Előválasztási vita: az elemző szerint az ellenzék nyert

Nagy András 2019. június 24. 13:08 2019. jún. 24. 13:08

A főváros ügyét előrevivő eseményként értékelte a Hírklikk által megkérdezett politikai elemző az ellenzéki főpolgármester-jelöltek vasárnapi előválasztási vitáját. Pulai András szerint a felek konstruktívak voltak, szakmailag csaptak össze, és érdemi felvetéseket fogalmaztak meg, amivel akár jobboldali, sőt fideszes szavazókat is megszólíthattak.

A Publicus Intézet stratégiai igazgatója szerint ez a hazai politikában példaértékű, még ha egyes ígéretek megvalósíthatóságát lehet is vitatni. Pulai András úgy fogalmazott, ez egy „win-win” vita volt, amely elsősorban a budapestiek, másodsorban az ellenzék érdekét és céljait is szolgálta.

Ezzel együtt az elemző úgy véli, hogy a jobboldali szavazóknak is nyújtott alternatívát a tegnap esti vita, illetve úgy általában is ez a baloldali előválasztási küzdelem. Szükség is van egyébként erre, Tarlós István legyőzéséhez Pulai Andrásék mérései szerint néhány százaléknyi jobboldali, ha úgy tetszik Fidesz-szavazó átszavazása is kellhet.

A Publicus stratégiai igazgatója arra a kérdésünkre, hogy a három jelölt közül kinek lehet a tegnapi a legnagyobb esélye megszólítani a semleges, illetve a jobboldali szavazókat, a kutatásaik eredményére hivatkozva azt mondta, a jelentős városvezetői tapasztalattal rendelkező Karácsony Gergely egyértelműen nagyobb potenciállal bír ebből a szempontból.

Hogy a vitából végül ki kerülhetett ki győztesen, arra az elemző először diplomatikusan csak annyit mondott, ez szerda estére fog kiderülni. Ugyanakkor viszont hozzátette: ha azt nézzük, hogy kinek mi volt a célja a vitán, tehát Karácsonynak az, hogy a tudás- és tapasztalatbeli fölényét megmutassa, Kálmánnak pedig, hogy az ebbéli hátrányát elrejtse, azért ez a zuglói polgármesternek sikerült jobban értékelése szerint.

Végezetül az elemző arra hívta fel a figyelmet: az tegnap ismét megmutatkozott, hogy az előválasztás Karácsony Gergely és Kálmán Olga között dől el ezekben a napokban, míg Kerpel-Fronius Gábor elsősorban a későbbi politikai karrierjének ágyazhat meg.