Jobbik: menni vagy meghalni

Föld S. Péter 2019. február 3. 08:15 2019. feb. 3. 08:15

Tanult barátaim örömünnepet ültek a Facebookon, amikor a párt elnöke, Sneider Tamás belengette, hogy rendkívüli kongresszust hívnak össze, amelyen akár a párt megszűnéséről is dönthetnek.

Az előzmények ismertek: az Állami Számvevőszék újabb százmilliókkal büntette a Jobbikot, s így Sneideréknek már közel egymilliárd forintot kellene befizetniük az államkasszába. Ezt a pénzt állításuk szerint nem tudják előteremteni, s már a májusi Európai Parlamenti választásra sem tudnak kellően kampányolni, ez pedig a párt felszámolását vetíti előre.

Ha csak ezredannyi pénzünk volna, mint amennyi Mészáros Lőrincnek van, akkor nagyobb összegben fogadnánk arra, hogy a Jobbik – most legalábbis– nem fog megszűnni. De nemcsak ezért nincs ok az örömre azok táborában, akik ki nem állhatják a Jobbikot, hanem azért sem, mert egy ilyen opció nem a magyarországi közállapotok normalizálódását jelentené, hanem annak épp az ellenkezőjét. Azt, hogy a Fidesz, annyi más párt után, most egy újabb, számára nem kívánatos alakulatot darálna be és küldene a süllyesztőbe.

Ki emlékszik még arra, hogy a rendszerváltozás idején a két legerősebb párt az MDF és a vele rivalizáló SZDSZ volt? Mi lett velük? Volt Kisgazdapárt, MIÉP, Centrumpárt – elnézést azoktól, amelyek kimaradtak a felsorolásból. Lehet azon vitatkozni, hogy sírunk-e valamelyikükért, az azonban elvitathatatlan, hogy a Fidesznek valamilyen módon mindegyikük eltűnéséhez volt valamilyen köze. És egyik esetben sem a közélet megtisztítása, hanem gyakorlati haszon vezette Orbán Viktor pártját. Hol a jobb, hol a baloldalon kellett a hely, de volt, hogy az egyre terjeszkedő kisgömböc középen talált magának életteret.

Még a közélet iránt mérsékelten érdeklődők is észrevehették, hogy a Jobbik már jó ideje helyet cserélt a Fidesszel. Orbán Viktor pártja gyakorlatilag mindenben lenyúlta a Jobbik tematikáját, s az Orbánék által egykor megvetett Trianontól kezdve, egészen a keleti diktatúrák elfogadásáig, sőt imádatáig, fokozatosan szorították ki a szuszt a Jobbikból.

Pedig a két párt kapcsolata nagyon szépen és harmonikusan indult. Orbán Viktor és a Jobbik előző elnöke, Vona Gábor ugyanabban a polgári körben politizáltak, nem csoda, hogy Orbán akkoriban a nemzet iránt elkötelezett ifjakként emlegette a Jobbikot, és sok sikert kívánt a politikai pályájukhoz.

Egy ideje ez megváltozott, s ahogy annak idején az SZDSZ-ből, mostanra a Jobbikból is ellenség lett. A Fidesz hadviselése régóta közismert: foglyot nem ejtenek, az ellenfél valójában ellenség, akivel szemben minden eszköz megengedett.

Vagyis, bármi is történjen a Jobbikkal, nincs ok az örömre. A párt rendkívüli kongresszusán nagy valószínűséggel nem a megszűnést fogják bejelenteni, ha netán mégis, az sem azért lesz, mert demokratikusabb lett a közélet, hanem, mert a Fidesz, pontosabban Orbán Viktor így akarta.