Az oligarchák a járványon is gazdagodnak
Hallgatom a rádiót, zenére vágyom. Kell néha tíz-húsz perc kikapcsolódás a hírek, a koronavírus világából. Szól a zene, persze az adó kormánypárti; zenésből nincs is más. Aztán ismerős hang üti meg a fülem; egy reklámhang, ezerszer hallottam már, amikor a sikereket sorolta. Az elmúlt tíz év, mint tudjuk az utolsó száz esztendő legsikeresebbjének érdemeit. Orbán Viktor dicsőségét. Hogy mennyi munkahely teremtődött, mennyivel nőttek a bérek… De ez most nem az. Csak a hang maradt, a tartalom változott. Most innen, a hirdetésből is a koronavírus köszönt rám. Hogy a magyar kormány mi mindent tett e rövid idő alatt, hogy elhárítsa a veszélyt. Hogy elsőként lépett, hogy többet tett bárki másnál. Éppen csak azt nem mondja, hogy megállította a vírust a határokon.
Létezik ez? Még be se indult igazán a járvány, a hivatalos közlés szerint is előttünk áll a tömeges megfertőződés időszaka, de máris a hirdetések váltak az első sorba való információkká? Hogy minden csatornán, minden hullámhosszon a kormány dicsőítése hangozzék? De: bánnám is én, ha Orbánék számára tényleg ez lenne a legfontosabb, hát hirdessék, fényezzék magukat. A feladatot azonban korántsem oldották meg. Így viszont égbekiáltó bűn hazudozni, álságos módon nyugtatgatni a lakosságot. Még hogy elsőként léptek? Hogy hozzánk érkezett el – a kormány jóvoltából – legutoljára a fertőzés?
Falus Ferenc, valamikor január közepe-vége tájt az Egyenes beszéd ATV-s műsorában arra a riporteri kérdésre, hogy a Kínából indult járvány eléri-e Magyarországot, azt felelte: száz százalékosan igen. Kinevették, kigúnyolták a jobboldali sajtó emberei. Aztán, ugyancsak Falus, január végén sajtótájékoztatót tartott, ahol – egyébként arról is beszéltek, hogy Csehország és Szlovákia már megtette az első óvintézkedéseket a vírussal szemben, miközben a magyarok semmit nem csináltak – a szakember elmondta: a Kínából érkező vendégeket meg kellene állítani a határon, ellenőrizni, hőmérőzni. A mi határainkon azonban nem történt semmi. Falus arra is felhívta a figyelmet: Magyarországnak van egy világjárványra vonatkozó eljárási rendje. Ebben pedig szerepel az a követelmény is, hogy legyen elegendő minőségű, és mennyiségű laboratórium, nekünk pedig tudnunk kellene, hogy ezekkel hogyan állunk. Tudnunk kellene, hogy vannak-e szükséges antibiotikumok, lélegeztető gépek, van-e elegendő arcmaszk és védőfelszerelés az egészségügyi dolgozók számára.
Hogy abban az időben mennyire nem érezték, milyen állapotba kerül viszonylag rövid időn belül a világ, azt mi sem illusztrálja jobban, mint hogy az újságírók leginkább arról érdeklődtek, szabad-e, és hova utazni. Amivel csak azt akarom illusztrálni, hogy a többség úgy gondolt a járványra, hogy egy távoli, érdekes, az eddiginél furcsábban viselkedő, ismeretlen vírus ütötte fel a fejét, ott messze tőlünk, Kínában. Pedig, mint Falus Ferenc erre felhívta a figyelmet, a járvány elkerülhetetlenül megjelenik Magyarországon is, illik, vagy illene rá felkészülni. A magyar kormány azonban – a mostani propaganda- és reklámhadjárata ellenére – nem készült fel. Olyannyira nem, hogy Orbán Viktor az országgyűlés nyitóülésére sem ment be – noha mindig beszédet tartott a szezon kezdetekor –, mondván: menjen csak Kásler Miklós, számoljon be a koronavírusról a képviselőknek. Ugye nem kell hangsúlyoznom: ha a miniszterelnök komolynak látta volna a helyzetet, nem engedi át a szólás lehetőségét Káslernek, akit a járvány kitörése óta már a háttérbe szorított (azt talán mindenki tudja, hogy miért). Kásler a következő szavakkal zárta szavait a Parlamentben: „ a kormány súlyának megfelelően kezeli a koronavírust, és felkészült annak kihívásaira. Az országban ilyen megbetegedés nincs”.
Előtte arról is szólt, hogy a határokon ellenőrzik az embereket, így Ferihegyen is. Mindezekről pedig tudjuk: szemenszedett hazugságok voltak; Orbán Viktort és feleségét meghőmérőzték, amikor visszatértek Moldáviából, a többi utasra rá sem bagóztak.
Ez tehát a múlt. A hiteles tájékoztatás. A jelen pedig? Ki tudja? Ki tudja akkor, amikor a területi adatokat eleddig személyiségi okokból megtagadták, majd keddtől, mintha sosem mondtak volna mást, közreadták. Nem az a baj, hogy megtették, hanem hogy korábban nem, és hamis érvekkel próbálták védeni a döntésüket.
Egyszerűen nem tudjuk, hogy mikor hazudnak nekünk, mikor hallgatnak el valamit, azt pedig végképp nem, hogy miért önmaguk – hamis – reklámozása most is a legfontosabb? Netán, hogy néhány oligarcha a hirdetések révén, a járvány idején is gazdagodjon?
