Jól esett Vajnának Orbán barátsága

- Ott voltál Andy Vajna temetésén?

- Igen, elmentem, mert úgy éreztem, hogy annyi mocsok zuhant rá a halála után, hogy muszáj meghajtani a fejemet előtte.

- Pedig, ahogy a Facebookon megjelent írásodban megemlékeztél róla, haragban voltatok…

- Igen. Ez azonban nem ok arra, hogy ne ismerjem el a zsenialitását, azt, hogy a szakmát tőle tanultam meg. Tíz évet töltöttünk együtt, ő és a fiatalon meghalt Gárdos István találta ki az InterComot, amelyhez engem kértek fel István mellett igazgatónak. Ez a filmforgalmazó cég egészen új dolog volt Magyarországon, nagyjából egy évvel a rendszerváltás előtt alakult.

- Azt írtad, hogy egy moszkvai forgatás elintézése hozott össze benneteket az akkor még Amerikában élő producerrel…

- Igen, a Vörös zsaru című filmet forgatta Pesten, és ahhoz kellettek volna Andynek a Vörös téren készült képek, de neki esélye sem volt – a Rambo kommunista-ellenessége miatt, - hogy a Szovjetunióban forgatási engedélyt kapjon. Én szereztem, ez lenyűgözte, és cserében olyan ajtókat nyitott meg nekem Los Angelesben, amelyek mindig zárva maradtak volna, ha ő nincs.

- És milyennek ismerted meg őt?

- Egy elképesztően sokat dolgozó, de bizonyos helyzetekben csupaszív embernek. Amikor Gárdos István beteg lett, mindent elkövetett a gyógyulása érdekében.

- De mégis min vesztetek össze tíz év után?

- Az Evita forgatásán már túl voltunk, a bemutató előtt álltunk, és ha jól emlékszem két dolgot kérdezett tőlem telefonon. Egyrészt, hogy mikor indul a promóciós kampány, másrészt, hogy melyik moziban indul csütörtökön a film. Én mondtam neki, hogy fejből egyiket sem tudom, de hat héttel korábban kiküldtünk neki minden fontos információt, ott van nála.

- És ezen a nem-tudom-válaszon háborodott fel?

- Igen, de nagyon. Ő megszokta, hogy Gárdossal korábban mindig hosszan beszélgettek arról, hogy milyen jól mennek a dolgok, én viszont nem voltam, vagyok ilyen típus. Andy úgy működött, hogy a legapróbb részletekről is tudni akart, és ha úgy döntött, bármivel kapcsolatban magához vonta a döntést, én viszont nem így irányítottam a céget, a több, mint kétszáz embert. Szeretem a feladatokat és vele a döntéseket is delegálni. Szóval ezen a két nemtudomon Andy nagyon felháborodott. És miután azokról az ügyekről, amelyek jól mentek rendre nem számoltam be, neki az a képzete támadt, hogy elhanyagolom a céget, nem figyelek oda eléggé, és kirúgott. Én nem tudom, és nem is akarom eldönteni, hogy kinek volt igaza. Más szemüvegen keresztül néztük a világot. Andy egy produkciós cég vezetéséhez volt hozzászokva, ami egy nagyon egyszerű szerkezetű, de nagy kockázattal működő vállalat, ahol a vezető arra törekszik, hogy minden szálat a markában tartson. Egy film készítése szerteágazó, de összefüggő folyamat, száz különböző területen folyik a munka, amiből érték csak akkor lesz, ha a történések időben egybeesnek. Mondok egy példát: ha nekem a felvételhez egy lovaskocsit kell hoznom, de azt egy fél óra késéssel teszem meg, akkor az egész stáb fél órája értéktelenné válik.  Andy arra volt trenírozva, hogy mindent ellenőrizni kell, mindent a kezében kell tartani. Én viszont egy bonyolult vállaltot, összetett struktúrát vezettem, ami csak akkor tud egészségesen működni, ha – ahogy említettem – delegálom a döntéseket, vagyis minden lehetséges döntést oda kell utalni, ahol a munka folyik, mert ők értik azt, amin dolgoznak, és nekem, mint vezetőnek a stratégián túl „csak” az a dolgom, hogy támogassam őket, hogy biztonságban és jól tudjanak működni. Ez egy olyan különbség volt Andy és közöttem, amely szükségszerűen feszültséghez vezetett.

- Semmilyen szabadságot nem adott?

