Gyávák! Nagy Imre szobrát eltávolították, s nyilván eltüntetik majd
Nem merték nyíltan és nappal, megtették hajnalban.1990-ben még konszenzus volt a pártok között abban, hogy az 1956-ról szóló törvény tartalmazza Nagy Imre emlékének megörökítését is. Máig sem ismert, hogy akkor kik és milyen szándékkal akadályozták meg ezt a szavazás előtti napon.
Ezt pótlandó 1996-ban születésének 100 évfordulóján, hat országgyűlési képviselő: Donáth László (MSZP), Mécs Imre (SZDSZ), Rajk László (SZDSZ), Vitányi Iván (MSZP) és Zwack Péter (független) és én kezdeményeztük Nagy Imre emlékének törvénybe iktatását.
Előterjesztőként azt emeltem ki, hogy bár ellentmondásos személyiség volt, de megérdemelte a magyar nép tiszteletét: „Nagy Imre élete éppen attól emberi és történelmi, hogy nem egységes. Ha Saulus megmaradt volna keresztényfaló római ügynöknek, ma senki sem tud róla, de a damaszkuszi úton Paulus lett belőle. Attól, hogy ezen az úton nálunk hat-hét éve igen nagy a tülekedés, még létezett valóságos megvilágosodás....
Előbb megakadályozta, hogy a felkelés gócait katonai erővel verjék szét, majd elismerte a népi megmozdulás demokratikus és nemzeti céljainak jogosságát, végül kinyilvánította a többpártrendszert és az ország semlegességét.
Nem adta nevét a forradalom kegyetlen, véres letöréséhez. A nemzet szabadságtörekvéseivel, a forradalommal való összeforrottsága immár elszakíthatatlanná vált. Nem bocsátkozott alkudozásokba. A letartóztatás, elhurcoltatás, a börtön, majd a mártírhalál vállalásával ország-világ előtt ő hitelesítette, hogy a szabadságjogokért vívott önvédelmi harc demokratikus célkitűzései az egyetemes emberiség legnemesebb törekvéseiben gyökereznek.”
A parlament elfogadta Nagy Imre mártír miniszterelnök emlékének törvénybe iktatását, de csak 167 képviselő szavazta meg, nemmel szavazott 77, tartózkodott 64. Az MSZP képviselőin (közülük hárman nemmel szavaztak, öten tartózkodtak) kívül két SZDSZ-es és két kisgazda képviselő támogatta a javaslatot.
