Egy jobboldali olimpiai bajnok politikai látlelete a sportról

- Vak vagy, vagy bátor?

- Most csináltattam szemműtétet, úgyhogy csak bátornak nevezhetem magam, vaknak nem.

- Nem tudom olvastad-e, most fogják lecserélni Erdei Zsolt, ökölvívó világbajnokot, és helyére az ökölvívó szövetség élére egy fideszes országgyűlési képviselő lép majd. Jobbak a politikusok a sportvezetésben, mint a hajdani sportolók?

- Nem lehet így eldönteni, mindkettőre van jó és rossz példa is. Ami pedig az ökölvívók esetét illeti, a junior világbajnokságon történtek után nem csodálom, hogy leváltják Erdeit, védhetetlen helyzetbe került azzal, hogy nem tudtak elszámolni a pénzekkel.

- De a kérdésem, nyilván tudod, arra vonatkozott, hogy jövőre tisztújítás lesz a vívószövetségben is, és te is pályázol az elnöki címre, a fideszes Csampa Zsolttal szemben.

- Nézd, a vívásban nem magam találtam ki magamat. A sportág anyagi háttere tökéletesen rendben van, nyugalom van, ezért is gondoljuk többen úgy, hogy a szövetség vezetését inkább a szakmából jött emberre kellene bízni. Olyasvalakire, aki képes hosszabb távú szakmai koncepciót is megfogalmazni, akinek vannak elképzelései a vívás jövőjéről. Én tíz évig edzősködtem, hat évig szövetségi kapitány is voltam, emellett – és talán ez sem mellékes – kétszeres olimpiai bajnok vagyok, ám ha én lennék, leszek az elnök, akkor sem szólnék bele a válogatásba , nem téveszteném el a szerepemet, még akkor sem, ha van némi közöm a sportághoz.

- Csampa Zsolt, a jelenlegi elnök ezt megteszi?

- Számtalanszor megtette.

- Ő honnan meríti ezt a tudást?

- Van vak és bátor, ő bátor.

- Úgy tudom nincs vívó előélete…

- Nincs. Tudása sincs.

- Lényegében dicsérted a kormányt, amiért sok pénzt biztosít a vívásra is, ugyanakkor bírálod a volt fideszes országgyűlési képviselőt. Ebből mire következtessek?

- Én nem a politikai tevékenységét kritizálom, hanem azt állítom, hogy amit a vívásban művel, az nem oda való.

- De nem gondolod, hogy a politikai felhatalmazása alapján hiszi azt, hogy ő mindenhez ért?

- Azt nem tudhatom, hogy miből érzi. Azt azonban tudom, és mindenki látja, hogy a kormány nem személyeknek adja a kiemelt támogatásokat, hanem a sportágak eredményei, tradíciói és egy jövőkép alapján. Erre jó példa a Baráth Etele vezette kajak-kenu szövetség; hiába volt baloldali, a kormány attól még támogatta a sportágat. Én persze megértem, hogy valaki erre a hajóra akar felszállni, hogy részese lehessen a megötszörözött támogatásnak. Valószínűleg ezért is választották meg annak idején elnöknek, végül is akkoriban még országgyűlési képviselő volt. Csampa felült a pénzbőség kavarta hullámra, mondván: ő a kormány embere. Ma már azonban mindenki látja, hogy a támogatást nem ő hozta, hanem a kormányzati koncepció eredménye. Ezért nem is hiszem azt, hogy a Fidesz vezetői, egy egyébként jobboldali érzelmű olimpiai bajnokot nem szívesen látnának a szövetség élén., illetve ne lehetne elnöke a vívósportnak. És, ha ebből az aspektusból nézem a kérdést, akkor még sem vagyok bátor, hiszen nem akarok szembe menni azzal a koncepcióval, ami a magyar sport egészét akarja jobbá tenni. Én, úgy érzem, nagyobb nyugalommal, mélyebb alázattal, és a sportághoz értőn vezetném a szövetséget, és semmiképpen nem gőgösen, pökhendien, a bajnokokat semmibe véve.

