Hol áll Orbán? Schmidt Mária, vagy a puccsisták oldalán?
Magánközléssel kezdem: személyes ellentét van Schmidt Mária és közöttem, 2002 óta, ennek mibenlétéről most nem tájékoztatnám az olvasót, már csak azért sem, mert nyilván mindketten másként interpretálnánk a történteket. A lényeg az, hogy az addigi jó viszony – ez közvetlenül a Terror Háza megnyitása előtti időszak – megromlott, és odáig fajult, hogy az igazgatónő már nem fogadja azóta sem a köszönésemet. Ezt csak azért bocsátom előre, mert nem szeretném, ha azzal vádolnának: eleve rosszindulat vezet, amikor a történész asszony körüli történésekről írok. Olyannyira nem, hogy általában igyekszem is elkerülni azt, hogy foglalkozzak a személyével, most azonban olyasmi történt, ami kikerülhetetlen.
A híradások szerint szinte a teljes munkatársi gárdája felmondott, puccsszerűen otthagyta Schmidt Máriát. A jelzőt nem én találtam ki, ő maga minősített így a történteket. Egészen precízen így írt: A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány fenntartásában működő XXI. Század Intézet munkatársai, köztük Lánczi Tamás, az Intézet igazgatója a mai napon váratlanul és puccsszerűen, azonnali hatállyal, indoklás nélkül felmondta munkaviszonyát.
Márpedig egy ilyen lépés nem mindennapi, különösen abban az orbáni világban, ahol nincsenek belső konfliktusok, háborúk, csak egyetértés, összetartás, siker. Kétségtelen, hogy az utóbb időben – nyilván az önkormányzati választásokkal összefüggően – napvilágra került néhány konfliktus, még olyan is megesett, hogy az ügyészség vádat emelt fideszes politikus ellen, de azért az összkép nem változott: minden nagyon szép, minden nagyon jó, Orbán mindennel meg van elégedve.
Egy ilyen puccs azonban nagyon elhomályosítja a képet, és persze az ember igyekszik több információhoz jutni, mint amennyit a főigazgató közleménye tartalmaz. Kerestem persze alanyt hozzá, de Lánczi Tamás nem vette fel a telefonját – vissza sem hívott, látván, hogy kerestem –Kiszelly Zoltánról olvastam, hogy nem kíván nyilatkozni, Galló Béla, külföldön lévén semmit nem tud a dologról, a jobboldali portálok pedig mintha nemlétezőnek tekintenék a hírt. A Hírkereső alapján csak a Pesti Srácok tudósít röviden, hozzátéve, hogy a részletekről nem lehet tudni semmit.
Márpedig, ha a kremlinológiai tudásunkat is latba vetjük, akkor egy ilyen eset nem fordulhat elő anélkül, hogy Orbán Viktor ne tudjon róla. Továbblépve: ez azt is jelentené, hogy a miniszterelnök hozzájárult, hogy tanácsadója nyilvánosan puccsistának nevezze munkatársait, azokat az embereket, akiknek most éppen – többek között – az lenne a dolguk, hogy az elmúlt harminc év sikereit feldolgozzák. Ez a megközelítés, bevallom, részemről manipulatív: hivatalosan a rendszerváltás és az azóta eltelt időszak történeti, történelmi feldolgozása lenne a lecke, de azért mi tudjuk: a fókusz, ez ügyben, Orbán Viktoron van. Hogy a konfliktus emiatt, netán szakmai okok miatt tört ki, kevéssé valószínű; aligha hihetjük, hogy bárki az ott dolgozók közül meg merné kérdőjelezni Orbán szerepének felértékelését, pusztán azért, hogy ragaszkodjon a történelmi hűséghez. Nem, ilyen nem fordulhat elő, ezek az emberek pontosan tudják mi a szerepük, hol a helyük.
Akkor viszont?
Ha Orbán valóban engedélyezte az információ szabad áramlását, azaz jóváhagyta a puccs megtörténtét, akkor az a kilépők jövőjére vonatkozóan jelent veszélyeket. Ugyanakkor Lánczi Tamás és a többiek elég fontos szereplői voltak eddig is a Fidesz politikájának, kommunikációjának, emlékezet-politikájának, politológiai elemzésének, közvélemény-kutatásának, ahhoz, hogy ne lehessen csak úgy félredobni őket. És Schmidt Mária?
Róla tudjuk, hogy egyszer már volt kegyvesztett, éppen 2002 környékén, amikor a Fidesz - Orbán – elveszítette a választásokat – és ő abban utazott, hogy új ember álljon a párt élére (akkor lett némiképp kegyvesztett Áder János, hiszen Schmidt őt szemelte ki Orbán utódául, és az akkori hírek szerint ő nem ugrott félre a feladattól…). Akkor, a politikában jártasak úgy vélték: Schmidt Mária véglegesen lekerül a főtábláról, ám nem így történt: egy rövid penitencia után visszakerült oda. Az utóbbi időben azonban történtek furcsa dolgok, például a Sorsok Háza szakmai irányítását kivették a kezéből. Ebből azonban nem következtettünk a végleges vereségére, hiszen így is maradt bőven feladat, többek között például – a Terror Háza és a XXI. századi intézet vezetése mellett – éppen az elmúlt 30 év ünnepi feltálalása. Vannak egyébként, akik a konfliktust összekapcsolják azzal, hogy a Liberális Párt elnöki tisztéről hétfőn lemondó Fodor Gábor egy hasonló feladatú intézmény létrehozásáról tett említést, de ez a megfejtés is csak az álomfejtés körébe utalható.
Egyelőre tehát itt állunk tanácstalanul: Schmidt Máriát puccsolták meg Orbán emberei, vagy Schmidt maradt meg a miniszterelnök mellett és a távozók voltaképpen saját magukat puccsolták meg.
