Alföldi Róbert: Ez egy fontos, fejbekólintós kiállítás

NVZS 2019. február 26. 12:17 2019. feb. 26. 12:17

„Politikai felhang nélkül, nem mint alkotó ember, nem mint értelmiségi, hanem mint magyar állampolgár azt tartom a legnagyobb problémának, hogy nem merjük látni, akik vagyunk, nem merjük látni, akik voltunk...s amíg nem nézzük meg, hogy kik voltunk, addig ugyanúgy vonulunk és hiába írják ki majd Marxék, hogy ’elnézést kérünk’, évtizedek múlva ismét lesz miért elnézés kérni”. Ezekkel a szavakkal nyitotta meg Alföldi Róbert Szalay Zoltán Pulitzer-emlékdíjas és Táncsics Mihály-díjas fotográfus kiállítását az Átrium Galériában.

Feketén-fehéren – ezt a címet adták a kiállításnak annak megálmodói és megalkotói: László Ágnes, újságíró, kommunikációs szakember, Szalay Zoltán felesége, Alföldi Róbert és Kincses Károly, muzeológus, fotótörténész.

Huszonöt, zömmel a hatvanas, hetvenes években készült fotó kapott helyet a falakon, köztük számos, már ikonikussá vált, dokumentumértékű riport- és zsánerképek, amelyek a magyar társadalomábrázolás, politika- és kultúrtörténet, valamint a magyar fotográfiatörténet számára is nélkülözhetetlenek.

Nem véletlenül mondta megnyitó beszédében Alföldi Róbert, hogy „a képek zavarba ejtőek, mert minden igazi valóság zavarba ejtő...olyanok, mint a felkiáltójelek...ha akarom dokumentarista fotók...de ha ránéztünk volna, ha ránézünk, akkor talán van még remény, hogy talán nem lépünk ugyanazokba a helyzetekbe, amelyeket ezeken a fotókon lehet látni”.

Fotó: Szigeti Tamás

És valóban, a képeken megjelenik a régmúlt május elseje hangulata; ha akarom részeg, ha akarom elesett nő és az őt övező közöny; a melósok kemény életének pillanatai; vagy éppen Szalay Zoltán egyik legikonikusabb fotóján, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének budapesti ülésén a magányos Kádár János; a berlini Marx-Engels-szoborpárosra írt graffiti; a régmúlt balatoni nyarak idillje.

Fotó: Szigeti Tamás

A kiállítás a két éve elhunyt fotográfus előtt tiszteleg, anyagát Alföldi Róbert válogatta a 2004 májusában megjelent – Magyarország európai uniós csatlakozására időzített – Ilyenek voltunk, Magyarország elmúlt ötven éve című, magyar, angol, német nyelvű – albuma anyagából. Annak előszavában Göncz Árpád azt írta „...a fényképezőgép lencséje nem hazudik. Objektív. Embereket idéz. És színhelyeket. Az életünket – közös életünket ...csak visszaadja, amit az életünkből fél évszázad alatt mi magunk megalkottunk. Amit felépítettünk. Amit elszegényíthettünk. Amit gazdagíthattunk. Mi magunk.”

Alföldi Róbert is hasonló gondolatokat fogalmazott meg a megnyitón, amikor rámutatott: „biztos ma is van olyan pillanat, amikor a mi vezetőnk egyedül van, s amikor vonulunk, bár tény, nem az van kiírva, hogy éljen május elseje és nem lufikat viszünk magunkkal”. Arról is beszélt, hogy miért tartja nagyon fontosnak a kiállítást: „mert muszáj ránéznünk saját magunkra, muszáj látni, hogy kik vagyunk és kik voltunk, s hogy amik vagyunk, az abból van, amik voltunk. S ha azt gondoljuk, hogy máshogy voltunk, akkor kitöröljük saját magunkat a valóságból... ha igazán ránéztünk volna kicsit korábban ezekre a képekre, talán nem itt tartanánk”.

Fotó: Szigeti Tamás

Szalay Zoltán, az ősmester

A Pulitzer-emlékdíjas és Táncsics Mihály-díjas fotográfus, a magyar sajtófotográfia kiemelkedő személyisége, a Magyar Sajtófotó Kiállítások elindítója, szellemi atyja és 30 éven át a rendezője két éve,  2017. február 14-én, 82 évesen hunyt el. Sokszínű tematika jellemezte a munkásságát, amely az ’50-es években kezdődött igazolványképek készítésével. A későbbiekben országos lapok és hetilapok munkatársa, rovatvezetője, képszerkesztője volt és fotós generációk nevelkedtek fel a keze alatt.

Alföldi Róbert Szalay Zoltán alkotói hozzáállását úgy jellemezte, mint amely egy nagyon erős belső döntés következménye. Képeiről lehet ugyan azt mondani, hogy csak olyan képek, amelyek a valóságról születtek, de Szalay Zoltán képei, élete utolsó pillanatáig nagyon elegánsan, nagyon művelten, nagyon értelmesen és a művész háttérbe húzódásával,  felkiáltójelként készültek, úgy fókuszálva a valóságra, annak egy darabkájára, hogy abból okuljunk. Ez egy alkotói döntés, a művész belső döntése, mert számára ez a fontos, s nem az, hogy vele mi történik, hogy ő előtérbe kerüljön. „Ősmester volt, nagyon fontos alkotója ennek a típusú fotográfiának” – szögezte le Alföldi a kiállítás megnyitóján.

Fotó: Szigeti Tamás

A kiállítás 2019. február 25. és április 30. között látogatható ingyenesen az Átrium Galériában.