- Ugye azt is mondod ezzel, hogy szimpatizálsz ezzel a kormánnyal, szavazója vagy a Fidesznek…

- Ezt is mondhatni, de a családi identitásom is ez; annak idején a nagypapámtól mindent elvettek; gazdag ember volt, de az ötvenes években mindenét elvették. A hűvösvölgyi villából egyszer csak vidéken, egy istállóban találta magát. Egy katolikus, jobboldali családban szocializálódtam. Az tehát, hogy vannak dolgok, amik nem tetszenek nekem, nem jelentik azt, hogy oldalt váltottam volna.

- Ehhez képest most leültél egy baloldali, ha úgy tetszik ellenzéki újságíróval beszélgetni, interjút adni. Gondolhatom ez alapján, hogy a két oldal háborúzását nem tudod, nem akarod elfogadni?

- Ez kifejezetten fájdalmas számomra. Van a baráti körömben zsidó, aki balliberális nézeteket vall, és van olyan is, aki megpróbál meggyőzni a baloldaliságról, de soha nem jutott eszembe, hogy ne üljek le velük dumálni. Ugyanakkor látok az ellenkezőjére példát, és ez végtelenül szomorú. Szerintem egy modern demokráciában ez nem helyes.

- Nem gondolod, hogy túl van politizálva a sport Magyarországon?

- De. Nem csak a sport, az egész ország túl van politizálva. De most én teszek föl neked egy kérdést: hol van itt baloldal? Mert én nem látom sehol. Van egy sor olyan ember, aki ingadozik, de nem lát helyet magának. Úgy fogalmaznék, hogy érthető legyek: én nem lehettem volna olimpiai bajnok, ha nincsenek itthon ellenfeleim. Márpedig ez a helyzet most a politikában.

- Netán sajnálod is, hogy így van?

- Ha építő kritikák lennének és egy erős ellenzék, az szerintem az ország fejlődését szolgálná. Sokszor érzem úgy, hogy csak lart pour lart kritizálnak. A migrációval kapcsolatban is. Szerintem te se szeretnél egy olyan kávéházban ülni, ahol rosszarcú, iszlám hátterű emberek a szomszédjaid. A baloldali emberek ugyanígy gondolkodnak, csak a baloldali politikusok nem. Igazában senki nem akarja, hogy itt idegenek jöjjenek-menjenek…

- De nincsenek is itt migránsok.

- Most nincsenek, de azért láttuk, hogy mit történt a Keleti pályaudvar környékén.

- Az azért erősen vitatott, hogy miként kerültek oda. Ráadásul az évekkel ezelőtt történt, ma nem találkozunk illegális menekültekkel.

- Ok, akkor úgy fordítanám meg, hogy a kerítés lebontásának ötletével nem lehet megszólítani az embereket. Aki azt mondja, hogy jöjjenek a bevándorlók, az nem lesz soha népszerű.

- Miért, van ilyen?

- Hát lehet hallani.

- Én nem hallok.

- De akkor az sem helyes, ha a kormány határvédő intézkedéseit etikátlanul támadják.

- Mint ahogy az sem helyes, hogy a kormány túlhajtja a migráns-ellenességet, miközben nincs migráns az országban.

- Ez egy taktika, nyilván.

- Akkor hagyjuk a politikát, amennyire lehet, térjünk vissza a sporthoz. Nem jól használja fel a vívás azt az ötszörös pénzt, amiről korábban beszéltél?

