Focializmus
Borsod Nagyura (Mengyi Roland), Békés Királya (Simonka György) és Győr Bajnoka (Borkai Zsolt) – némi kockázatot vállalva – vélhetően „pofán vágott” néhány milliárdot. Alapos konspirációt követően nyúlhattak bele a közösbe, és különféle praktikákkal húzták le a zsozsót. Jóhiszeműen azt gondoljuk, hogy most biztosan és véglegesen megbuktak és, ha már így történt - elrettentés céljából – néhány év sitt is vár(hat) rájuk. Érvényesüljön a rend és a törvényesség! Leülik, kijönnek, új életet kezdenek és magukban esetleg csendben átkozódnak, hogy miért éppen őket fogták fülön. Kétes alakok, kispályás figurák.
A magyar labdarúgás viszont nagypályás. Az elmúlt kilenc évben több száz milliárd forintot nyelt el úgy, hogy bizonyítottan senki nem lopott: a fociba ölt pénzt szervezetten és jogszerűen tüntették el a süllyesztőben. Eredmény nincs, viszont mindenki elégedett: nincs botrány, nincs feljelentés, klubcsapataink és a válogatott tagjai (plusz a stáb) vígan éldegélnek. Nem szégyenkeznek, nem szomorkodnak, hiszen legális módon – a központi hatalom által megszabott keretek között – jutnak hatalmas bevételekhez. A tizenkét csapatos „első osztályú profiliga” meccsei érdektelenek, a válogatott teljesítménye gyalázatos. A pénz meg folyamatosan dől. „Megélhetési bulifoci” szemtanúi vagyunk, ugyanis amit látunk, annak a labdarúgás nevű játékhoz semmi köze.
Épült itt stadion dögivel, kiteljesedett az akadémiai rendszer, tanulmányok, tesztek és felmérések készültek sorozatban és a sportszergyártók is nagyot kaszálnak. Az állam szívén viseli a magyar foci sorsát, még az arénák fenntartására is pénzt különít el. Csak egy dolog nem valósult meg (de ez persze jogi értelemben nem bűn): a honi fociszínpad aktorai (edzők, játékosok, technikai igazgatók stb.) nem váltak professzionális szereplőkké, tevékenységüket nem végzik olyan színvonalon, amelyre azt mondhatnánk: ezek az emberek a hivatásukat szívvel-lélekkel, magas nívón űzik. A spliti meccsen a mieink lassított üzemmenetben, szinte kábultan gyalogoltak a labda után (66% : 34% volt a labdabirtoklás a horeszok javára) és olyan elemi hibákat vétettek fiaink, amelyeket képzett sportember nem követhet el. Ezek a srácok viszont nem képzettek, és mivel nem tanulták, nem is ismerhetik a labdarúgás „törzsanyagát”. Magyarországon a labdarúgó szakmát nem lehet elsajátítani, a tehetséges fiatalokat tehát célszerű kimenteni ebből a közegből. Itt nincs megfelelő tanár (edző), nincs tananyag, nincs felkészülés, nincs verseny, nincs teljesítmény, nincs számonkérés.
Azt történt Splitben, aminek történnie kellett: a „mi kutyánk kölyke” horvát válogatott tegnap félgőzzel simán lenyomta a három Bundesliga csillaggal (Gulácsi, Orban, Szalai) megerősített nemzeti tizenegyünket. A mieink többsége csak kóvályogott a pályán, lelketlenül és hit nélkül. Fel nem lehetett fedezni, hogy mi volt az előzetes koncepció, csak azt láttuk, hogy szaladgálnak a fiúk, mint pók a falon. Persze, tudom, hogy az október 13-án az azeriek ellen villogni fognak a gyerekek az Üllői úton.
Nincsenek illúzióim, marad minden a régiben. Fel a fejjel! Az azeri meccs után sugárzó arccal előadják az illetékesek, hogy Wales-ben, november 19-én legyőzzük a Gareth Bale által vezényelt kutyaütő csapatot. Ha mégsem aratunk diadalt, akkor sincs probléma, mert a megoldás ismert és kézenfekvő: még több pénzt a magyar fociba! Tényleg nagypályások….
