Csakazértis! Mint stratégiai alapvetés

A programot a negyedik alkalommal megválasztott miniszterelnök hirdette ki a T. Ház szónoki emelvényéről. Lássuk csak!

"Orbán Viktor a megválasztása után mondott beszédében célul tűzte ki, hogy 2030-ra Magyarország az Európai Unió első 5 olyan országa közé tartozzon, ahol a legjobb élni, lakni és dolgozni, és a minőséget mérő versenyképességi rangsorokban az 5 legjobb európai uniós állam között legyen. Ehhez a következőket ígérte:[11]

- megpróbálják megállítani a magyar lakosság természetes fogyását.[12]

- gyorsforgalmi utakat építenek Budapestről a megyei jogú városokig, az autópályák elérik az országhatárt, a gyorsforgalmi utakra harminc perc alatt az ország bármely pontjáról el lehet majd jutni,

- az új napelemparkok, valamint Paks II. a tiszta és fenntartható energiatermelés élvonalába emelik Magyarországot,

- magas hozzáadott értékű és magasabb bért fizető befektetéseket hoznak ide, és ebben a kategóriában a világ tíz legjobb országa közé kerül Magyarország,

- a hazai tulajdonú vállalatok részesedését a magyar exportból ötven százalékkal növelik,

- a népbetegségeket radikálisan visszaszorítják, és ennek érdekében észszerűsítik az egészségügyet, és erős ösztönzőket vezetnek be,

- felépítik az új Magyar Honvédséget,

- a történelmi sorsközösséget alkotó Közép-Európát gazdaságilag is megépítik, a fővárosokat és nagyvárosokat közúton, vasúton és levegőben is összekapcsolják,

- Budapestnek visszaadják régi nagyságát és fényét." (Forrás: Wikipédia)

Mindebből látható, hogy egy gondosan megszerkesztett kormányprogram papírja nagyon sok helyes és vonzó célt elbír, pláne ha a szerző nem a ciklus végéig, hanem úgy 10-11 évre előre tervez. Mármost szerfölött igazságtalan dolog lenne alig egy esztendő múltán a program megvalósítását máris számon kérni, de azt jó lenne tudni, hogy csírájában azért láthatók-e a tervezett fejlődés jelei?!

A népesség, népmozgalom állapotát most inkább ne firtassuk! 

A termelékenységet, gazdasági hatékonyságot jellemző mutatók szerint viszont csehül állunk az uniós országok sorrendjében, habár az adatok a múltat jellemzik, tehát a jövő még más lehet. Várhatóan azonban rövidesen megcsappannak az uniós források, kevesebb lesz a beruházás, a növekedés lassul, habár a remények szerint még így is impozáns marad. Az Unió pedig lemarad.  Meglátjuk. A multikon valószínűleg nem múlik a dolog, ha a piac engedi, ámde hogy a magyar cégek miként teljesítenek, az a jövő titka. Az üzleti várakozások a GKI szerint tavaly december óta romlanak. Ebben a ciklusban még biztosan nem leszünk a legjobb tízben.

Utak azonban épülnek, legalábbis tervek vannak. 1022-ig 2500 milliárd forintot szánnak gyorsforgalmi utak megépítésére. (Mintegy a fele lenne uniós forrás.) Egyelőre kilenc szakaszon folynak munkálatok, eddig összesen 22,73 milliárd forint tervezett költséggel. Úgy tűnik, e program megvalósításának legelején vagyunk. A kikötővásárlás Triesztben jó ötletnek tűnik, csak kicsit drága lehet, és kérdéses, hogy az emeletes vonatok képesek lesznek-e eljutni odáig. De juszt is lesz újra magyar tengermellék.