- A sikeres világbajnokság után elég hülyén hangzana, ha bírálnám a sportágat. Arról beszélek, hogy jövőre lejár a szövetség vezetőinek mandátuma, és én egy új megközelítésben, más hangulatban akarnám iránytani a vívást, mégpedig annak szellemében, ahogy a korábbi nagy elődöktől láttam. Hogy legyen az elnök egy nyelvet beszélő, eredményes sportolói múlttal rendelkező valaki, tehát olyan személy, akinek tekintélye van. Vagyis tegyük már végre oda a vívást, ahol nemzetközileg a helye van, és ahol volt, amikor még olyanok képviselték, mint Schmitt Pál, Kovács Tamás, vagy Kamuti Jenő. Akkoriban a nemzetközi szövetség alelnöke is magyar volt, Kovács Pál személyében. Ma a magyar szövetségnek semmilyen kapcsolata nincs a nemzetközi szövetség végrehajtó bizottságával; tizennyolc éve nincs ott tagunk. Most ott tartunk, hogy a magyar szövetség elnöke, megakadályoz abban, hogy a nemzetközi tisztségviselőjeként, a végrehajtó bizottság tagjaként, olimpiai bajnokként, érmet adjak át a magyar rendezésű világbajnokságon. Csampa nem volt jóban Kulcsár Győzővel, Kamuti Jenő kéthetente akar lemondani miatta, egyszerűen azért, mert nem bírja ezt a gőgös, ki ha én nem magatartást. Gondolom, kisebbségi komplexusa lehet, mivel nem a vívósportból jött. De ez nem volna még baj, az viszont, hogy a sportág nagy bajnokaival nincs jóban, az már igen.

- Te most milyen funkciót töltesz be a magyar sportban?

- Semmilyet. Tudod, ha nem a sportban, akkor megtalálom máshol a helyemet, a számításaimat. Meg tudok élni.

- Miből élsz?

- Vannak üzleti ügyeim, és tulajdonos vagyok a Champs hálózatban, és néhány külföldi projektben is részes vagyok. Most például Ázsiában szeretnék létrehozni egy edzőképző akadémiát. Megszereztem ehhez Vietnamban egy város legfelső vezetésének anyagi támogatását, a programot elvittem a FIE-be, tehát a Nemzetközi Vívó Szövetségbe, októberben már a technikai részletek tisztázására utazom Vietnamba. Ehhez a magyar szövetségnek nincs semmi köze.

- Vagyis a FIE jobban elismer téged, mint a magyar szövetség…

- A nemzetközi szövetségben van funkcióm, a magyarban semmi. A mandátumom jövőre jár le ott, ha itthon elnök leszek, akkor nyilván megmarad a szerepköröm ott is, ha nem, akkor a mostani elnök nem fog engem jelölni, és akkor elvész ez a pozíció. Ami azt is jelenti, hogy a magyar sport elveszít egy sportdiplomatát, mert mást nem fognak beválasztani. Én tudom, hogy mi kell ahhoz, hogy egy olyan fontos bizottságba, a Comex-be, amelynek tagja vagyok, beválasszanak. Ez a legfontosabb testület, a döntéshozó.

- Te tettél kísérletet arra, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke legyél.

- Igen, mert érthetetlen volt számomra, hogy miért rúgott ki a főtitkári tisztségemből Borkai Zsolt, az akkori elnök. Egyszerűen nem volt hajlandó megindokolni, hogy miért döntött így. Ezek után döntöttem úgy, hogy elindulok a posztért. Korábban ugyanis, én voltam az operatív vezető, én voltam kapcsolatban a szövetségek vezetőivel.

- Azért rúgott ki Borkai, mert a helyére törtél?

- Nem. De nem mondta meg, hogy miért. Persze terjedt már, hogy elkerül a MOB éléről, meg hát voltak is erre utaló jelek. Amikor például Orbán Viktor kijött az olimpiára, és volt két hivatalos vacsorája, és egyiken sem volt jelen a MOB elnöke és főtitkára sem. Ez szerintem jelzés volt. Hogy nem voltunk meghívva. Többen mondogatták, hogy vége a Borkai-korszaknak, és többen biztattak, hogy vegyem én át a vezetést.

- És a végén miért nem lettél elnök?

