Ilyenkor nem számít a "szent család", csak az ellenség verbális kivégzése

Vásárhelyi Mária 2019. augusztus 18. 08:54 2019. aug. 18. 08:54

A Gaudiopolis idősek otthonát működtető alapítvány kuratóriumának megalakulása óta tagja voltam. Így közelről nézhettem végig azt a hosszú, áldozatos és gyakran küzdelmes utat, amelyt Donáth László végigjárt, amíg az otthon felépült. Utána pedig nyomon követhettem, ahogy az otthon megtelt lakókkal, és mindig jóleső érzés fogott el, amikor a folyosókon végigmenve láttam, hogy itt valóban olyan otthonra lelnek az idekerülő idősek, amelyben igazán méltó módon tölthetik el életük utolsó éveit.

Tapintható volt a biztonság, a nyugalom, a gondoskodás és a szeretet. Valahányszor Donáth Lacival sétáltunk az épületben, minden ott lakó idős emberhez, akivel összetalálkoztunk, volt egy jó szava, és láttam az idős emberek tekintetében a hálát és a szeretet.

Bár Lacit lényegében születése óta ismerem, két évet együtt töltöttünk a romániai száműzetésben, és a szüleink életük végéig elválaszthatatlan barátok voltak, olyannyira, hogy Donáth Ferencet édesapám búcsúztatta, tehát jól ismerem őt, mégis lenyűgözött az az odaadás és ügyszeretet, amivel felépítette és működteti a Gaudiopolist.

Mások maguknak és családtagjaiknak gyűjtenek házra, autóra, anyagi javakra, ő pedig az elmúlt évtizedet annak szentelte, hogy létrehozzon egy intézményt, ahol korábban számára ismeretlen emberek méltó módon tölthetik el utolsó éveiket.

Lehet, hogy ez mások számára mellékes szempont, én mégsem tudok napirendre térni afelett sem, hogy a Donáth család elleni, aljas, hazug, mocskos lejárató kampány, hogyan dúlhatja fel, annak a rengeteg szeretettel és gondoskodással felépített intézménynek az életét, ahol 90 idős ember él, és annak a sokszor 90 családtagnak, akik nyugodt szívvel léptek be és hagyták el a Gaudiopolist, amikor hozzátartozójukat meglátogatták.

Mert persze nyilván közülük mindenki tudja, hogy amit állítanak az intézmény vezetőjéről, az szemen szedett hazugság, de mégis fröccsen sár, és mindenkit bemocskol. Apák és fiúk, apák és lányok, fiúk és apák, lányok és anyák, és még ezer variáció, ahogyan a lakájmédia megpróbál lejáratni tisztességes, becsületes embereket csak azért, mert próbálnak tenni valamit Magyarország tönkretétele, a társadalom maradék szöveteinek szétszakítása, lezüllesztése ellen.

Donáth Anna azért lett ellenség, mert okosan, tehetségesen és hatékonyan lépett fel a zsarnoksággal és elnyomással szemben, és mivel rajta nem találtak fogást (ezek szerint még a Volt Fesztiválon sem múlatta az időt, vagy csak a pribékek nem találtak erre utaló nyomot) hát célkeresztbe helyezték az apját és az intézményt, amelyet ő vezet.

És ilyenkor nem számít a "szent család", nem számít a sikeres intézmény, csak a bosszúállás, a megfélemlítés, az ellenség verbális kivégzése a fontos. Nyilvánvalóan hamisított levélből, lefizetett áldozatokból és szemtanúkból, átlátszó gyanúsítgatásokból és sejtetésekből építgetik a hazugságok katedrálisát a kormány médiapribékjei.

Bízom benne, hogy most, Donáth Anna szánalmasan kreált, abszurd "molesztálási ügyével" túltolták a biciklit, és ez azok szemében is hitelteleníti a lejáratókampányt, akik esetleg elbizonytalanodtak. De tudnunk kell, hogy a zsarnok és lakájai számára az ellenség tönkretétele érdekében semmi sem túl nagy ár. És azzal is tisztában kell lennünk, hogy bárki sorra kerülhet. Elég egy felemelt tekintet, egy kritikus mondat és bárki a célkeresztbe kerülhet. Ezzel szemben számunkra a védelmet csak a szolidaritás és az ellenállás jelentheti.