Jelkép volt a Berlini Fal, jelképpé vált a lerombolása is

HírKlikk 2019. november 9. 13:17 2019. nov. 9. 13:17

1961. augusztus 13-án, sorkatonai szolgálatom második évének vége felé közeledtünk. Már a novemberi leszerelésre készültünk. Villámcsapásként jött a drámai hír. A második világháború után kettéosztott Európa keleti frontállama, a szovjet blokkhoz tartozó Német Demokratikus Köztársaság betonfalat kezdett építeni nyugati szomszédjával, a Német Szövetségi Köztársasággal közös határa mentén. Nem volt alaptalan a félelem, amit Moszkva még erősített is, hogy az Amerikai Egyesült Államok vezette nyugati katonai szövetség, a NATO válasza a támadás lesz. Még aznap megtudtuk a magyar kormány döntését. A háború kitörésének veszélye miatt el kell halasztani a sorkatonák leszerelését, a szovjet blokk valamennyi országának készülnie kell a legrosszabbra, a harmadik világháborúra.

Az Amerikai Egyesült Államok és Európa nyugati fele szerencsére nem veszítette el a józan eszét, nem került sor a világ pusztulását, az emberi civilizáció végét jelentő katonai konfliktusra. A feszültség lassan lecsillapodott, de a fal megmaradt. Célja az volt, hogy megakadályozza az elnyomó, antidemokratikus rendszerrel elégedetlenek elmenekülését. Ezt szolgálta a falnál bevezetett tűzparancs is, amelynek másfél ezer átszökni próbáló esett áldozatul a 28 év alatt. A fal német családok millióit vágta ketté, szülők és gyermekek, testvérek kerültek a fal ellentétes oldalára, éveken át nem találkozhattak. Magyarország viszont később különleges szerepet kapott. Hozzánk beutazhattak mindkét Németország állampolgárai, nyáron a Balaton partja német szótól volt hangos, az elszakított családok itt tudtak találkozni. A gyűlöletes fal Európa két felének szembenállását jelképezve azonban három évtizeden át ott magasodott.

Esély sem látszott változásra. A szovjet blokkhoz tartozó Magyarország az 1956 októberében kirobbant forradalommal és szabadságharccal azonban egyértelműen jelezte, hogy nem kér Moszkva uralmából, a szovjet modellből, az egypártrendszerből. Szabadságot, demokráciát, jogállamot akar. A vezetés az 1960-as évek végétől óvatos reformokkal távolodni kezdett a szovjet irányvonaltól és lépésről lépésre a nyugati világ felé fordult. Az állampárt, az MSZMP a hetvenes évek közepétől elkezdte építeni a kapcsolatokat a nyugat európai szociáldemokrata pártokkal. A nyolcvanas évek elejétől nyugati irányba fordultak Magyarország államközi kapcsolatai. Bizalmas tárgyalások kezdődtek a hazánk számára előnyös kereskedelmi-gazdasági kapcsolatok kiépítéséről Magyarország és az Európai Közös Piac intézményei között. 1986 őszén erről egy megállapodás is aláírásra került, amely megnyitotta az addig lezárt nyugati piacokat a magyar export előtt. Magyarország 1982-ben csatlakozott a Nemzetközi Valuta Alaphoz (IMF), így hazánk lényegesen kedvezőbb feltételekkel jutott a Világpiacon hitelekhez. A nyolcvanas években egymást érték a magas, sőt legfelső szintű látogatások Magyarország és a nyugati világ országai között. 1988-ban Grósz Károly miniszterelnök Washingtonban találkozott Ronald Reagan elnökkel, egy év múlva pedig az új amerikai elnök, George Bush látogatott Budapestre. Magyarország volt a szovjet blokk egyetlen országa, amely felé az Egyesült Államok ilyen gesztust tett.

1989 tavaszán Magyarország a nyugati határán lebontotta a műszaki zárat, új, a kiutazás addigi korlátait lebontó útlevélrendszert vezetett be. Azon a nyáron minden korábbinál több kelet-német turista érkezett hazánkba és rövidesen az is kiderült, hogy ezek nem kívánnak visszatérni az NDK-ba, hanem az NSZK-ba kívánnak távozni. Az NDK vezetése ennek megakadályozását és állampolgáraik hazatoloncolását követelte Magyarországtól, amit a magyar vezetés a tavasszal aláírt ENSZ menekültügyi egyezményre hivatkozva megtagadott.

Idén szeptember 10.-én emlékeztünk meg a határnyitás harmincadik évfordulójáról, ami lehetővé tette több mint hatvanezer itt tartózkodó és hazatérni nem akaró állampolgár távozását Ausztrián keresztül az NSZK-ba. A határnyitás emlékét megőrző emléktábla ma is ott van a német parlament, a Bundestag épületének falán.

A határnyitás sokkal több volt, mint gesztus hatvanezer nálunk tartózkodó kelet-német számára. Bátorítást jelentett sok millió NDK állampolgár számára, hogy vívja ki hazája szabadságát, függetlenségét, bontsa le a Berlini Falat, a bezártság, az elnyomás jelképét. Ez meg is történt.

Ma 30 éve, 1989.november 9.-én este az események hatására feltüzelt kelet-berlini lakosság egy - a határ azonnali lebontásáról szóló hivatalos bejelentést félreértve - szerszámokat ragadott, és szó szerint szétverte a falat. A határnyitás így végül nem csupán a magyar-osztrák határon 1989. szeptember 10. után átment hatvanezer NDK állampolgár számára jelentett szabadságot, de mind a tizennyolcmilliónak, mert a következő évben megtörténi a két Németország újraegyesítése.

Kovács László
A szerző az MSZP volt elnöke, Magyarország volt külügyminisztere.