Az Audi-sztrájk Orbánnak is árthat
„Attól nem kell tartani, hogy az Audi fogja magát, felpakolja a győri gyárát és kivonul az országból, inkább az a kérdés, hogy a jövőbeni új modellek gyártását – például az elektromos motorét – idehozza-e” – véli az évtizedek óta az iparral foglalkozó kutató. Némethné Pál Katalin, a GKI kutatásvezetője szerint messze nem biztos, hogy akkora kárt okoz az Audi konszernnek a győri sztrájk, ugyanis ez legalább lehetőséget ad a felhalmozott készletek kisöprésére. Tovagyűrűző hatásaként akár gyengülhet is Orbán németországi pozíciója, ha már nem tudja „szállítani” a munkabékét és az olcsó munkaerőt, s ezzel károkat okoz a befektetőknek.
„Miközben a győri sztrájk problémát jelent az Audi Hungáriánál, messze nem biztos, hogy konszern-szinten annyira kezelhetetlen a motorgyár és az összeszerelő üzem leállása, hiszen az lehetővé teszi az eladatlan autókból felhalmozódott készletek kisöprését más gyárakból és összeszerelő üzemekből is, mégpedig úgy, hogy bérmentesen szünetel a termelés” – így látja a kutató. Némethné Pál Katalin szerint ugyanis a komoly gondokkal küszködő német autóiparra, s az Audira is a készletfeltorlódás jellemző, s „lehetséges, hogy a gyár durva makacssága nagyon is józan és racionális okokon nyugszik”. A helyzet azután változhat meg miután sikerül csökkenteni a raktárkészleteket. Nagyon tiszteletre méltónak tartja, hogy egy szakszervezet végre megtalálta a dolgát és a szerepét, és jól is csinálja, amit csinál, ám addig szerinte „nem biztos, hogy olyan jó helyzetben vannak a sztrájkolók, akiknek a komolyabb eredmények eléréséhez ki kell várni, hogy kiürüljenek a raktárak”. Hozzátette: ennek fényében elgondolkodtató a tegnapi hír is, hogy miközben áll a győri Audi, a pozsonyi Volkswagen-gyár 500, az Auditól kölcsönbe kapott magyar dolgozót elküld, s csökkenti a műszakokat.
Azt nem hiszi, hogy az Audi csomagolna, hogy vigye a gyárait Magyarországról (mint mi is beszámoltunk róla, ezzel fenyegetőzött tegnap Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke), túlságosan nagy a beruházás ehhez, túlságosan sok szállal kötődik Győrhöz az Audi. Némethné Pál Katalin szerint az összeszerelő üzem a könnyebben mozgatható, van egy-két beszállító, amely just-in-time szállítja az alkatrészeket, egységeket. Ugyanakkor a motorgyár mozgatása sokkal komplikáltabb lenne, s annak az esetében nem is annak elvitele jelenti a fő veszélyt, hanem az, hogy modellváltáskor nem hozzánk kerül majd az új motor gyártása. Ugyan az Audi már korábban bejelentette, hogy Győrbe hozza az elektromos motorok gyártását, ám kérdés, hogy ezek után ez megvalósul-e.
„Összességében szerintem a sztrájknak nagyobb a füstje, mint a valódi lángja, amikor élessé fog válni a helyzet, akkor a felek majd meg tudnak állapodni” – prognosztizálja a kutató, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy a bér- és járulék terhek a helyi működési költségeknek csak szerény részét teszik ki, s a németek az álláspontjuk kialakításához az összes telephelyi költséget fogják vizsgálni; ennek nagyobb része az anyagé és az igénybe vett szolgáltatásoké. Nem nagyon rontaná a gazdaságosságot akár egy komolyabb emelés sem, a kérdés, hogy látnak-e valamifajta alkupozíciót a németek abban, hogy a béremelés fejében kapjanak cserébe ezt-azt (az államtól vagy az önkormányzattól) – latolgat a kutató.
A kormány persze igyekszik távol tartani magától a győri sztrájkot, hivatalosan rögtön azt az álláspontot tudatták, hogy a felekre tartozik az ügy, de Parragh László, az MKIK elnöke mégis csak megszólalt, azt sugallva, „mintha a kormány is érezné, hogy a nagy hazai és nemzetközi hullámverésből rá is hullanak vízcseppek”. Némethné Pál Katalin szerint – habár erre bizonyítékok nincsenek – az egész ügy valójában árthat Orbán Viktor nemzetközi pozíciójának. Eddig ugyanis egyfajta erőpozíciót élvezett Németországban, mivel Magyarországon biztosítani tudta a befektetők zavartalan működését a megfelelő együttműködés fejében – a németek eddig rendre meg is védték Orbán rezsimjét a nemzetközi támadások eseteiben. Ám kérdés, hogy változik-e ez, ha már nem tudja felkínálni az eddigi feltételeket.
Ennek fényében is érdekesek Parragh László szavai, amikor azt állítja (s ebben Némethé Pál Katalin szerint igaza is van): „erősen rongálják a Magyarországról alkotott befektetői képet, amely eddig megbízhatóságot és kiszámíthatóságot mutatott”. Magyarország eddig ugyanis a politikai stabilitás és a munkabéke – no meg az olcsó, viszonylag szakképzett munkaerő – miatt volt vonzó a külföldi befektetőknek, akik ma Európa-szerte ennek cáfolataként olvasnak-hallanak a győri sztrájkról – fejtegeti a kutató. „Persze már idejemúlt azzal reklámozni egy országot, hogy az egy rabszolgaállam” – szögezte le. Ennek változását annak tudja be, hogy beleestünk a közepes jövedelem csapdájába; szerény az idehozott termelés hozzáadott értéke, s ennek a modellnek csak egy ideig van növekedési lehetősége, valóban kihúz egy gazdaságot a szegénységből, a munkanélküliségből, de korlátos az időtartama”.
