Gulyás Gergely ideálja: nemzeti demokrácia, nemzeti szocializmus

Németh Péter 2019. szeptember 19. 09:43 2019. szept. 19. 09:43

Emlékeznek arra, hogy nem is annyira régen, milyen támadások érték a Fidesz részéről Márki-Zay Pétert amiatt, hogy a szolgálati autóját használta olyan rendezvényekre, amelyek nem az önkormányzattal, azaz Hódmezővásárhellyel voltak összefüggésben? És emlékeznek arra – az már bizony jó régen volt -, amikor Lamperth Mónikát támadták, hogy belügyminiszterként arról beszélt: szavazzanak az emberek a kormánypártra – MSZP, SZDSZ, Istenem… -, mert akkor jobban fejlődik a településük?

Csak azért veszem elő most ezt a két példát, mert a Fidesz, önmagával kapcsolatban, messze nem ilyen érzékeny, sőt. Képviselői, most a kampányban járják az országot, és biztosak lehetünk benne, hogy nem a Fidesz autóját és a párt által vásárolt benzinét költik az utazásra. Gulyás Gergely, vagy Kövér László nyilván a legtermészetesebb módon nyúl bele a közös pénzünkbe, hogy aztán a helyszínre érkezve beszéljen arról, mennyire rosszul jár az, aki nem a Fidesz jelöltjét favorizálja. Kövér, az országgyűlés elnökeként ennél sokkal durvábbakat is mond, de ennek kivizsgálása túlmegy a Hírklikk hatáskörén.

Szóval utaljuk most máshoz, megfelelő szakemberhez annak megfejtését, hogy miért beszél valaki bunkerekről, őserdőben bujkáló, hirtelen a fideszesekre támadó vietkongokról, mi maradjunk csak a politika területén. Gondolkozzunk el például azon, hogy mit is képzelhetett akkor Gulyás Gergely, amikor Keszthelyen arról szónokolt: reméli a jövőben nem mer elindulni senki a Fidesszel szemben? Mi járhatott az egykor szebb napokat megélt, ugyanakkor még ma is fiatal kancellária miniszter fejében?  Igazán nem vádolhatjuk őt kommunista tempóval, hiszen ő már a demokráciában nőtt fel, már ha annak nevezhetjük azt, ami Magyarországon van, volt.

Ezt csak azért említem, mert a napokban elhunyt Konrád György említette az általunk is leközölt, másfél évvel ezelőtti interjújában, hogy ő még nem élt demokráciában. Konrádnak persze túlon túl idealizált elképzelései vannak, voltak a demokráciáról, olyan talán sehol sem létezik, de Magyarországon biztosan nem. Kiváltképp mostanság, az orbáni rezsimben. Márpedig, ha innen közelítem a kérdést, nem is annyira meglepő, hogy egy ifjú politikus azt tartja demokratikusnak, ami itt és most van; talán fel sem tűnik neki, hogy amikor ellenfél nélküli győzelemről beszél, akkor a klasszikus egypártrendszerben gondolkodik.

Biztos vagyok benne, hogy ha rákérdeznénk – nem tudunk, mert nem válaszolna -, akkor ötletes magyarázattal szolgálna, és tagadná, hogy ténylegesen azt jelenti a kijelentése, ami annak egyenes értelmezése. Azt válaszolná a kérdésünkre, hogy ő csak arra utalt: felesleges a jelöltjük ellen elindulni, mert úgy is vereséget fog szenvedni, aki ezzel próbálkozik. Talán azt is mondaná, hogy ő a színtiszta demokrácia híve, hiszen a Fidesz pontosan azt valósítja meg hazánkban. Mondjuk így: nemzeti demokráciát. Ez a fogalom ugyan még nincs a kormánypárt részéről feltalálva, de igazán nem állunk tőle messze.

Ma még csak a keresztény szabadság összetétel kapott lábra – egyelőre többnyire csak Orbán Viktor használja, a többiek valószínűleg azért óvatosak vele, mert nem tudják mit jelent, mi sem… -, de egy olyan országban ahol minden nemzeti, még a trafik is, amit a Fidesz csinál, ott miért pont a demokrácia ne lenne az. Ráadásul ez pontosabb meghatározás is lenne, hisz lényegében kifejezi azt, amire Gulyás gondolt: itt csak a nemzeti erőknek lehet és szabad hatalomra kerülnie, hatalmat gyakorolnia.

Azt pedig, hogy mi és ki nemzeti, azt a pártközpont határozza meg. Azok semmiképp nem azok, akik megpróbálják megtörni ezt a hatalmat, netán versenybe szállnak egy-egy képviselői, vagy polgármesteri posztért. Így áll össze Gulyás Gergely fejében a koncepció: mi vagyunk, tőlünk kaptok, más nincs, mástól nem is kaphattok. Vagyis: az a helyes, és követendő, ha nincs is vetélytárs.

Ma még megengedő a hang: nem minden ellenfelet próbálnak rendőrségi akciókkal eltávolítani. De lehet ebben is változás: végül is csak törvényt kell alkotni arról, hogy ki indulhat el egy-egy választáson. Gulyás esetleg olvashatott ilyesmiről, például a nemzeti szocializmusról szóló fejezetben.