- Ez így egyáltalán nem igaz, de a legváratlanabb helyzetekben vont magához döntést. Az volt a játékszabály, hogy ha valamibe belekérdezett és az nem tetszett neki, akkor azt meg kellett változtatni. Én a kollégáimmal elvi megállapodásokat kötöttem, de a megoldásba nemigen szóltam bele. Igen, ez egy alapvető vezetésfilozófiai különbség, és nem szabad azt mondani, hogy az egyik jobb, mint a másik, a franc se tudja… Ha azt nézzük, hogy én mire jutottam és Andy mire jutott, illetve ha a kettőnk bankszámláját összehasonlítjuk, akkor arra juthatunk, hogy az ő módszere a megfelelő. Azt viszont, hogy melyikünk élt boldogabb életet, már nem tudom ugyanilyen biztonsággal megítélni.

- Ez a kiabálásba torkolló konfliktus tíz év után következett be?

- Igen, 1988-ban kezdtünk együtt dolgozni, és ez az összeveszés 1997 márciusában történt.

- A már említett visszaemlékezésedben arról is írsz, hogy egy idő elteltével kísérletet tettél arra, hogy közeledj hozzá, hogy konszolidáld a viszonyotokat, de nem sikerült…

- Nekem nagyon fontos lett volna, hogy elmondhassam neki: csak üzleti rumlink volt egymással, és az én szeretetem az ő irányában soha nem változott meg. Ő volt a legfontosabb mesterem, nekem ő adta a szakmai életemnek azt a tíz évét, ahol a legboldogabb voltam, ahol csodálatos emberekkel dolgozhattam együtt és talán egy csomó kollégának tudtam abban is segíteni, hogy a karrierjét elindítsa, felépítse.

- És azt is el akartad mondani neki, amit leírtál, hogy bizonyos emberi dolgokban gyengének láttad őt? Már ezt az újkori, Magyarországra költözött Andy Vajnát.

- Amikor végül is leültünk beszélni, akkor már kormánybiztos volt Andy. Tizenöt percet szánt rám. Készült róla egy riportkönyv, amiben engem is meg akartak szólaltatni, amit ahhoz a feltételhez kötöttem, hogy találkozhassak vele. Elintézték, leültünk az ő éttermének, a Nobunak a teraszán. Egy csomó forgatókönyv volt nála, hihetetlenül mogorva volt, és azzal kezdte, hogy el nem tudta volna képzelni, hogy még egyszer velem egy asztalhoz ül…. Hát ez nem az a belépő volt, amitől könnyen belevágtam volna a mondandómba. Ezért aztán, hogy a kérdésedre válaszoljak, nem tudtam neki elmondani. Helyette elkezdtem védekezni. Ilyenkor ez így szokott lenni; az ember behúzza fülét-farkát… Én egyébként is sokat húztam be fülemet-farkamat korábban, amikor Andynek karcossá vált a hangja. Nem tudtam neki elmondani, hogy mit érzek iránta… De azt meg nem akartam mondani, hogy mekkora fasz volt, amikor együtt dolgoztunk. Mert nem is így gondolom. Mára elfogadtam az életemet és az együtt töltött időt úgy, ahogy volt, és még hálás is vagyok neki, hogy kirúgott, mert ha ott maradtam volna az InterCom élén, és azzá lesz, amit terveztünk – mert ami ma a Cinema City, az is az InterCom lett volna -, vagyis egy nagy konglomerátum mozihálózattal, tévével, újságokkal, kereskedelmi hálózattal, akkor nem lett volna olyan szép az életem folytatása. Amúgy Andy szerint az én bűnöm volt, hogy az InterCom nem lett az ország legnagyobb médiavállalata. Én meg visszatekintve úgy élem meg, hogy ha ottmaradok, és tényleg egy ilyen óriássá növesztjük a céget, nem tölthettem volna annyi időt a három fiammal, és lehet, hogy rég a föld alatt vagyok, mert nagy kihívás egy nehezen kiszámítható, és az operációt is időnként magához vonó tulajdonostárs. A vitáinkban gyakran a végső érv az volt, hogy ez a vállalat az ő tulajdona, hadd döntse el, hogy mit akar vele csinálni. Amikor eljöttem, naivan aláírtam egy versenytilalmi megállapodást, mert annyira barátomnak tartottam Andyt, hogy nem feltételeztem, hogy bármi rosszat akar nekem. Simán aláírtam, hogy évekig nem dolgozom filmes, mozis vállalatnál, ezért aztán, amikor néhány hónappal később megkerestek, hogy csináljunk egy multiplex mozicéget, akkor ezt vissza kellett utasítanom.

- Abból, amit elmondasz, illetve leírtál Vajnáról, nekem egy olyan kép rajzolódik ki róla, mintha, Magyarországra költözve egy kettős énű ember lett volna. Az egyik, a filmes, a professzionális, határozott, minden döntést a kezében tartó szakember, aki még az utolsó vágás jogát is magánál tartja…

- Azt minden épelméjű producer így csinálja…

- …a másik énjét a hatalomhoz való dörgölődzés jellemezte.

