Dávid Ferenc: Miért kell felizgatni a társadalmat?

NVZS 2019. február 23. 09:21 2019. feb. 23. 09:21

„A köztestületi, kamarai elnök állami feladatot lát el, állami pénzből, s mint ilyen nem szólhat bele az üzleti szférában megjelenő ellentétes érdekeken alapuló konfliktusokba” – szögezte le a Hírklikknek Dávid Ferenc közgazdász, aki nem csak ezt az egyetlen kritikai észrevételt fűzte Parragh László minapi nyilatkozatához. Élesen bírálta, hogy a kamarai elnök lenéző, megvető módon beszélt a szakszervezetekről, amelyek pedig „nem a kávét szeretik, hanem a tárgyalásokat”. „Minek volt szükség egyáltalán a társadalom felizgatására, ha semmi praktikus haszna nem volt a rabszolgatörvénynek?” – tette fel a költői kérdést a közgazdász, aki egészen tavaly őszig a VOSZ főtitkára volt.

Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a HVG-nek nyilatkozva azt fejtegette, hogy nem életszerű a 400 órás túlórakeret általános alkalmazása, a Fidesz rengeteg konfliktust megspórolhatott volna, ha előtte 2-3 kávét megiszik a szakszervezetekkel. Bár szerinte szakszervezeti oldalon nem nagyon van kivel tárgyalni.

Úgy látja, hogy a 400 órás túlórakeret legfeljebb a dolgozók 5-10 százalékát érinti majd. Parragh szerint a munka törvénykönyvének ilyen irányú módosítását senki nem kezdeményezte, az egy üzenet volt a német nagytőkének, hogy megéri Magyarországon befektetni.

„A németeknek nem kell üzengetni, kiváltképpen nem olyan üzeneteket kell küldözgetni nekik, amire szemmel láthatóan nem vevők: a Magyarországon megtelepedett nagy német cégek sorra jelentették ugyanis be, hogy nem kívánják alkalmazni a 400 órás túlmunka-keretet” – szögezte le Dávid Ferenc. „Nem kell olyat felkérni, akinek esze ágában nincs táncolni” – tette hozzá. Arról már nem is szólva, hogy eddig szinte minden munkaadó azt állította, hogy nem akarja kihasználni ezt a törvény kínálta lehetőséget. „Nincs tehát praktikus haszna a módosításnak, akkor viszont miért kell felizgatni a társadalmat?” –  tette fel a költői kérdést Dávid Ferenc.

Még ennél is hangsúlyosabban tette helyre Dávid Ferenc Parraghnak a szakszervezetekre vonatkozó mondandóját. „Országos, ágazati és vállalati szinten egyaránt megvannak a szakszervezeti vezetők, nem nehéz őket megtalálni, csak keresni kell” – szögezte le, élesen kifogásolva azt is, hogy Parragh lekezelően, megvetően beszélt a szakszervezetekről, amikor azt emlegette, hogy a Fidesznek le kellett volna ülni velük kávézgatni.

„A szakszervezetek nem a kávét, hanem a tárgyalásokat szeretik, nem kávézgatni akarnak, hanem tárgyalni s megállapodni, mégpedig intézményesített keretek között”

– szögezte le Dávid Ferenc.

Az persze már más kérdés, hogy a fideszes Kósa Lajos ugyan párszor egyeztetett a törvénymódosításról a szakszervezetek vezetőivel, ám ezt nem formális keretek között tette. Pedig ott van erre a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma (VKF). És ha a kormány meghallgatta volna a munkaadók és a munkavállalók szervezeteinek a véleményét, akkor Dávid szerint nagy valószínűséggel nem is lépett volna hatályba a rabszolgatörvény. Az egész törvény – amellett, hogy szakmailag nem jó, például a 36 hónapos elszámolási lehetőség miatt – eljárásjogi szempontból sem megfelelő, hiszen nem tárgyalták meg sem a VKF-n, sem pedig a parlamenti képviselőkkel.

Még egy dologra, Parragh szereptévesztésére is felhívta a VOSZ korábbi főtitkára a figyelmet. Mint kifejtette, a kamara nem érdekképviselet, nem szólhat bele a munkaadók és munkavállalók közötti vitákba. „A köztestületi, kamarai elnök állami feladatot lát el, állami pénzből, s mint ilyen nem szólhat bele az üzleti szférában megjelenő ellentétes érdekeken alapuló konfliktusokba” – mutatott rá, tisztázva: a kamara az állam megnyújtott keze, a munkavállalók és a munkaadók szervezetei pedig az egymás közötti konfliktusokat is hivatottak megoldani. Nm jó, ha a kamara kívülről, ráadásul nem éppen építő jelleggel szól bele ezekbe a vitákba – szögezte le.