A saját ötlete ellen is hadakozik Orbán

Az elmúlt hetekben-hónapokban egyre többször nekiment és/vagy szembeszállt – szavakkal és/vagy tettekkel – a magyar diplomácia szövetséges partereinek, beleértve az Egyesült Államokat, Németországot, Franciaországot, Hollandiát, stb.  Olyannyira feszülni látszanak már a húrok, hogy Szijjártó Péter a héten Washingtonban igyekszik tüzet oltani, miközben Európában egy magas rangú német diplomata név nélkül üzent Orbánnak, hogy nem fogják elfelejteni azt, amit tesz. Jogosan merül fel a kérdés: mi az oka Orbánék külpolitikai/diplomáciai ámokfutásának, amelynek részeként egyedüli tagállamként elutasították az EU-Arab Liga közös nyilatkozatot, amely a menekültkérdés rendezését volna hivatott elősegíteni.

„Egyértelműen belpolitikai oka és propaganda célja van annak, hogy Orbánék meghiúsították az Európai Unió és az Arab Liga közös nyilatkozatát: egyszerűen azt akarják demonstrálni, hogy határozott és kemény álláspontot képviselnek” – állítja Szent-Iványi István, aki szerint azonban alaposan túllőttek a célon, s veszélybe sodorták a 2021 utáni uniós támogatások folyósítását Magyarország számára. Erre utal a DPA által idézett magas rangú német diplomata burkolt fenyegetése is, ami nem előzmény nélküli: az Európai Bizottság, s az EU olyan meghatározó tagállamai, mint a francia és a német már eleve azt az álláspontot támogatják, hogy a jogállamiság legyen feltétele az uniós támogatásoknak, s az új költségvetési periódusban fosszák meg a támogatások egészétől vagy egy részétől  azon tagországokat, amelyek támadhatók ebben a  kérdésben. „Ha nagyon magunkra haragítjuk a vezető uniós országokat, s nagyon elszigetelődünk, akkor akár megvonás is lehet a vége” – szögezte le.

„Nem elég, hogy Orbánék nagyon egybemossák a bevándorlást és menekültügyet  (az előbbi ugyanis tagállami hatáskör, az utóbbi pedig a Genfi Konvenció hatálya alá esik), egy olyan nemzetközi megoldásban keménykednek, amelynek ötletgazdája éppen Orbán Viktor volt” – állítja Szent Iványi. A magyar kormány azért nem volt ugyanis hajlandó aláírni az EU-Arab Liga megállapodást, mert abban egy halvány utalás erejéig szerepelt az ENSZ Migrációs Egyezménye, amelyről Orbánék azt állítják, hogy befogadásra kötelezi az aláírókat.

2015-ben Orbán még másként beszélt: az ENSZ-közgyűlés rendkívüli menekültügyi tanácskozásán New Yorkban arra kérte az ENSZ főtitkárát, hogy javasoljon „tárgyalásokat a teher elosztására globális szinten. A nemzetközi politika minden jelentősebb szereplőjének be kell majd fogadnia valamennyi migránst a globális kvótarendszer értelmében.”

Szent-Iványi szerint persze nem ez az egyetlen ellentmondás Orbán menekültügyben vitt politikájában. Orbán váltig hangoztatta azt is, hogy a menekültáradatot a forrásnál kell leállítani, kialakulását megelőzni – ehhez azonban olyan megállapodásokat kell kötni, mint amilyet az EU kötött a görögökkel (ma már nem is onnan, hanem Afrika felől jönnek). Valójában pedig az EU-Arab Liga megállapodás a probléma helyi kezeléséről szól, arról a többi között, hogy a menekültkérelmeket helyben lehessen intézni. Azt pedig Orbán sem vitathatja el egy országtól sem, hogy ha akar, befogadhasson menekülteket. Hasonló ellentmondás van Orbánnál a határok védelme kérdésében is: úton-útfélen azt hangoztatta, hogy erősíteni kell a külső uniós határokat, de amikor a Frontex szerepvállalásáról van szó, akkor elutasítja, hogy átvehessenek bizonyos feladatokat.

Összességében Szent-Iványi szerint egyértelműen a májusi Európai Parlamenti választási kampány részeként erősködik most Orbán, aki arra számít, hogy a májusi választás mindent lenulláz majd, előretörnek a populista erők, s minden megváltozik Európában. De a szakértő szerint csalódni fog Orbán, áttörést nem fognak elérni a populisták, legfeljebb némileg megerősödnek majd, s ez ráadásul semmilyen hatással nem lesz az európai nemzeti kormányok összetételére, s így Orbán megítélésére sem.