Hagyják dolgozni Marton Lászlót!

Föld S. Péter 2019. január 30. 15:14 2019. jan. 30. 15:14

Ellenzéki képviselőnők levelet írtak arra a hírre reagálva, hogy a jó egy évvel ezelőtt zaklatással vádolt Marton László Veszprémben fog rendezni. A képviselőnők mélységesen elítélik, hogy „a szexuális zaklatással vádolt Marton László a Fidesz jóváhagyásával újra rendezhet a veszprémi színházban. Ha a hatalommal való visszaélés egyik legdurvább formája, a szexuális zaklatás következmények nélkül marad, akkor semmi nem fog változni az országban és a társadalomban. Ha ma nem teszünk semmit, akkor 10, 20, 30 év múlva kiderülő gyomorszorító történetek és kibeszéletlen traumák fognak ismét rávilágítani arra, hogy nem cselekedtünk, amikor kellett volna. Hogy nem védtük meg a szexuális zaklatás áldozatait, hogy nem álltunk ki azokért, akik egyedül sokszor beszélni sem mernek az őket ért megrázkódtatásokról.
Mi hiszünk az emberi méltóságban, és elfogadhatatlannak tartjuk, hogy Marton László bárki segítségével újra rendezői székben ülhet.”

Vitatkoznék a hölgyekkel. Nem szívesen, mert örülök annak, hogy a magyar parlamentben vannak női ellenzéki képviselők, annak pedig még ennél is jobban, hogy ők újabban, pártállástól függetlenül, közösen állnak ki fontos ügyekért. Amit azonban most írtak, azzal nem értek egyet.

A botrány 2017. október 14-én robbant ki, amikor Sárosdi Lilla színművész a Facebookon nyilvános bejegyzésben írta le, hogy 20 évvel korábban egy rendező orális szexet követelt tőle egy autóban. Néhány nappal később a Facebookon megnevezte Marton Lászlót, a Vígszínház főrendezőjét, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanárát.

Induljunk ki abból, hogy senkit sem szabad zaklatni. Se nőt, se férfit, se gyereket. Senkit. Megverni sem szabad, megalázni. Megerőszakolni, megölni, kihasználni, bántani.

Még akkor sem, ha tudjuk, hogy mindez illúzió, mert a világ másként működik.

Van tehát egy rendező, elismert, sikeres, nagynevű színházi ember, aki több mint egy évvel ezelőtt bajba került. Olyan bajba, amibe mások is kerülhettek volna. Merthogy nem Marton László volt az egyetlen, aki visszaélt mások kiszolgáltatottságával. És nemcsak a színház világában vannak szereposztó díványok – ami 2017. októberében a felszínre került, az csupán lenyomata a mai Magyarországnak.

A szexuális – és úgy általában a fizikai - erőszak bűncselekmény. A zaklatás, tehát, amit Marton és rajta kívül még nagyon sokan – tanszékvezetők, vezérigazgatók, minden rendű és rangú kis- és nagyfőnökök – elkövetnek, csak akkor bűncselekmény, ha a törvény tiltja. Egyébiránt „csupán” gusztustalan, gyomorforgató, vagyis, morálisan elítélendő.

Az, hogy egy ismert ember visszaélt egy fiatal lány tapasztalatlanságával, felháborító, és, miután társadalmi szinten is ez megy, vállalhatatlan. Nem tolerálható, hogy vannak, akik bármit megtehetnek azokkal szemben, akik rangban, beosztásban, bármilyen sarzsi tekintetében lejjebb helyezkednek el a hierarchiában, mint ők.

Vagyis, ha kitomboltuk magunkat Marton Lászlón, akkor nézzünk egy kicsit magunkba. És ne áltassuk magunkat azzal, hogy mi ilyet soha nem tettünk volna. (Amúgy, tényleg nem.) De tudtunk hasonló esetekről, és nem szóltunk, hanem tudomásul vettük. Elfogadtuk, hogy ez a világ rendje. És különben is: magánügy. Marton Lászlónak kellett belebuknia ahhoz, hogy sokan rájöjjenek: a hatalommal való visszaélés nem a világ rendje, és nem magánügy.

Nem mellesleg, Marton László bocsánatot kért Sárosdy Lillától, aki elfogadta a bocsánatkérést. Nekünk, többieknek, nem kell megbocsátanunk neki, tőlünk az is elég, ha elfogadjuk, hogy megbűnhődött azért, amit tett, vagy tenni akart.

Ellenzéki képviselőnők, hagyják dolgozni Marton Lászlót!