Balog Zoltán rendkívüli lett, ráadásul még meg is hatalmazták

Áder János ugyanis egy május 31-i, Magyar Közlönyben megjelent határozatában rendkívüli és meghatalmazott nagykövetnek nevezte ki Balog Zoltánt. Nem egy kamu állás ez, mint gondolnánk, nem olyan, hogy az ember csak ül egész nap, és várja a pénzes postást, hogy mikor hozza már a fizetést. Sok elfoglaltsággal jár az ilyen beosztás, és, nem mellesleg, nagy felelősséggel. Legalábbis ez derül ki a külügyminisztérium sajtóosztályának leveléből, melyet a HVG megkeresésére válaszoltak. Eszerint Balog Zoltán nagykövetként „a magyar kormány kiemelt fontosságú társadalmi ügyekkel kapcsolatos eredményeit és céljait fogja külföldön ismertetni.”

Tehát, mostantól onnan fogjuk tudni, hogy valamely társadalmi ügy kiemelt fontosságú a magyar kormány számára, hogy Balog úr fogja azt megismertetni a nagyvilággal. Ha egy ügyet nem Balog úr kommunikál a nyilvánossággal, hanem, teszem azt, Németh Szilárd, aki nálánál köztudottan kisebb kaliber, akkor vagy az ügy fontossága nem kiemelt, vagy pedig Balog Zoltán nem ért rá, s ezért másnak kellett a magyar kormány kiemelt fontosságú társadalmi ügyekkel kapcsolatos eredményeit és céljait külföldön ismertetni.

Balog Zoltán 2009. augusztusától állt a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület élén, vagyis, ebben a minőségében ő volt Orbán évértékelő beszédeinek a ceremóniamestere, Ha ő nem lett volna, talán Orbán sem mond évértékelőket.

Balog amúgy a rendszerváltás környékén került kapcsolatba a Fidesszel, ahol 1991-től a frakció egyházpolitikai tanácsadója, 1996-tól pedig a fővárosi Hold utcai gyülekezet lelkésze lett. Ekkoriban tért meg Orbán Viktor és Kövér László is, egy ideig Balog volt a lelkészük. Az egykor harciasan ateista Fideszes képviselők – emlékszünk: térdre csuhások, imához! - 1998-ban már a Balog-féle istentiszteletről mentek át esküt tenni az Országgyűlésbe.

Balog ragaszkodása Orbán Viktorhoz valójában rajongás – ha fogadást kellene kötnünk, hogy Orbánt, vagy istent választaná, nem lenne könnyű, melyik opcióra tegyünk nagyobb tétet. Egy régi barátja így nyilatkozott róla a 168 órában: „Zoltánnak mindig szüksége volt egy olyan mentorra, akit feltétel nélkül követhet, akinek teljesen átadhatja magát, akivel olyan mély és bonyolult lelki kapcsolatban áll, hogy szinte teljesen feloldhatja a másikban a saját személyiségét. Ez a személy egy politikus, Orbán Viktor.”

Már a 2018-as választás előtt voltak olyan hírek, hogy Balog Zoltán megválik a miniszterségtől, s az Emberi erőforrások minisztériumának vezetése helyett más feladatot kap. Mint elmondta, hat éven át vezette az Emmi nevű megaminisztériumot, s mindent beletett, amit tudott. Hogy ez a „minden” mire volt elég, arról megoszlanak a vélemények, legyen elég annyi, hogy Balog minisztériuma alá tartozott a sokat bírált oktatás és az egészségügy is.

Állítólag ő akart változtatni a minisztérium működésén, ám terveit Orbán Viktor nem fogadta el. Viszont felajánlotta neki, hogy legyen romaügyi miniszterelnöki biztos. Balog elvállalta, s ezzel a kormánynak számos kellemetlenséget okozó Farkas Flórián egy polccal lejjebb került.

Orbán választása azért is érdekes, mert Balog Zoltánnak az elmúlt években több, a romákkal kapcsolatos – mondjuk így: érdekes – megnyilvánulása is volt. 2017 júliusában Tusnádfürdőn például azt közölte az egybegyűltekkel, hogy „a magyar közösségek és a kormány sem döntötte el azt a kérdést, hogy a határon túli, magyarul beszélő cigányok tehertétel vagy erőforrás.”

De nem volt piskóta az sem, amikor a roma holokausztról azt találta mondani, hogy „Magyarországról nem vittek el romákat, csak a szomszédos Ausztriából.”

Az újságírókkal általában nem volt annyira barátságtalan, mint a fideszes politikusok legtöbbje, ám a már említett lojalitása ezt is felülírta. Amikor az akkor épp Orbán ellenzékeként működő HírTV interjút kért tőle, kissé cirkalmasan, de meglehetősen egyértelműen közölte a csatorna munkatársával:: „Én sajnos a Hír TV-nek el kell kerüljem a nyilatkozást, mert az önök tulajdonosa úgy viselkedik az én kedves barátommal és főnökömmel, hogy ez nem teszi lehetővé, hogy önöknek nyilatkozzak.”

2015 őszén a mindennapos iskolai éneklés bevezetésének ötletével jött elő, utóbb munkacsoport is alakult „az iskolai énektanítás megújítására, az iskolai éneklés megerősítésére”. Ekkor tette közkinccsé azt az igen eredeti gondolatát, hogy az a jó, „ha a fogantatás pillanatában már énekel, dúdol a várandós édesanya, és akár az édesapa is csatlakozik hozzá.”

2013 karácsonyán 40 mélyszegénységben élő gyereket vacsoráztatott meg a Hilton hotelben. Ha a számlát ő fizette volna, akár emberi gesztusként is értelmezhetnénk ezt a tevékenységet, ám mivel közpénzből alázta meg a szerencsétlen gyerekeket, tettét érzéketlen és lekezelő tahóságnak lehet csak minősíteni.

Volt olyan is, hogy Balog úr viccelődni próbált, ám ezen igyekezete – fogalmazzunk visszafogottan – időnként a visszájára fordult. Így volt ez akkor is, amikor egy meglehetősen menőnek számító, nem a kétkezi dolgozók zsebéhez méretezett árú belvárosi étteremben a mentősöket köszöntötte. Beszédét egy rosszul elsült, poénnak szánt mondattal kezdte, miszerint ő azt hitte, hogy „minden nap itt reggeliznek a mentősök”.

Ez a poén nem ült igazán, ám ettől függetlenül Balog Zoltán még kiváló rendkívüli és meghatalmazott nagykövet lehet. Bármit is jelentsen ez a titulus.