Amikor összeáll a Nagy Tüntetés
Persze, mindig vannak fanyalgók. Vannak, akik a tegnapi, szakszervezeti demonstrációt is lefitymálják. Én nem tenném, sőt. Abban bízom, hogy az eddig egymástól függetlenül indult kezdeményezések előbb-utóbb összeérnek.
Jó volt a munkavállalók között vonulni. Látni, érzékelni elemi, és jogos felháborodásukat. Nem érdekelnek a fanyalgók, akiknek soha semmi nem jó. Nekik mindenki, aki tiltakozik az Orbán-rezsim embertelensége, hitványsága, aljassága ellen, tulajdonképpen feleslegesen erőlködik. Úgysem ér semmit az egész, nem így, nem azt, nem úgy - jön a nyavalygás.
Velük ellentétben én úgy gondolom, miden tiltakozás fontos. A DK "Ellenállás"-sorozata, a sok a parlamenti kérdés, interpelláció, napirend előtti felszólalás, amelyek újabb és újabb disznóságokra derítenek fényt. Kell a diákok megmozdulása, a szakszervezetek tiltakozása is. A sajtó még megmaradt demokrata felülete is teszi, amit lehet és kell.
Hogy ez ma mind kevésnek látszik? Lehet, de mégsem az. Minden körömreszelőre, ráspolyra, fűrészre szükség van ahhoz, hogy végezhessünk azzal a ráccsal.
Hiszek abban, hogy a ma még külön szerveződő, egymástól látszólag elzárt tiltakozások összeérnek. Mert meg kell majd csinálni a Nagy Tüntetést, ami után már nincs visszaút.
