Az antiszemita Kornis szobrának avatása a mai hatalomról (is) szól
Folytatódik a Horthy-korszak zsidógyűlölő politikusainak a rehabilitálása Magyarországon. Vácon új szobrot állítottak az antiszemita nézeteiről ismert Kornis Gyulának, Klebersberg Kunó oktatási miniszter államtitkárának. Kornis azzal vádolta meg a zsidóságot, hogy „megrontotta a magyarság szellemét”. A Mazsihisz ezúttal is tiltakozott a szoborállítás ellen, a vallási szervezet szerint ugyanis antiszemita politikusnak a holokauszt után semmiképp nem lehet emléket állítani. Kornis szobrát Schmidt Mária és Rétvári Bence leplezte le. A vállaltan antiszemita kultúrpolitikusnak ez a második szobra Magyarországon, az előző Székesfehérváron található.
Az 1885-ben született Kornis Gyula római katolikus pap, piarista szerzetes, filozófus, egyetemi tanár, és cseppet sem mellékesen kultúrpolitikus volt. Az 1958-ban elhunyt tudós a Budapesti Magyar Királyi Egyetemen szerzett diplomát, tanult Európa több egyetemén, Oxfordban is. Tanulmányozta az Egyesült Államok oktatási rendszerét is. Nemcsak tagja, hanem 1945-ben az elnöke is volt a Magyar Tudományos Akadémiának.
A konzervatív- keresztény – nemzeti politikus 1927 -30 között Klebersberg Kunó kultuszminiszter közoktatásért felelős államtitkára lett. Elsősorban a magyarországi középiskolák irányításával, több törvény előkészítésével foglalkozott. Emellett kormánypárti képviselőséget is vállalt az Egységes Párt politikusaként.
Nézeteit világosan tükrözi, hogy a közvetlenül a numerus clausus életbe lépése előtt azt írta a kultúrpolitikánk irányelvei című műveében, hogy „fel kell venni az internacionalizmussal szembeni küzdelmet, másrészt pedig a magyar értelmiséget vissza kell „hungarizálni” „eljudaizálódással szemben”.
A numerus clausus következetes végrehajtójaként egyik 1927-ben született minisztériumi jelentésében Kornis Gyula azt írja:
„a kontraszelekció rendszere az első évfolyam valamennyi intézményében érvényesül (…) A törvény alkalmazásának első öt évében a fővárosi tudományegyetemen a gyengébb tanulmányi eredményt felmutató hallgatók kétharmados többségben voltak a jobbakkal szemben.(!) Ugyanakkor a szegedi és a pécsi egyetemen, ahová a felsőbb évfolyamokra beengedték a fővárosból kiszorult zsidó diákokat, a jobb tanulmányi eredményt felmutató diákok voltak többségben, és hasonló volt a helyzet a debreceni egyetemen is.”
Az idézett részlet Kovács M Mária: Törvénytől sújtva című művéből származik, s arról szól, hogy a jó tanuló zsidó diákok helyébe inkább gyenge képességű tanulók felvételét rendelték el, csak azért a „konzervatív- keresztény-nemzeti” politikának megfeleljenek.
Mindezt azért, mert – ahogy Kornis fogalmaz: „a zsidóság Keletről szabadon beözönölve, békésen először elhódította a magyarság anyagi, majd szellemi kultúráját. (…) Fajával veleszületett radikalizmusa és utilitarizmusa egy félszázad alatt a magyarság szellemét megrontotta.”
Kornis Gyula szellemiségét Rétvári Bence a következőképp összegezte a váci szoboravatón:
„a magyarság sorsa, boldogulása attól függ, hogy a fiatalokat büszke magyaroknak neveljék a családok, a pedagógusok, mert csakis akkor lehet bízni a nemzeti megmaradásban, felemelkedésben, ha ez a szemlélet a nevelés zsinórmércéje.”
Kornis elítélte a diktatúra – értsd fasiszta, vagy kommunista - minden formáját. A véleményének hangoztatása miatt a Gestapo 1944-ben néhány hónapra letartóztatta, de a szovjetek is elvitték 1945-ben. Az új kommunista hatalom Poroszlóra telepítette ki, közben elvették a budai villáját, széthordták könyvtárát.
Kornisnak ma két szobra van, az egyiket Székesfehérváron állították fel 2014-ben, a másikat pedig egy napja avatták az egyik váci középiskola előtt. A Mazsihisz szerint egy olyan politikusnak állítottak emléket, aki majd’ egymillió magyar embert akart származása miatt kiszorítani a nemzet tagjai közül. Természetesen ezt elfelejtették elmondani a szoboravatón.
