"Ha Kubatov legközelebb találkozik a fasiszta kopaszaival"
Kubatov Gábor, a Fidesz alelnöke és pártigazgatója, az FTC első embere azzal érvel az alkalmatlanságom mellett, hogy depressziós vagyok. Egy beteg ember.
Ezúton jelzem, hogy a szorongás, a depresszió, a pánikbetegség, a fóbia és a kényszerneurózis nem bűn, továbbá nem tesz alkalmatlanná egy közhivatal betöltésére – ellentétben a cinizmussal, a romlottsággal, a szociopátiával és a cezaromániával, mely tulajdonságok dolgában Kubatov Gábor igencsak élen jár.
Neurotikus embereket stigmatizálni, csak mert a politikai ellenfelei közt épp van egy: felelőtlenség és embertelenség. Ha jóhiszemű volnék, azt írnám, hogy amit Kubatov Gábor előad, az egy primitív előítélet, mely nyilván az ostobaságából fakad, és ami egy befolyásos közszereplő szájából nagyjából úgy hat, mintha mondjuk cigányozna, zsidózna vagy buzizna. Csakhogy inkább azt gondolom, hogy Kubatov Gábor hideg racionalitással megtervezett karaktergyilkosságot folytat. Itt hívom fel figyelmét a tényre, hogy a depressziósok jobban teljesítenek többlépcsős döntési folyamatokban, mint az egészségesek – jobb a helyzetelemző készségük és a kitartásuk.
Ha Kubatov Gábor legközelebb találkozik a fasiszta kopaszaival, akik nemrég erőszakkal akadályoztak meg egy népszavazást, remélem megemlíti majd nekik, hogy azért szoptak le a dicsőséges nemzetiszocialisták és hungaristák, mert amikor a legnagyobb volt a pofájuk, amikor épp az övék lett Európa, ellenük feszült egy depressziós lelkibeteg, Winston Churchill. Biztos alkalmatlan volt.
Szerző: Puzsér Róbert
