Hiába a bírósági ítélet, Mr. Mocskosszáj nem kér bocsánatot

Bayer Zsolt, a Fidesz ötös számú tagkönyvének birtokosa most abban a helyzetben van, hogy azt gondolhatja magáról, hogy rá nem vonatkoznak a törvények. Amint azt a Hírklikk is megírta, a bíróság arra kötelezte a trágár írásairól elhíresült, amúgy nagyon mélyen keresztény és még ennél is mélyebben konzervatív publicistát, hogy fizessen Hadházy Ákosnak 300 ezer forintot és kérjen tőke bocsánatot.

Bayer hajlandó fizetni, ám bocsánatot, legalábbis jelen állás szerint nem fog kérni. Mint írta, csak abban az esetben kérne bocsánatot, ha Hadházy Ákos is bocsánatot kérne a miniszterelnöktől és az államfőtől.  

Ez egy igen új és meglehetős fejlemény a magyar igazságszolgáltatás történetében, mifelénk ugyanis eddig nem volt szokás, hogy az elítélt megmondja, milyen feltételekkel hajlandó alávetni magát az ítéletnek. „Visszafizetem a lopott pénzt, ha vesznek nekem a boltban egy Túró Rudit.” Vagy: „Bevonulok két évre a börtönbe, de csak abban az esetben, ha a Vidi bajnok lesz.”

Bayer tehát törvényen felülállónak gondolja magát, és ami még ennél is aggályosabb, hogy mindezt feltehetőleg nem az ujjából szopta, hanem a magyar valóság ismeretéből. Akárcsak mi, többi magyarok, ő is itt él Orbán Magyarországán, tudja, hogy bizonyos ügyekben miként (nem) működik a nyomozóhatóság. És amit lát, abból azt a következtetést vonja le, hogy hiába a bíróság ítélete, ő megteheti, hogy azt csak bizonyos feltételekkel hajtsa végre.

Amúgy meg Bayer Zsoltnak a bírákról is megvan a véleménye. Nem mindegyikről, mert biztosan vannak közöttük jók, felkészültek és pártatlanok is, de azoknak a bíráknak, akik őt elítélték, „az intelligencia szintje nem éri el egy második elemis, közepes képességű kisdiákét, vagy politikailag motiváltak.”

Ha ebből indulunk ki, akkor megállapíthatjuk, hogy fölöslegesek a bíróságok Magyarországon. Bayer és társai ugyanis minden ítéletről tudják, hogy az jó-e, vagy rossz,  a bírák tehát fölöslegesen izmoznak, kérdezzék meg inkább Bayert, vagy valamelyik hozzá hasonló igazságosztót, mert ők mindig tudják, hogy ki az aki bűnös, és ki az, aki ártatlan.

Az pedig, hogy Mr. Mocskosszáj a 300 ezer forintos büntetést ötforintos címletekben, közadakozásból kívánja kifizetni, inkább szánalmas, mint ijesztő. „Egy szép nagy zsákban fogom tanúk jelenlétében behajítani a kertjébe, szedegesse csak össze szorgalmasan, és vegyen zoknit a büdös lábára. Ehhez kérem is az önök segítségét, mert rengeteg 5 forintosra lesz szükségem. Kérek mindenkit, hogy hozzon, küldjön nekem 5 forintosokat, az ECHO-ba, Karcba, Magyar Időkhöz."

Mi pedig arra kérünk mindenkit, hogy - ha már a saját pénzéből nem hajlandó ilyen földi hívságokra költeni - dobjunk össze egy fogkefére és egy tubus fogkrémre valót Mr. Mocskosszájnak.