Hírhamisító áll a hazugsággyár élén
A miénkénél szerencsésebb országokban (értsd: demokráciákban) is vannak hírhamisító újságírók, őket azonban nem nevezik ki az állami média vezérigazgatójává, hanem elzavarják a szakmából, úgy, hogy még a Seggem és Vidéke című jelentéktelen helyi lapnál sem dolgozhatnak.
Nálunk Papp Dánielnek hívják az MTVA vezérigazgatóját. Papp Dániel ebbéli minőségében találkozott futólag Hadházy Ákos és Szél Bernadett országgyűlési képviselőkkel, de érdemi megbeszélésre nem futotta a tisztességéből. Nem tárgyalt a két ellenzéki politikussal, mindössze annyi történt, hogy elismételt néhány unalomig ismert kormányzati mantrát, majd dolga végezetten távozott.
Papp Dánielnek jelen beosztásában az a dolga, hogy hazudjon. Mindezt büntetlenül megteheti, annak ellenére, hogy Papp Dániel nekünk magyar állampolgároknak nem a főnökünk, hanem az alkalmazottunk. Azért fizetjük, hogy társaival együtt tisztességesen, elfogulatlanul és szakmailag igényesen tájékoztasson bennünket Magyarország és a világ dolgairól.
Papp Dániel azonban nem tesz eleget ennek a kötelességének. Már az, hogy egy hírhamisítóként – bírósági papírja van róla – elhíresült pártkatona vezérigazgató lehet az MTVA-ban, nem csupán szakmai botrány, de politikai is egyben: a demokrácia megcsúfolása.
Ezzel együtt most nem Papp Dánielről és a hozzá hasonló hírhamisítókról írnánk, hanem arról, ami náluk jóval lényegesebb: a sajtó szabadságáról.
Ha megkérdeznénk az embereket, hogy szerintük szabad-e ma a sajtó Magyarországon, a kérdésre a többség igennel válaszolna. Látszólag így is van, mert bár a független, nem a kormány propagandáját szajkózó szigetek száma egyre csökken, még mindig maradtak helyek, ahol szabadon és függetlenül lehet írni.
Hát akkor, mi a baj? Ezt kérdezi az utca embere, mert nem sejti, hogy a sajtó szabadsága nem az újságírók ügye. A tájékoztatás szabadsága ugyanis több annál, mint az, hogy mit lehet megírni és mit nem. A sajtó szabadsága azt is jelenti, hogy a valódi információk eljutnak-e mindenkihez.
Ha a kérdést így tesszük fel, akkor a válasz erre a következő: Magyarországon ma nem szabad a sajtó. Vannak még szabad – és főleg szabadnak látszó - szigetek, de a kormány és a kormányhoz közeli urak olyan mértékben rátenyereltek a médiára, hogy már a megyei lapok is a kormány szócsöveivé silányultak.
Ez tehát a helyzet a sajtószabadság frontján, és ennek a helyzetnek a súlyosságát még csak kevesen ismerik fel Magyarországon. Sokan hajlamosak azt gondolni, hogy a sajtó szabadsága egyfajta „úri huncutság”, és az újságírók maguk miatt siránkoznak, ha nem írhatják meg azt, amit szeretnének.
Pedig ennél jóval többről van szó. Jelesül arról, hogy a magyar adófizetőknek jogukban áll(na) valós képet kapni arról, hogy mi történik az országban és a nagyvilágban. Ez a joguk azonban jelentős mértékben csorbul, különösen a kisebb településeken, ahová csak a kormány propagandája jut el. És nem csak arról van szó, hogy Habony, Mészáros, vagy éppen Vajna újságjai, rádió és tévéi mennyire tájékoztatnak tisztességesen. Tőlük is elvárható volna egyfajta szakmai és morális minimum, de a közmédia számára ez kifejezetten kötelező lenne. Az MTVA idén több mint 90 milliárd forintból ga(rá)zdálkodik, s a magyar adófizetők ennyi pénzért joggal várják el, hogy objektíven, hitelesen, magas szakmai színvonalon lássa el a feladatát.
Röviden: hogy tájékoztassa az embereket.
Ha nem szabad a sajtó, vagy csupán nagyon korlátozottak a lehetőségei, akkor az emberek nem tudják meg, hogy mi történik az országban. Nem értesülnek arról, hogy Rogán AntaL és családja a hivatalosan bevallott jövedelménél jóval fényűzőbb életet él. Hogy a legfőbb ügyész felesége a Magyar Nemzeti Bankban havonta ötmillió forintot keres, miközben Matolcsy György jegybankelnök alapítványokba menekíti a közpénzeket, melyek így elvesztették közpénzjellegüket. Nem tudják meg azt sem az emberek, hogy a legfrissebb adatok szerint Mészáros Lőrinc már Magyarország leggazdagabb embere, és hogy Andy Vajna annak idején az államtól kapott hitelből vásárolta meg a TV2-t, és a törlesztőrészleteket pedig az államtól (lásd még: magyar adófizetők) kapott hirdetésekből kívánja visszafizetni.
Ha nincs szabad, független sajtó, akkor az emberek nem kapnak hírt arról, hogy Magyarországon korrupció van. Hogy romokban az oktatás, padlón az egészségügy.
A sajtó szabadsága egy demokratikusan működő országban alapérték. Ahol nincs, vagy csak nagyon szűkre szabott a nyilvánosság, ott a hatalom urai mindent megtehetnek. Hadházy Ákos és Szél Bernadett nem a saját szórakozásuk miatt töltik az éjszakáikat az MTVA székházában, hanem azok érdekében, akik most még talán fel sem fogják, hogy mennyire fontos számukra a független, tisztességes, szakmailag igényes sajtó.
