Budapest legyen Görlitz

A szászországi, a lengyel határon fekvő város nem elsősorban arról ismert, hogy a szélsőjobbhoz húz, sokkal inkább arról, hogy sok-sok filmet forgatnak itt, többek között a Grand Hotel Budapest is itt készült. Hollywood és a művészvilág szereti Görlitzet, ráadásul Ursu maga is közéjük tartozik zenészként, trombitásként. És a művészvilág megijedt, hogy ez a nagyon is toleráns hely furcsa fordulatot vesz majd, és az idegengyűlölet veszi át a település fölött a hatalmat. És az ismert emberek meghatározó csoportja nem pusztán megijedt, cselekedett is: a választás előtti napokban felszólított mindenkit, hogy az 51 éves zenészre szavazzanak, nehogy már az a csúfság érje Görlitzet, hogy az AfD vetheti meg a lábát a város élén. Az emberek pedig, átérezvén a választás városon túlnyúló jelentőségét Ursut ültették bele a polgármesteri székbe. Nem véletlen, hogy a győztes az eredmény ismeretében a következőket nyilatkozta: „a választás végső soron nem két jelöltről szólt, hanem arról, hogy Görlitz továbbra is nyílt maradjon, ne legyen elzárkózó„.

Itthon, ugyanezen a napon választás nem volt, de tiltakozás igen. Itt is művészek, értelmiségiek hallatták hangjukat, pontosabban pont, hogy némán tiltakoztak, mégpedig a Szabadságnak nevezett koncert ellen, amely egyfelől szólt ’56 kisajátításáról a jobboldal részéről, másfelől Nagy Imre jelentőségének tompításáról. Nem várta senki persze, hogy ennek a protestálásnak bármi következménye lesz, még az sem volt meglepő, hogy a Pesti Srácok szerint ez a száznál alig több ember megzavarta a rendezvényt, de még csak azt sem, hogy a szimbolikus hallgatás majd felrázza a közvéleményt.

Magyarország nem Görlitz, ráadásul itt a szélsőjobb ideológia már kormányszintre van emelve. Éppen ezért erősebb egyfelől a félelem, másfelől az apátia is – hiába minden, szél ellen nem lehet… Nálunk is megszólalnak írók, tudósok, tiltakoznak a kormányzat romboló működése ellen, a lakosság gyakorlatilag igyekszik meg sem hallani ezeket a tiltakozásokat. Tüntethetnek - párezren – a CEU elüldözése ellen. Felvonulhatnak nagyjából ugyanennyien a Magyar Tudományos Akadémia ellehetetlenítése ellen, megfogalmazhat ez ügyben felhívást Parti Nagy Lajos, vagy vészjelzést adhat Jeszenszky Géza a Széchenyi Könyvtár elköltöztetése ellen, nem történik semmi, ahogy mondani szokták: a karaván halad.

Ne tévesszen meg senkit, hogy a Közigazgatási Bíróságokról szóló törvény végrehajtását most átmenetileg elhalasztották; azt sem az itthoni ellenállás miatt tették. Orbán pénteki rádióinterjújából pontosan érzékelhető volt: a magyar miniszterelnök taktikai lépéseket tesz legfeljebb, de nacionalista, gyűlöletet keltő, harcot hirdető, csak az erőben bízó politikáját nem adja fel. Lép, ahogy ez a politikai érzéke diktálja, mindig szem előtt tartva saját hatalmi pozíciójának megőrzését.

Neki például Nagy Imre már inkább kommunista, halálának évfordulója, illetve az 1989-es újratemetés önmaga szerepéről szól, nem pedig a volt miniszterelnök hősi tetteiről. Ezért megy ő ki, csendben szerényen, a feleségével a 301-es parcellához, egy szál virággal, jelezvén: ő lerója azért a tiszteletét, és hagyja, hogy jobboldali művészek ünnepeljék őt, Szabadságkoncert címen.

Görlitz nem Magyarország, jegyeztük meg az előbb. De Budapest októberben lehet Görlitz. Ha hiszünk a most még csendben tiltakozó művészeknek. Hogyan fogalmazott a német városka új polgármestere: „a választás végső soron nem két jelöltről szólt, hanem arról, hogy Görlitz továbbra is nyílt maradjon, ne legyen elzárkózó”.

Budapest sem lehet elzárkózó.