötött egyezményen. De a szerződést a magyar fél képviselője mind a mai napig nem írta alá, s a CEU Bécsbe költözik. Ezek tények. Értelmes, gondolkodó ember ezt ostoba aljasságnak, vagy aljas ostobaságnak tartja, s e vélekedésének hangot is ad. Ugyan mi ebben a politikai hisztériakeltés?

Magyarországon nagy átlagban hetente meghal egy asszony családi erőszak következményeként. Sokgyermekes anyákat tesznek családostul az utcára, s a miniszterlnök úr sok szerencsét kíván segítség helyett. Az isztambuli egyezmény alapján mindennek megelőzésére, és az erőszakosak megbüntetésére lehetne a jelenleg érvényesnél hatékonyabb intézkedéseket foganatosítani. De a magyar parlament a kormány által aláírt egyezményt nem emelte törvényerőre. Ez is tény. Aki újra és újra felteszi a kérdést, hogy ugyan miért nem?! -  az vajon idegrendszeri elváltozásokat akar kelteni a népben? Szó sincs róla! Csak védelmet akar az asszonyoknak.

A klímaváltozás hatása, a súlyos környezetszennyezés országunkban már a mindennapjainkban fenyegeti a magunk, gyermekeink és unokáink egészségét, életét. Ez is tény! Az tesz rosszat, aki számon kéri a kormánytól: miért nem próbál meg gondoskodni a levegő, a vizek, a termőföld védelméről közösen az EU országokkal?

Hisztériakeltés, ha képviselők, civilek követelik, hogy a tranzit-zónába zárt menekültek legalább enni kapjanak? Hisztériakeltés, ha az egészségügyi dolgozók, a közmunkások, a tanárok, a közhivatalok dolgozói tisztességes béreket követelnek? Aligha! Lehet, hogy valójában nincs is hisztériakeltés?

De bizony van. Ha az általam helyesnek vélt definíciót vesszük alapul, akkor nálunk folyamatos a hisztériakeltés. „Jönnek az illegális bevándorlók! Elveszik tőlünk a munkánkat, megerőszakolják asszonyainkat és lányainkat, terroristákat hoznak magukkal, felélik javainkat, s átformálják hitünket, kultúránkat, még az öltözködésünket is.“ Ömlik a szó a kormánysajtóból, szóvivőkből, és ez a szó sokhelyütt, sokakban hisztérikus rettegést szül. A bevándorlás, a menekültek sokasága Európában kétségtelenül az EU közösen megoldandó problémája. De a tények mind e félelmeket nem igazolták és nem igazolják. Mindez jobbára hisztéria, amelyet a kormány kelt. Miként hisztéria a történelmi tévhiteken alapuló, de makacsul élő antiszemitizmus. Ezt is a kormány táplálja - amúgy fű alatt, de majdnem nyíltan is Soros György hiszterizálásával.

De ne folytassuk, úgysem jutunk a végére! Maradjunk abban, hogy a politikai hisztériakeltés, vagy csak bármely vélemény annak minősítése hatásos fegyver. Nem kell a tényeket bogarászni, érveket és ellenérveket találni, nem kell a dolgokról gondolkodni! Elég kijelenteni: ez vagy az vagy amaz csupán politikai hisztériakeltés, és a dolog el van intézve. Tudunk majd örülni az új igazságügyi miniszternek.