Gyurcsány Ferenc ellenzéki stratégiát alkotott

Gyurcsány Ferenc szerint „a baloldal az elmúlt két évtizedben világszerte sokkal jobban belesimult a gazdasági és kulturális elitek uralta rendbe, mint amit az egyre inkább kiszolgáltatott választói tömegek el tudtak fogadni.” Úgy látja, hogy átalakult a baloldal bázisa: a  hagyományos munkásosztály társadalmi aránya és ereje csökkent. A liberális demokrácia eróziójának pedig úgy véli, a 2008-as válság, és a 2015-ös menekültválság ágyazott meg, hiszen, „ha a demokrácia nem biztosítja az általános jólétet, akkor egyre többen elfordulnak tőle és új utakat keresnek”.

 A DK elnöke azt írja dolgozatában, hogy a  2018-as választások után a bénultság jellemezte a magyar közéletet, ebből az ellenzéket a szeptemberben elfogadott Sargentini-jelentés ébresztette fel, ekkor tudatosult ugyanis az ellenzéki pártokban, hogy közös céljuk Orbán Viktor leváltása. Megmozdulások kezdődtek, amelyek a munka törvénykönyvének módosítása után lassan egybeértek, közösen álltak ki nemcsak a módosítás ellen, hiszen ekkora már nyilvánvalóvá vált, hogy az összekovácsolódott ellenzék „Orbán egész rendszerével kíván leszámolni”.

Ennek ellenére - írja Gyurcsány -, a pártok közötti különbségek nem tűntek el. Az ideológiai vitákat azonban érdemes most háttérbe szorítani. Az elsődleges közös cél az Orbán-rezsim megbuktatása, a IV. Magyar Köztársaság létrehozása legyen.

A volt miniszterelnök úgy gondolja, hogy a választási győzelem általánosságban csak politikai siker, de mindez mégsem elég. Ő történelmi sikerben gondolkodik, amelynek lényege, hogy a győzelem a nemzetet segíti hozzá ahhoz, hogy sikeres legyen. Hozzátette: bár sok baj van a demokratikus parlamentarizmussal, még mindig ez teszi lehetővé a legjobban – az eddigi tapasztalatokból kiindulva – a változó népakarat kifejezését.

A DK elnöke megállapítja: ma nem demokráciában élünk, adódik a kérdés: lehet-e nem demokratikus eszközökkel élni annak érdekében, hogy újra egy demokratikus berendezkedést állítsanak vissza?

Gyurcsány szerint a sajtónak is hasonló dilemmákkal kell szembenéznie, a válasza pedig mindkét esetben igen. Utóbbihoz például hozzátette: „a demokraták sajtójának meg kell fontolnia, hogy beáll a diktatúra elleni harcba, és kénytelen-kelletlen e harc szabályaihoz alkalmazkodik, ha a győzelmet kívánja szolgálni”.

A következő időszak feladata a DK elnöke szerint az, hogy az ellenzék továbbra is folytassa a közös ellenzéki akciókat, rendszeralternatívát nyújtson, és egy, a teljes ellenzék által elfogadott hazafias program jöhessen létre. Mint írta, a pártok közötti verseny is jelen van, de szerinte nem ez a fontos most, hanem az, hogy mi lesz az országgal. Ebben pedig – állapítja meg – lesznek olyan erők, akik megerősödnek, mint ahogyan olyanok is, akik eltűnnek.

A jövőre nézve azt is kiemelte: meglátása szerint a parlamenti ellenzék mellett az utcai megmozdulásoknak is fontos szerepe lehet, sok esetben külföldön „a végső és döntő szerep az utcáé volt”. Kifejtette: „a lázadás akkor lehet eredményes, ha az kiterjedt, tömeges és tartós. Ahogy egy fecske nem csinál nyarat, úgy egy tüntetés sem dönt kormányt, de itt az ellenállás, sőt, a lázadás ideje. Orbánnal szemben a hazafias politika vihet sikerre. Ez a politika az orbáni világ antitézise. Ehhez itt a türelmes egyeztetés és a közös megállapodás képviseletének ideje.

A tüntetések békések, de ahogy a mai hatalom nem tiszteli a demokratikus alkotmányosságot, úgy természetes, hogy a vele szembenálló ellenzék, ha kell, átlép a hatalom önkényes szabályain is”. Mindemellett az is ugyanilyen fontos Gyurcsány szerint, hogy a teljes ellenzéknek közös politikai, cselekvési platformot kell létrehoznia és fenntartania.

Gyurcsány Ferenc azt írja, hogy ha az önkormányzati választáson települések sokaságán az ellenzék jut hatalomra, akkor olyan ellensúly képezhető a Fidesszel szemben, amely megnyitja az utat a Magyar Köztársaság újraalapítása felé. Ez a tét.