De hiszen nincs tandíj!
Hoffmann Rózsa mondta a képünkbe még oktatási államtitkár korában ezt a mondatot, s akkor - aki hallotta - az elképedéstől nem tudott szólni. Tudomásul kellett venni, hogy nincs olyan arcátlan hazugság, amelyet felelős kormánytagok ne köpnének a nagyközönség szemébe szemrebbenés nélkül.
Tandíj persze valóban nincs, fidesz-magyarul az új neve a felsőoktatásban immár 2012 óta: költségtérítés. Szeptemberben rövidesen kezdődik a szorgalmi időszak, itt az idő elgondolkodni a közeli teendőkről. Akiket a sors azzal vert meg, hogy nem érték el az állami támogatás megszerzéséhez szükséges felvételi pontszámot, de egyetemre akarnak járni, részt vehetnek a költségtérítéses oktatásban, s félévenként - szaktól függően - tisztes summát fizethetnek az intézménynek.
A legkevésbé népszerű szakokon ez kb. 120 ezer forint félévenként. Orvosin, s más kurrens szakokon határ a csillagos ég, de minimum 600 ezer forint. A költségek fedezetére a hallgatók alacsony kamatozású diákhitelt vehetnek fel, (ami nagyon jó, csak győzzék majd visszafizetni), legnagyobb összegben havi 70 ezer forintot, Ebből lehetne-kellene fedezni a tandíjat, (bocsánat: a költségtérítést!), a szállást, könyveket, ezt-azt, és enni is kellene valamit minden áldott nap.
Többen vannak a szerencsések, (úgy 65-66 %) akik jól teljesítettek a középiskolában és a felvételin is, ők bekerültek az állam által támogatottak körébe. A peches szerencsések azonban a diploma után, utólag esetleg kötelezhetők taníttatásuk költségeinek visszafizetésére. A regula szerint a megszabott képzési idő másfélszeresén belül meg kell szerezni a diplomát, majd a következő húsz év alatt legalább annyi ideig Magyarországon kell dolgozni, ameddig ösztöndíjasként tanult az illető. Aki túllépi a határidőt, annak a képzési költségek felét, aki pedig a munkavállalási követelményt hagyja figyelmen kívül, annak a költségek egészét vissza kell fizetnie.
Az új finanszírozási rendszer bevezetése óta összesen több mint 330 ezer hallgató kapott állami ösztöndíjat. Közülük mintegy 12 ezerre róttak ki utólag tandíjfizetési kötelezettséget. (Nem mindenki fizetett, mert felmentést lehetett kapni, vagy aki később itthon vállalt munkát, az megúszta a fizetést.)
Vagyis a felsőoktatásban ma sincs ingyen semmi. Nem lehet az egyetemen időtlen időkig lébecolni közpénzen, nem szabad külföldre szegődni annak, akit az adóforintokból taníttattak ki jó szakmára. A hallgatók ezt röghöz kötésnek nevezik, de sokan úgy vélhetik, a diákoknak nincs igazuk. Tény, hogy a szabály korlátozza a munkavállalás szabadságát, de az állandósult és mind nagyobb veszteséget (elmaradó nyereséget) okozó munkaerőhiány azt diktálja, helyes megkövetelni, hogy az állam támogatásával képesítést szerzett munkaerő dolgozzon egy ideig hazai munkahelyen! Itthoni adófizetőként fizessen vissza valamennyit képzésének költségeiből. Végtére is az oktatás - állami beruházás a jövőbe, a legfontosabb fejlesztés és befektetés, amelyet évről évre célszerű (lenne) növelni, hatékonyságát javítani. Ez igaz.
Csakhogy Magyarországon 2005/6 óta jószerint folyamatosan csökken a felsőoktatási intézményekben a hallgatók létszáma. Évről évre kevesebb a felvett diák, kevesebb a diplomás munkába álló. A 2005/6-os tanévben felvettek száma meghaladta a 94 ezret. Számuk 2013-ban 72 ezerre csökkent, (ez volt a mélypont), s az idén felvettek száma 78900. A hallgatók összlétszáma jelenleg valamivel több mint 281 ezer, míg 2009/10-ben még 370 ezren tanultak felsőoktatási intézményben. Ez a beruházás tehát relatíve csökken, hatékonysága romlik. A szabályozás tényleg inkább röghöz kötés, egy fajta erkölcsi követelmény anyagi kifejeződése, mert általánosságban a hazai foglalkoztatásban a kormánynak láthatóan nem célja a felső fokon képzettek számának és arányának gyarapítása.
Ez teljes abszurdum, még Matolcsy György jegybankelnök is tollhegyére tűzte a felsőoktatás gyengeségét. Egy szakcikkében írta, hogy a világ technikai-technológiai fejlődését nem leszünk képesek követni kiváló egyetemekről kibocsátott, képzett, kreatív munkaerő nélkül, holott ez lenne a gyors felzárkózás kulcsa. Hogy ez miért van így, azt nem egyszer kérdezték már az éppen illetékes minisztertől, de érdemi választ nem sikerült kicsikarni. Sejteni persze lehet. Feltehetően politikai stratégia rejlik mögötte, amennyiben a képzetlen népesség nem követelőző, nem veszekedő, inkább elfogadó, alázatosan egyetértő. Igazi NER-hívő.
Hanem tandíj, az nincs!
