Eddig sem loptam és ezután sem fogok

– Balhéval indult?

– Hát mondhatjuk… Az ember többnyire arra számít, hogy az egy meg egy az kettő, de úgy látszik, időnként más szám jön ki eredményként.

– Az jelent meg, hogy egy olyan szervezeti és működési  szabályzatot akart elfogadtatni, amely megszünteti az átláthatóságot, és tulajdonképpen korlátlan pénzügyi hatáskört ad a polgármesternek. Az írásra és a híresztelésre azt mondta, hogy hazugság, ugyanakkor visszavonta a rendeletet, nem is terjesztette a hétfői közgyűlés elé.

– Nem azért vontam vissza, mert ne lenne hazugság, továbbra is fenntartom, hogy az, de nem szeretném azt a látszatot fenntartani, hogy az önkormányzat valamiben itt titkolózni akarna, és erőszakkal átvenni valami olyasmit, ami helytelen. Nincs ilyen.  Amit az újságíró állított, egyszerűen nem igaz: a polgármesternek nem volt és a jövőben sem lesz olyan hatásköre, és a rendelet sem tartalmazott ilyet, hogy anyagi ügyekben korlát nélkül dönthetne.  Nem loptam eddig sem, és a jövőben sem fogok, de nem is engedem. A szerző több rendeletrészletet kevert össze, hogy szándékosan-e, vagy véletlenül, erre ma még nincs válasz.

– Ezek szerint még nincs teljesen üldözési mániája, ha megengedi: nem szándékos volt a tévedés…

– Nézze, azt azért furának tartom, hogy egy magát rutinos oknyomozó újságírónak tartó ember arra nem vette a fáradtságot, hogy beszéljen velem, megkérdezzen engem is.   Ezt a módszert már megszoktam a NER-újságíróktól, másutt még nem tapasztaltam. Bennem mellesleg csak az kérdés merült fel, hogy egy szakmai előterjesztés hogyan válik politikai hullámokat kiváltó anyaggá. Egyelőre ott tartok, hogy az illető újságíróból hiányzott az alázat, az újságírói etika betartása.

– Esetleg valaki gondoskodott róla, hogy még a közgyűlési beterjesztés előtt nyilvánosságot kapjon a rendelet?

– Az előterjesztés nyilvános, olvasható volt bárki számára, ezért nem is keresek belső árulót. Egyébként is, nekem semmi gondom azzal, ha kivisznek valamit; az önkormányzat transzparensen működik. A zuglói önkormányzat még Karácsony Gergely vezetése alatt, évekkel ezelőtt elfogadott egy átláthatósági rendeletet, ez érvényben marad továbbra is, itt tehát minden szerződés, értékhatártól függetlenül, nyilvános. Ismétlem: nekem nincs bajom azzal, hogy kivisznek valamit a szélesebb nyilvánosság elé, és utána valaki olyan összefüggéseket sugalmaz, amelyek a szövegből egyáltalán nem következnek.

– Akkor mégiscsak ösztönözte valaki a rendelet ilyen módon való megjelentetését, nem?

– Ezt nem zárom ki, de az számomra fontosabb kérdés, hogy az atlatszo.hu újságírója miért tért el a portál által követett etikus gyakorlattól.

– Én meg erre azt mondom, hogy a médiával nem érdemes háborúzni…

– Ebben igaza van, de számomra ez nem médiakérdés, pusztán azt szeretném, ha megállapítanánk – és a jövőre nézve fontos ez –, hogy sérült-e itt az újságírói etika, vagy sem. De igaza van amúgy: nem akarok háborúzni a sajtóval. Annak idején, amikor Tarlós István folyamatosan leckéztette az újságírókat, messzemenőkig nem értettem vele egyet, és mindig is az ellenkezőjét csináltam.

– Ha már említette Tarlóst: nagyon szép politikai legenda volt kettőjük kapcsolata. A volt főpolgármester hosszú ideig csak negatív összefüggésekben említette az ön nevét, később pedig ki sem akarta ejteni a száján; amikor pedig kiderült, hogy nem ön lesz a főpolgármesteri címért folytatott versenyben az ellenfele, látványosan leállt, ha úgy tetszik nem foglalkozott Horváth Csabával. Ma mit érez Tarlós iránt?

– Semmit. Amit ő az elmúlt majd harminc évben tette az önkormányzati rendszerért, azt én értéknek tekintem, attól függetlenül, hogy nagyon sok dologban nem értettünk egyet az elmúlt években. Például abban, hogy nagyon puhán kiszolgáltatta Budapest érdekeit és értékeit a fideszes kormányzatnak. A korábbi időszaka alapján viszont egy karakán, az önkormányzati politikában domináns politikusnak tartottam. Az elmúlt kilenc év csalódást jelentett, és ezt olykor meg is osztottam a közvéleménnyel, ő meg erre, válaszként, személyeskedett.

– Ezzel szemben a kormányzati oldal azt állítja, hogy az elmúlt kilenc év Budapest aranykora volt, miközben Demszky Gábor szétverte és szétlopta a várost.

– Ez nem igaz. Demszkyt nyilván lehet kritikával illetni, de főpolgármestersége alatt ezermilliárdos tételben valósultak meg fejlesztések, felújítások, például 1-es és 2-es metró, a 4-es metró megépítése, hidak felújítása, csatornázás és még sorolhatnám. Nem korrekt Demszkyvel szemben csak a negatívumokat említeni. Tarlósnál az pozitívumként értékelhető, hogy már a saját jól felfogott érdekében sem engedte Budapestet beszántani, és azt sem engedte, hogy megszűnjön a főpolgármesteri pozíció, elvi síkon ragaszkodott hozzá. Ugyanakkor, amikor fontos ügyek mellett kellett volna kiállni, azt nem tette meg.

