Ellopják Budapestet is

Mindezt persze nem egy hivatalos fórumon említette, hanem magánbeszélgetésben, de gyanítom, idézésével nem sértek titkot. Mellesleg azt a kérdést tette fel – teniszmeccsünk után -, hogy én kit szeretnék látni Tarlós ellenfeleként a főpolgármesteri címért folyó versenyben. Mondtam én ott nevet, ám itt és most ezt nem ismételném meg, mert komolyan hiszem: egyszer végre meg kellene csinálni azt az előválasztást.

Nem pusztán azért, mert az egyfajta irányt mutatna, hanem mert – végre – pozitív hírekkel foglalná el az ellenzék a médiát. Szóval nagyon jó dolog lenne, ha képesek lennének megszólítani a fővárosi választókat, akik – mint ezt áprilisban láthattuk – sokkal jobban szeretnék a hatalmon kívül látni Orbánékat, mint az ország más tájain élők. Sőt: Budapest egyenesen azt üzente április 8-án, hogy elege van a Fideszből, elege van a NER-ből, elege van a hazudozásból, és nem üzente azt, hogy elege van az ellenzék tesze-foszaságából. Pedig elege volt, de mégis akart adni egy biztatást; lehet esély a diktatúra megelőzésére.

Nem állíthatjuk, hogy az ellenzék tanult volna a korábbi hibáiból, és erőt merített volna a szavazás budapesti eredményéből. Nem, ennek az ellenkezőjét tette: csúcsra járatta a belső és külső konfliktusokat, az egymás ellen vívott harcot. Minek következtében a Fidesz tovább erősítette pozícióit, vidéken mindenképpen, de a fővárosban is. Igen, ezt a helyzetet foglalhatjuk úgy össze, Haraszti Miklós – nem mondanám, hogy szép – szavával: nem tudott akaratot projektálni. Másképp: nem tudta közvetíteni a közönség felé, hogy nyerni akar, hogy képes szembeszállni a hatalommal, hogy meg tudja védeni tőle az embereket.

Április óta lassan nyolc hónap telt el, s noha a belső konfliktusok múlóban vannak, az egység, az akarat projektálása – kivetítése – felé – még nem sikerült egy határozottat lépni. A szocialisták és a Párbeszéd ugyan eltökéltek abban, hogy megvalósítsák az előválasztást Budapest esetében, ám a Fidesz máris előnyt szerzett velük szemben azzal, hogy rávette Tarlóst, induljon el jövő ősszel újra a főpolgármesterségért. Tarlós ugyan nem akart már versenyezni, korára hivatkozott, de mert Orbán benne látta az esélyt, hajlott rá, hogy bizonyos előnyös alku esetén újra sorompóba áll.

Úgy is fogalmazhatunk: Tarlós Orbánnal együtt projektálta akaratát, bizottságot alakított a fővárosi fejlesztésekre, Orbán társelnökévé emelte magát, s noha ezzel azt is kockáztatta, hogy átadja teljesen Budapestet a kormánynak, azért fő, az emberekhez eljutó üzenet az, hogy nagy pénzek fognak érkezni, komoly fejlesztések; Budapest nem lesz magányos harcos, a kormány ellenlábasa, hanem váll a váll mellett fognak küzdeni az előrelépésért. Nem hiszem, hogy ezzel máris maguk mellé állították a lakosokat, de – fogalmazzunk újra így -: az akaratukat projektálták.

És ezt kellene végre tennie az ellenzéknek is; előversenyt tartani, aminek – mint jeleztük – nagy lenne a médiaértéke, és a végső győztest egyben fel is emelné. Jelezné a választóknak: mi, együtt, felelősséget érzünk Budapestért, az itt élőkért. Ha viszont az ellenzéki pártok továbbra is csak egymásnak mutogatják bicepszüket, abból az égvilágon nem lesz semmi. Illetve igen: Budapest végképp átcsúszik Orbán Viktor kezébe. És, ha ő ráteszi a kezét valamire, azt ki nem engedi onnan; jönnek a Mészárosok, Garancsik és a többiek. Ők persze már nem fogják projektálni az akaratukat; egyszerűen elveszik azt, amire szemet vetettek. Tőlünk.