Advent-starti gondolatok
Advent első vasárnapján a szolidaritásba vetett hit igazságossága jutott eszembe.
Szolidáris vagyok mindazokkal, akik a mai napig szenvedői a Trianon okozta sérüléseknek. De nem vagyok szolidáris senkivel azok közül, akik felelősek voltak az első világégés kirobbantásáért és hazánkfiainak háborúba hajszolásáért. Szolidáris vagyok minden nyomorúságossal, akik a fehér lovon bevonuló tengerész kormányzósága alatt szenvedtek annak intézkedéseitől, és azokkal, akik életüket, vagy lelki és fizikai egészségüket adták a második világégés idején.
Szolidáris vagyok azokkal, akik tintaceruzával írt tábori levelezőlapon, 1944 végén Máramarosszigetről adtak hírt utoljára magukról, a munkaszolgálatosokkal, akiknek sikerült megszökniük a ferihegyi halálra váróktól, emberekkel akiket – mert nem voltak hajlandók leszlovakizálni szülőföldjükön – a felvidékről elzavartak, pedig összes felmenőik oda valók voltak, az országot romjaiból újjáépítő vasbetonszerelőkkel és az eddig felsoroltak milliónyi társaival!
De nem vagyok szolidáris azokkal, akik megteremtették és segítették bármilyen módon a lehetőségét annak, hogy a második világháborúban honfitársaink elpusztuljanak, vagy fogyatékossá váljanak. Szolidáris vagyok mindazokkal, akik ezerkilencszázötvenhatban – bármilyen világnézetűként is, de jobbító szándékkal – változást akartak és ezért bármelyik oldalon is, de életüket adták, vagy szabadságukat áldozták fel. Szolidáris vagyok a kitelepítettetekkel, a helyükre került kubikus nincstelenekkel.
De nem vagyok szolidáris az egymást felkoncolókkal, a történelmünk során bármikor is egymást kibelezőkkel, az elveiket köpönyegforgatókkal, azokkal, akik gyáván, saját érdekeiket szem előtt tartva, bármikor és bárhogyan, de kivetkőztek emberi mivoltukból azzal is, ahogy elárulták embertársaikat. Szolidáris vagyok tanáraimmal eleitől fogva, az általános iskolától kezdve, az egyetemig, tudományos, kulturális és sport területen dolgozó barátaimmal, munkatársaimmal, ismerőseimmel, és magától értetődően a családommal is!
De nem vagyok szolidáris a kirekesztőkkel, a vattacukros, olcsó populizátorokkal, akik meglovagolva mások szegénységét, vagy tudatlanságát, tájékozatlanságát, azok hátára felkapaszkodva, bazári majmot játszanak a hatalomban. Nem vagyok szolidáris a pávatáncos hazardőrökkel, a megfelelési kényszer alá fekvőkkel, a politikai gigolókkal és közéleti ripacsokkal, a magukat és dolgaikat folyton folyvást nemzeti jelzőkkel illetőkkel, a hazát érdemtelenül kisajátítókkal, akik kommunikációs trükkökkel operálva követelik maguknak a tiszteletet, ahelyett, hogy azt kiérdemelnék!
Szolidáris vagyok minden szegénnyel, minden másként gondolkodóval, akik tudják, hogy elsősorban emberek és csak utána magyarok. Szolidáris vagyok minden másságot hordozóval, minden kisemmizettel és minden félreállítottal, minden bosszúból, vagy akár érdemtelenül megnyomorítottal, minden vallásuk normális gyakorlásától megfosztottakkal. Szolidáris vagyok a szerzett jogaiktól megfosztottakkal is, a trafikjaiktól eltiltottakkal, a földjeikről elzavartakkal, a külföldre vagy így, vagy úgy száműzöttekkel, azokkal a milliókkal, akiket a média ugyan soha nem kap a szárnyára, de mégis értékesebbek, mint az ott bármilyen témában feltűnő, magukat mutogató celebek.
Nem vagyok szolidáris ugyanakkor a politikai gigolókkal, kik mint más a gatyáját úgy váltogatják nézeteiket és felfelé nyalva, lefelé meg taposva egyengetik saját előmenetelüket. És nem vagyok szolidáris a listázó zsidózókkal, cigányozókkal, az európai zászlót ablakon kidobókkal és égetőkkel, az Európát tagadókkal, sem azokkal, akik politikájukkal és magatartásukkal lovat adnak alájuk, vagy oltogatják, hergelik őket. Nem vagyok szolidáris azokkal a „jókor voltak jó helyenesekkel" sem, akik meglovagolva a történelem kínálta helyzetet, brancsba verődve, egymást igazolva, sütögetik pecsenyéjüket, abban a tudatban, hogy majdani leszármazottaiktól évtizedek múlva úgy sem fogja megkérdezni senki, hogy miből szerezték mindazt, amijük van!
Szolidáris vagyok az adventi sokasággal, de azokkal nem, akik rajtuk élősködve, hazánkat kisajátítják, mintha az csak az övék lenne. Akik azt hiszik magukról, hogy ők Magyarország, pedig az sokkal több, értékesebb és színesebb náluk!
