Ehhez képest a Rubik-kocka kirakása gyerekjáték

NVZS 2019. június 24. 17:29 2019. jún. 24. 17:29

Balázs Péter szerint végül a periódus felezésével próbálhatják az uniós kulcspozíciókat úgy elosztani, hogy mindenkinek jusson is és maradjon is, így a 4+1 posztra összesen tíz személyben lehetne megállapodni. „Ehhez képest a Rubik-kocka kirakása gyerekjáték: egyszerre kell a tagállamokat úgy forgatni, hogy mindenki legalább egy választással elégedett legyen, figyelembe véve emellett a pártcsaládokat, a régi-új tagállam, az észak-dél, a nő-férfi szempontokat is” – szögezte le a volt külügyminiszter, uniós biztos. A „Visegrádi Négyek ugyan tudnak kellemetlenkedni, de kulcspozícióra nem lesznek képesek saját jelöltet befuttatni, s végül kénytelenek lesznek beadni a derekukat, ha kialakul a nagyon erős többség” – véli.

Jószerivel csak a szakértők és a folyamatban benne lévők értik teljesen, hogy mi folyik az Európai Unióban az Európai Parlamenti választások lezárása óta. Annyi persze átjön mindenki számára, hogy meg kell választani az új vezetőket, sőt, talán még az is, hogy az Orbánék által hónapok óta fúrt Manfred Weber néppáti jelölt európai bizottsági elnöki posztja komoly veszélybe került, ám azt kevesen értik, hogy hogy pontosan mi is zajlik Brüsszelben? Milyen alkuk folynak? És miért? Mi lehet a végkimenet? Orbánnak lehet/lesz-e benne szerepe – függetlenül attól, hogy mit kommunikál itthon? Ezeknek a kérdéseknek a tisztázására kértük Balázs Pétert, aki – már csak korábbi pozíciói révén is – kívülről és belülről is megtapasztalta már a brüsszeli valóságot., az ottani folyamatokat.

„Egyrészt egy hatalmi vetélkedésnek vagyunk a tanúi az Európai Parlament és az Európai Tanács között” – fogott bele a helyzet felvázolásába Balázs, aki emlékeztetett arra, hogy az alapszerződés kétértelmű a harmadik pillér, az Európai Bizottság elnökének megválasztásával kapcsolatban. A személyre az Európai Tanács tesz javaslatot, figyelembe véve az EP-választás eredményét, ám illik a legnagyobb pártcsaládból jelölni, illetve politikai okokból csak olyan személyt lehet előterjeszteni, aki megkapja a többség támogatását.

Korábban mindig az Európai Tanácsé, azaz a kormányfői testületé volt a döntő szó, ezt vitték be a parlament elé, ügyelve arra, hogy meglegyen a jelöltre a szavazati többség. Ám öt éve az EP – más olvasatát adva az alapszerződésnek – „elrabolta” az Európai Bizottság, azaz az EU „kormányfőjének” a jelölési feladatát azzal, hogy előre megnevezték, melyik pártcsaládnak ki a csúcsjelöltje, illetve, hogy amelyik pártcsalád nyeri a választást, annak a jelöltjét fogadják el. Ezzel kényszerpályára tették a kormányfőket, s olyan ügyesen teremtették meg a kész helyzet öt éve, hogy meglepetésszerűen el tudták fogadtatni az akkori jelöltjüket Jean-Claud Junckert („ami nem volt nehéz, miután ő is a kormányfők közül került ki, ahogy addig szokás volt”).

„Most újrakezdődött a kötélhúzás az EP és az Európai Tanács között a jelölés kérdésében” – mondta Balázs. A Parlament a kezdetektől a csúcsjelölteket („Spitzen kandidat”) futtatták – köztük az EPP-s Manfred Webert, „aki a papírforma szerint elvben a legesélyesebb, de akinek nincs kormányfői tapasztalata, s talán meghaladhatja az erejét ez a pozíció” – véli a volt uniós biztos. Kifejtette ugyanis, hogy a tárcákra, részfeladatokra osztás technikája, a részfeladatok összehangolása, a középtávú célok kitűzése, azokhoz pénz és támogatást megszerzése, a jogalap kialakítása ugyanaz, mint ami egy kormány feladata. „Aki életében nem ült pilótaként repülőgépen, nem fogja most elkezdeni, Weber parlamenti ember, ott jó is volt, de...” – szögezte le.