Gondoljunk csak a Városligetre, amely egy kormányzati építési telekké süllyedt, vagy a spotberuházások ügyére; ezek mind előrébb jártak, mint a közlekedés, vagy a humán infrastruktúra fejlesztése. És arról is nagyon keveset hallhattunk, hogy a fővárostól állami tulajdonba került egészségügyi intézményekben milyen beruházások történtek. Valójában nem történt semmi, épp úgy, mint a hasonló sorsú iskoláknál. Ennek a leglátványosabb példája az angyalföldi, az Árpád-hídnál lévő iskola, amelynek kerületi oldalát gyönyörűen rendbe hozták, míg az épület másik fele, ami a kormányé, ott van a maga lepusztult állapotában.

Tarlósnak komoly bűne van abban, hogy feladta Budapest értékeit, nagyon súlyos vagyonvesztés érte a fővárost, szintén ezermilliárdos nagyságrendben. Ha csak azt nézzük, hogy Budapest költségvetése, az államosított feladatokon túl, százmilliárddal csökkent, akkor azonnal láthatjuk, hogy a volt főpolgármester rosszul képviselte Budapestet; a 20 százalékos költségvetés-csökkenésből csakis ez a következtetés vonható le. Ezt a kieső pénzt máshonnan kellett pótolni, például onnan, hogy nem takarították a várost, nem újították fel az útjait olyan volumenben, amilyenben kellett volna, és nem volt érdemleges közlekedési infrastruktúrafejlesztés sem. Ezek mérhető és tartalmi veszteségek.

– Arról mi a véleménye, hogy Kocsis Máté szerint Tarlósnak nem szabad Demszky mellett átvennie a Karácsony Gergely által felajánlott díszpolgári címet?

– Én Karácsony gesztusával messzemenőkig egyetértek, részéről ez nem egy napjainkra vonatkozó lépés, hanem a harminc éve kialakított önkormányzati rendszer ünnepi megemlékezéseihez kapcsolódik. Mégpedig azért, hogy az eddigi két emblematikus főpolgármester kapja meg Budapest díszpolgárságát. Ez olyan szimbolikus gesztus, amellyel csak egyetérteni lehet és szabad. Dönteni egyébként csak jövő tavasszal kell erről, ezért van idő arra, hogy mindenki megnyugodjon, és a helyén kezelje az ajánlatot. Hibája mindenkinek volt, mint ahogy Karácsony Gergely is beszélt erről, de ez nem ok arra, hogy a működésről, a sikerekről ne emlékezzen meg tisztességgel a főváros.

– Ön most másodszor lett polgármester, a II. kerület után Zuglóban. Ez nagyon más feladat?

– Más, de nem nagyon. Szerencsés a helyzetem, nincs szükségem türelmi időre, máris munkához tudok látni. A fő különbség az, hogy most egy nagyon kényelmes többséggel irányíthatom a kerületet. Tizenhat ember áll mögöttem, de ennek a tizenhat embernek együtt kell működnie Zugló érdekében. Az elmúlt közel harminc évben még nem volt ekkora egység, és az én dolgom, hogy ez a csapat meg is maradjon, hogy ne a különbözőségeket keressük egymásban, hanem az együttműködés lehetőségét. Érdemi szövetség, partnerség, akár barátság kell a képviselők között. Csak így leszünk sikeresek Zuglóban és csak így leszünk sikeresek 2022-ben.

– Apropó 2022: a szakértők egybehangzóan állítják, hogy a kormányváltás sikere attól függ, hogy a mostanra megszületett egység megmarad-e addig. Tudjuk viszont, hogy ez a legbizonytalanabb része az ellenzéki oldalnak; már most van hely, ahol felbomlott a megállapodás. Összességében mennyiben látja törékenynek a saját politikai oldalát?

– A klasszikus mondást tudom idézni: minden lánc annyira erős, amilyen a leggyengébb láncszeme. Őszintén hiszek benne, hogy erős lesz ez a lánc, mert nincs más út. Ha valaki politikai hasznot akar magának szerezni azzal, hogy belső konfliktusokat gyárt, akkor az nagyon rossz üzenet lesz a választóknak. Azért nyerhettünk az ország majd’ felében, mert az emberek a szövetségre bízták a városukat. Ebből következően nincs lehetőség arra, hogy egy-egy párt magához ragadja a kezdeményezést, közösen kell továbbvinnünk a folyamatot. Létre kell hozni egy olyan fórumot, ahol a fontosabb politikai kérdésekben az összefogás politikai pártjai ülnek, és közös döntésekkel oldják meg a problémákat.

– Nem az együttműködés erősítésének irányába hat Botka László szegedi polgármester hétfői lépése, amellyel otthagyta eddigi pártját, az MSZP-t. Ön szerint mi ennek az üzenete?

– A részleteket nem tudom, hogy Laci miért döntött így, ő nyilván részletesen kifejti, én csak annyit tehetek, hogy sok sikert kívánok neki. Az tény, hogy Szeged az egyik legsikeresebb városa Magyarországnak, az ő munkájára mintaként lehet tekinteni. Hogy a politikai döntése miért vezette őt ebbe az irányba, azt nem tudom, de nem fogjuk bírálni érte, hanem továbbra is támogatjuk a munkáját.

– Botka lépése mennyire gyengíti a szocialista pártot magát?

– Nyilván nem tesz jót. De most a választókat jobban érdekli, hogy az egység megmarad-e. Hogy ezen belül ki merre mozdul el, annak szerintem nincs jelentősége.