„Az uram nyilas volt, a fiam ávós, az unokám fideszes” - Egy Ludas karikatúra 1988-ból
Bródyval szólva: Ezek ugyanazok
Ez a Ludas Matyi címlap 1988 novemberében készült. A szöveg, ha netán a rajz alatt nem volna jól olvasható: - Csoda, hogy kivan a szívem?! Az uram nyilas volt, a fiam ávós, az unokám fideszes.
A karikatúrát a zseniális Lehoczki István, művésznevén Leho készítette. Kollégám volt tíz éven át a Ludas Matyinál, és korai haláláig a barátom. A mellettem lévő szobában „lakott” a legendás Gyulai Pál utcai szerkesztőségben, de nem ezért, hanem nagyon hasonló világlátásunk miatt kerültünk közel egymáshoz.
Leho tehát a Gyulai Pál utcai legendás szerkesztőség szomszédos lyukában ült. A lyuk szó minden tekintetben helyénvaló, egyfelől azért, mert szobáink alapterülete legföljebb egy nagyobb szekrény méreteivel vetekedhetett, de lyuknak neveztük azért is, mert a pesti flaszter soha nem tévedő emlékezete szerint a háború előtt kupleráj működött a Gyulai Pál utca 14-ben.
Sokak szerint akkor is kupleráj volt, amikor mi ott dolgoztunk, ám ennek sok év elteltével, már nincs jelentősége. Annak annál inkább, hogy az imént említett szomszédos szobából rendre áthallatszott Leho hangos nevetése. Állítom, viccen senki úgy nem tudott nevetni ebben az országban, mint ő. (Karinthy szerint humorista az, akivel mindenki viccel.)
Leho sokat és sokfelé rajzolt, jellegzetes figurái ott voltak a Népszabadságban, a Hócipőben, rejtvény újságokban, ezen kívül számtalan tankönyv illusztrátoraként segített elviselni a diákoknak a nem mindig érdekes tananyagot.
Magyarországon ő rajzolt először olyan embereket, akiknek nem volt szemük. Szerintem szép szemeket tudott volna rajzolni, de úgy gondolta: minek? Ezeknek?
Néha elgondolkodom: ha a nálam csak egy évvel idősebb Leho még élne - és volna hová rajzolnia -, vajon milyen karikatúrákkal színesítené unalmasnak nem mondható életünket?