- Valami megváltozott péntektől keddig, de engem erről elfelejtettek értesíteni. Pénteken még tudtam, hogy ki fog rám szavazni; nyolcvan szavazat ígérkezett nekem, harminc a Kulcsár Krisztiánnak és ötven körül a Borkainak. A végén megfordult a dolog, valahol eltűnt ötven szavazatom, másként fogalmazva, ott ötven ember engem elárult.

- Ennek nem volt politikai háttere?

- Ezt még nem mondta nekem soha senki. Azt igen, hogy egyesek szerint túl közel voltam Borkaihoz, amit ugye erőteljesen cáfol a tény, hogy Borkai küldött el engem.

- Az lehet, hogy maga a miniszterelnök szólt, hogy nem téged akarna?

- Én ezt nem tudom elképzelni.

- Van személyes viszonyod Orbán Viktorral?

- Van. Mindig nagyon kedves volt hozzám, ráadásul az ő fia, meg az enyém, fociztak is egymás ellen, néztük együtt a meccsüket. Szóval nem tudom, hogy mi történhetett. Az én szekeremet annak idején Kósa Lajos tolta, aztán ő az utolsó pillanatban nem is jött el a szavazásra.

- Összességében azért annyit megállapíthatunk, hogy ma az olimpiai bizottság, vagy egy sportági szövetség vezetéséhez szükség van politikai támogatásra is, ugye?

- A megválasztáshoz igen.

- Most megvan a támogatásod?

- A sporthoz közel álló Fidesz politikusokkal jó a viszonyom. A szakma azt akarja, hogy én legyek.

- A sportág elitje tehát téged akar?

- Igen.

- Az a kérdés, hogy ez elég-e?

- Igen.

- Mikor lesz a választás?

- Elvileg jövő április-május, de az elnök ebben is taktikázik.

- A beszélgetésünk végén sem tudom eldönteni, hogy vak vagy, vagy bátor…

- Inkább talán hiszékeny. Hogy hiszek abban, hogy létezik még az a szellem a sportban, amikor valaki be is tartja az ígéreteit, és ennek az ellenkezőjét meghagyják a politikai szereplőknek. Rosszul viselem, és nem maradok csendben, ha az ellenkezőjét tapasztalom. Vagy például a mi elnökünk ellenem indított akcióit. Mert volt más is, nem csak az éremátadási ügy. Volt, hogy pénzzel is megkárosított. De mondok egy másik ügyet is: Orbán Viktor jelenlétében vetődött fel, a FIE elnöke társaságában – ő egy orosz milliárdos - hogy hozzunk létre egy edzőképző akadémiát Budapesten. Az elnök, Usmanov azt mondta, ha létrehozzuk, ad hozzá egymillió Eurót. A miniszterelnök azonnal lecsapott a lehetőségre, mondván, hogy a többi pénzt mi adjuk, álljunk neki. Schmitt Pali, aki szintén ott volt, később biztatott, hogy toljam a dolgot. Elmentem Usmanovhoz, aki azt kérdezte tőlem, hogy ki az arca ennek a beruházásnak? Mondtam: én. Azt mondta rendben, van, csak küldjek akkor dokumentációkat. Letárgyaltam építésszel, tervezővel, mindent a saját költségemre. Az államtitkár asszony, Szabó Tünde örömmel fogadta a hírt, megegyeztünk, hogy Csillebérc, ahol amúgy is megépül Hosszú Katinka úszócentruma, illetve az öttusa központ, jól szervesülne hozzá ez a vívó akadémia. Olyan hírt is kaptam, hogy miniszterelnök úr is támogatja a terveket, csak a megvalósításhoz mindez nem elegendő, szükség van a Vivó Szövetség támogatására is. Ám, miután az elnök meghallotta, hogy én állok a projekt mögött, megtagadta az aláírást.

- És így meghalt az ötlet?

- Nem. Most mindenki az önkormányzati választásokra koncentrál. Utána nekifutunk még egyszer.