De ez csak egy dolog – van még bonyolító tényező jócskán. Szemben ugyanis azzal, hogy eddig két pártcsaládnak elég volt „összekacsintania”, most négynek kell megegyeznie: eddig az EPP és a szocialisták (Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége) összefogása elegendő volt a többség eléréséhez, most azonban ezek gyengülése miatt szükség van az igencsak megerősödött, Macron pártját is magába foglaló ALDE-ra (Liberálisok és Demokraták Szövetsége) és a szintén megerősödött Zöldekre is. „Azaz négyfelé kell a  pozíciókat osztani” – mutatott rá Balázs Péter.

Problémát okoz az is, hogy az első körben a nagy tagállamok álláspontjai nem közeledtek egymáshoz, mindegyik szeretne befolyásos pozíciót szerezni, ám az elképzelések még nem találkoztak. Hiszen minden vezetőnek – beleértve Angela Merkelt, Emmanuel Macront, de a többieket is –  otthon is fel kell mutatnia sikert a pozíciók megszerzésében. Összesen 4+1 helyről folyik az egyezkedés, az Európai Bizottság, az Európai Parlament, az Európai Tanács elnökének és a külügyi főképviselőről van szó, a +1 pedig az Európai Központi Bank elnöki tisztét jelenti.

„Én azt tippelem, hogy ezen a ponton megkezdődik a periódus felezése, az technikai segítséget kínál – erre volt is már precedens korábban, az ECB élén 2,5 évig egyvalaki állt, majd utána két és fél évig egy más valaki, s ezt megtették már az Európai Parlementi elnöki pozícióval is” – mondta Balázs Péter. „Miért ne lehetne ezt most is meglépni? „ – tette fel a kérdést, hozzátéve: „akkor már tíz hely lenne, azokat könnyebb úgy elosztani, hogy  jusson is és maradjon is”. Egy érdekes hasonlattal élt: „Ehhez képest a Rubik-kocka kirakása gyerekjáték: egyszerre kell a tagállamokat úgy forgatni, hogy mindenki legalább egy választással elégedett legyen, figyelembe véve emellett a pártcsaládokat, a régi-új tagállam, az észak-dél, a nő-férfi szempontokat is”.

S mi történik, ha a mostani hétvégi csúcsig sem sikerül megállapodniuk a tagállamoknak? „A világ nem dől össze akkor sem” – szögezte le. Hozzáfűzte, hogy utána is lehet tovább próbálkozni. „Van ugyan egy olyan technikai nyomás, hogy jó lenne a nyári szabadságok előtt megegyezni, de ha nem sikerült, akkor sem történik semmi, akkor lesz majd megegyezés szeptember elejére”.

Minden pozícióra kapásból van 3-4 jelölt  – emlékeztetett Balázs, amikor rákérdeztünk arra, milyen esélyeik vannak a  Visegrádi Négyeknek arra, hogy saját jelöltjüket pozícióhoz juttassák. „Nem azokat a nyilatkozatokat kell nézni, amiket itthon Orbánék elsütnek” – figyelmeztetett a külügyi és európai ügyekben profi szakértő, aki szerint „a Visegrádiaknak nem áll annyira jól a szénájuk az EU-ban”.

Magyarország és Lengyelország ellen az uniós alapértékek megsértése miatt folyik a 7. cikkely szerinti eljárás, a cseheknél minden idők legnagyobb tüntetései zajlanak, a szlovákok pedig túl vannak egy politikai gyilkosságon – sorolta.

„Ha új tagállamnak akarnak pozíciót osztani, akkor inkább a baltiak körében találnak majd valakit, vannak is jelöltek” – húzta alá. Egyben emlékeztetett: először fordult elő, hogy a Fidesz nem kapott alelnöki pozíciót az Európai Néppártban (ahol fel van függesztve). Nagy kérdés, hogy kap-e bármit, s ha igen, mit az EP szakbizottságaiban – szögezte le. „Egy szó, mint száz: a Visegrádi Négyek ugyan tudnak kellemetlenkedni, de kulcspozícióra nem lesznek képesek saját jelöltet befuttatni, s végül kénytelenek lesznek beadni a derekukat, ha kialakul a nagyon erős többség”.