„Csoda, hogy az ellenzék csak most jutott el ide”
Pulai András szerint nem mélypontra, hanem a helyére került az ellenzéki politika a héten. A Publicus Intézet kutatási igazgatója azon csodálkozik, hogy a pártok csak mostanra jutottak el oda, hogy az utcán tiltakozó emberekkel és egymással is vállvetve vegyék fel a küzdelmet a NER ellen.
Magyarországon újabb mélypontra jutott a parlamenti politika. Van ennél lejjebb? És ki a felelős ezért?
Nem gondolom azt, hogy mélypontra jutott a magyar politika. Ha van egy hatalom, amit saját maga is NER-nek hív, és ami úgy gyakorolja ezt a hatalmat, hogy az ellenzéket kiszorítja a parlamentáris és egyéb megszólalási felületekről, lásd. közmédia, akkor ne csodálkozzon, ha az az ellenzék radikálisabb hangot fog megütni. Szerintem most ez történt. Én azon csodálkozom, hogy az ellenzék ennyi év után csak most jutott el ide.
Lépjünk ki a parlamentből: aki látta a tegnap éjszaka képeit a pesti belvárosról, a könnygázos, tömegoszlatós képek kapcsán kicsit 2006-os utánérzése lehetett - ezúttal túllőtt a célon a kormány?
A Fidesz úgy működik, hogy az erőből ért. És az utcán megjelenő dühös tömeget eddig el tudta kerülni a hatalom. Ez mindenképpen újdonság, de ez még nem tántorítja el őket abban, hogy véghezvigyék a botrányt kiváltó törvényeiket.
Akkor sem, ha ezek az ő szavazóbázisukat is érinthetik?
Ez néhány hét múlva fog kiderülni, akkor a mi rendszeres kutatásunkból már például látszani fog, hogy nyomott hagyott-e, és ha igen, mekkorát a Fidesz támogatottságán mindaz, ami az elmúlt napokban-hetekben, a Gruevszki-üggyel kezdődően zajlott, zajlik. Hogy hosszabb távon milyen hatása lesz a hazai belpolitikára 2018 decemberének, az pedig főleg attól függ, hogy az ellenzék mennyire tudja napirenden tartani a CEU, vagy a túlórák kérdését.
A diákok a CEU elüldözése, a dolgozók a rabszolgatörvény miatt tüntetnek. Egymásra találnak?
Eddig erre nem került sor, most azonban szolidárissá válhatnak egymással a különböző társadalmi csoportok, mert a különböző intézkedésekkel sértett emberek most egy időben és helyen vannak, ebből akár ki is alakulhat kritikus tömeg, egy a netadós tüntetésekhez hasonló hullám. A karcosabb hangot megütő ellenzék, és az általa még nem vezetett, de rá már hallgató tömeg az, ami veszélyes lehet a Fidesz számára.
Lehet párhuzamot húzni a párizsi és a budapesti események között? Békés vagy erőszakos irányba megy tovább a tiltakozás?
Nem véletlen a mondás: vigyázó szemetek Párizsra vessétek… Európában ’48 óta Párizs diktálja a tempót. Azt még nem tudjuk, hogy az ellenzéknek sikerül-e átemelni a párizsi szimbolikát (a sárga mellényt – a szerk.) Budapestre, de nyilván nem véletlen a párhuzam. Hogy a minden eddiginél határozottabb tömeg tiltakozása vezethet-e a párizsihoz hasonló eredményre, az sok mindentől, elsősorban az emberektől függ.
