Bármi történik, Orbánnak jó lesz, az országnak rossz
„Bármi is történik az európai parlamenti választások előtt és után Orbánnal az Európai Unióban és a Fidesszel a Néppártban, az mindenképpen jó lesz Orbánnak, de rossz lesz az országnak, amelynek annál jobb, minél szorosabban kötődik az Európai Unióhoz” – szögezte le a Hírklikknek Szentpéteri Nagy Richard. Orbán az egyetlen olyan országvezető, aki a II. világháború óta a szabad világban háromszor is kétharmados felhatalmazást kapott a választóktól – válaszolta megkeresésünkre a politológus.
Miért gondolja Orbán, hogy bármit megtehet Brüsszellel? – vetettük fel a Szentpéteri Nagy Richardnak, aki két szempontra hívta fel a figyelmet: egyrészt Orbán erejére, másrészt pedig az időzítésre. Orbánon kívül nem hogy Kelet-Európában, de az egész szabad világban sincs olyan választott vezető, akit háromszor egymás után kétharmaddal választottak volna meg, azaz egész Európában nincs senki, akinek odahaza ekkora hatalma lenne – fejtette ki. „Orbán ezzel a kétharmaddal a magyar közjog alapján bármit megtehet, akár a királyságot is bevezetheti, alkotmányos keretek között – említett egy extrém példát a politológus arra, milyen hatalom összpontosul Orbán kezében.
S hogy miért pont most lendült be igazán Orbán unió-ellenes politikája? Kitűnően választotta meg a pillanatot, hiszen a választások felé közeledve pártcsaládja, a Néppárt nem igazán tud jót lépni vele szemben – véli a politológus, aki szerint a magyar kormányfő jogosan aposztrolfálta „hasznos idiótaként” azokat, akik a Néppártból való kizárását szorgalmazzák („az más kérdés, hogy ez nagyon sértő megfogalmazás”), hiszen – miközben nagy a felháborodás a pártcsaládon belül is Orbán viselt dolgaira – egy sor érv szól amellett, hogy kivárjanak vele szemben. „Orbán ügyesen kihasználja ezt a helyzetet” – szögezte le.
A politológus egyelőre azt tartja egyébként valószínűbbnek, hogy a választásokig mindenképpen marad a Fidesz a Néppártban – s utóbb, az eredményeket hozva („és hozni fogja, győzelmet arat, senkinek ne legyenek kétségei”) még hőssé is válhat a Néppárt egy része számára. Kisebb az esélye annak, hogy kizárnák még a választások előtt – ám akkor utólag, az eredmények fényében ismét csak triumfálhatna, azt demonstrálva az európai közvélemény felé, hogy új erő készülődik Európában. Ebben az esetben pedig egy olyan központot tudna az eurókritikus erőkkel közösen kialakítani a jobbszélen, amelynek immár formálisan is a vezetőjévé válhatna. Habár ezek a nagy Európa-ellenes pártok nem fogják tudni átvenni a hatalmat Európában („a jobb- és a baloldali pártok, kiegészülve a liberálisokkal többségben maradnak”), Orbán azt sem bánja, hiszen ő elsősorban nem uniós babérokra tör, hanem itthon tervez 2030-ig uralkodni. „Ő a Várból akar kormányozni” – szögezte le a politológus, aki szerint ehhez kell csak neki az európai háttér.
„Bármi is történik, az Orbánnak jó lesz” – szögezte le, hozzátéve: ez ugyanakkor nem mondható el az országról. „Magyarországnak a jövőben is rossz lesz, ahogy eddig is rossz volt, s nem is csak az elmúlt pár évben. Az egész magyar történelem ezeréves perspektívájából nézve rossz az országnak, hiszen az uniós integráció részének kell maradnunk, ott a helyünk, s minél jobban odatartozunk, annál jobb az ország egészének”.