Paks II. megépítése jócskán késik, de a pénzt már emészti. Néhány adata nyilvánosságra került, de a közvélemény most sem tud róla többet, mint a szerződés megkötésekor.  És még az sem biztos, hogy kell-e nekünk éppen ilyen atomerőmű, de ez már juszt is megépül, ha megépül. Napelemgyár viszont már van Csornán, kár, hogy az OLAF vizsgálódik az uniós támogatás felhasználása körüli gyanús jelek miatt. A Budapest-Belgrád vasútvonal a kínaiak és Mészáros Lőrinc családi vállalkozása. A programban nincs is benne, de csakazértis megépítjük. És lesz stadion is, sportcsarnok is, új fociakadémia is a régi fociakadémia mellett. Még talán foci is lesz, ámbár az utóbbinak nem sok jele van. Nagyon sokan ellenzik a sportprogramot, de juszt is lesz rá pénz! Épülnek a megfúrt olimpia létesítményei is, csak nehogy a szombathelyi stadion sorsára jussanak! Tudvalevő: a sport egészséges.

Az egészségügy viszont beteg. Ezernyi kór emészti, s jövőre is hiába kap százmilliárdokkal többet a rendszer, az egymásra is ható bajok ezzel nem orvosolhatók. A reform terve elkészült ugyan, de legott el is tűnt a süllyesztőben. Radikális átalakítás juszt sem lesz, javasolhatja azt akár a miniszter is. Alkalmasint marad az újabb, 24 ezer elkerülhető haláleset.

A honvédelem persze megkapja a magáét. Csakazértis! Ugyanis új fenyegetésekkel kell a magyarságnak szembenézni (jönnek a menekültek hordái), a NATO kötelezettségeket is éppen most kell és lehet hiánytalanul teljesíteni, amikor (hm...) jól megy a gazdaságnak, tehát fegyvereket veszünk, fegyvergyártásba kezdünk. Megvédjük a hazát.

A többi....!? A többi nagyralátó hablatyolás. A többivel nem foglalkozunk. (Jaj! El ne feledjem! A frissen gründolt Magyarságkutató Intézet büdzséje mihamar meghízott 1,3 milliárdra. Bizony, ki fog derülni, hogy Attila volt Szent István ükapja!)

De hát végül is egészen mindegy, mi van a programban. Ha Alcsút nagy szülötte egy késő őszi borús éjen megálmodja, hogy kell még egy stadion Szigetszentmiklósnak, akkor kell. S máris borulhat az 1,1- 1,8 percentes hiány, amely előirányzat egyébként is csak az állami kiadású iskolai meséskönyvekben tetszhetett hitelesnek.

Van a kormány munkálkodásában jó néhány csakazértis elem,  s az egész nemigen áll össze valódi stratégiai programmá. Legfőbb partnerünk, az EU, amelynek tagjai vagyunk, számon kéri rajtunk önként vállalt kötelezettségeink teljesítését, de mi rendre juszt is ellentmondunk. Európa csak fizesse meg nekünk, ami jár, s ne avatkozzon a dolgainkba! Ez a mi országunk, mi így akarjuk, így a jó nekünk!  “ - Rendben van - mondják a többi uniós ország vezetői, -  de szerintünk hitvány módon, hitványságokra költitek a támogatásokat, s ezt többé nem engedjük. A pénzcsapot elzárjuk“ És ezt a fenyegetést bizony érdemes alaposan megfontolni! Nem lehet több baltás gyilkost juszt is kiadni, bűnöző miniszterelnöknek juszt is menedéket adni. Nem lehet diktátorokkal juszt is barátkozni, a demokrata vezetőket, szövetségeseinket pedig szidalmazni! És tetszik vagy sem, szóba kell állni  az ellenzékkel, a civilekkel, a bírókkal, a szakszervezetekkel, a tudósokkal. Jobb lenne legalább megfontolni az IMF, a Velencei Bizottság, az Európa Tanács, az UNESCO intéseit! Jobb lenne jóban lenni a szomszédainkkal! Lehetne néha az egész nemzet javára cselekedni, nemcsak a kedvenceket ajnározni! A csakazértis-politika soha nem vezet jóra!

De a kérdés itt mégis mintegy önként kínálkozik: vajon mikorra várható az Alcsút-Felcsút expressz pályájának meghosszabbítása legalább Lovasberényig?