- Haj… Nézd, amikor az ember a döntéseket magánál akarja tartani, az lehet egy belső bizonytalanság jele. Ragaszkodom a döntésekhez, mert attól félek, hogy más nálam jobban csinálná. Vagyis azt hiszem, hogy ez az erős határozottság valójában egy védőpáncél volt. A politikai barátság talán nem Orbánnal indult, hanem az argentin elnökkel, az Evita forgatása alatt. Olyan jóban lett vele, hogy az elnök bejárt, bejárhatott a vágószobába. Andy nem akadályozta meg, hogy beleszóljon a munkába, hanem - teljes nonszensz - tűrte azt. Itt kezdődött Vajnának a politikával az ilyesfajta kapcsolata. De nem gondolom, hogy ez dörgölődzés lett volna, egyszerűen jól esett neki, hogy egy ilyen nagy ember odafigyel rá, hogy jóban van vele. Szerintem Orbán esetében is erről beszélhetünk. Nem tudom, mi az igazság, csak tippelni tudok. Pénzre nem volt szüksége, ha minden egyes szivarra egy százdollárossal gyújt rá, akkor is gazdag marad.  Mindig is nagyon szeretett volna egy médiabirodalmat létrehozni, és ennek érdekében volt hajlandó talán mindenféle kompromisszumra. Az pedig, hogy politikai alkukat kell kötni ahhoz, hogy az embernek egy országos televíziója legyen, az nem ritka dolog. Sem a világban, sem Magyarországon. És igen: biztos, hogy nagyon jól esett neki, hogy a miniszterelnök a barátjának nevezte.

- Azt mondod, hogy neki nem kellett pénz. Ugyanakkor a kaszinóüzletben kizárólagos szerephez jutott, ráadásul még pénztárgépet sem kellett használnia…

- Én ezektől olyan távol, voltam, mint Makó Jeruzsálemtől. Tényleg nem tudok ezekről semmit. Andy haláláról értesülve kitettem egy szomorú smileyt a Facebookra, és pillanatokon belül még egy hozzám igen közel álló fiatalember is elképesztő dühvel szólt hozzá. Pénznyerő automatái voltak, amelyeket le kellett az új törvény miatt szerelnie. Levettem a smileyt, és megírtam a filmes Andyről azt a megemlékezést a Facebookra. Hogy a kaszinó monopóliuma hogyan keletkezett Vajnának, valójában sem én, sem az ismerősöm nem tudja.

- Viszont arról pontos információid vannak, hogy mit tett a magyar filmért; többek között ezért is akartál elmenni a temetésre, ahová, ezek szerint az összeveszésetek ellenére meghívtak…

- Igen, meghívtak…

- Szóval mit tett Andy Vajna a magyar filmért, a magyar filmmel?

- A legfontosabb volt azt az alapvetést letennie, hogy a filmkészítés szakmunka, amelynek pontosan ugyanolyan szigorú szabályai vannak, mint mondjuk a házépítésnek. Európában sokáig leginkább úgynevezett rendezői filmek készültek, ahol a rendező értett mindenhez, de igazán egy csomó területhez valójában nem. Az angolszász filmes technológia érkezése előtt ezért készült kevés olyan film a kontinensen, így Magyarországon is, amelynek a struktúrája (hollywoodi módon) profin működött. A másik, hogy a filmkészítésben a forgatókönyv fejlesztése az alap, és ez a korábbi magyar filmgyártásban, mint fogalom sem létezett. Tudod a forgatókönyv olyan, mint egy tervrajz, és ha anélkül építesz, akkor baromira nem tudod azt sem, hogy milyen lesz végül a házad. Nem lehet szakszerű forgatókönyv nélkül jó filmet készíteni. A harmadik, hogy akkor működik jól a filmipar, ha sok szakember folyamatosan gyakorolja a hivatását, sokat tud dolgozni és meg tud élni belőle. Ehhez a magyar film, mint megrendelő önmagában kevés. Ezért aztán Andy olyan gazdasági és jogi feltételeket taposott ki, amitől Magyarország a világ számára igen vonzó filmgyártó országgá vált. Korábban minden egyes külföldi film idecsábításáért személyesen küzdött meg, és innen eljutottunk oda, hogy ma, ha egy amerikai film Európában akar forgatni, – akkor Angliát leszámítva - a producer első gondolata az, hogy Magyarországra kell jönni. Itt profikkal tudsz dolgozni, viszonylag kedvező árakon, magas a filmgyártás adókedvezménye, de a mérleg költségvetési szempontból is pozitív. Ennek köszönhető, hogy elképesztően komoly filmgyártó ipar alakult ki nálunk, két nagy stúdió épült, újraéledt a Mafilm, és számos cég alakult, amely mind-mind a filmgyártást szolgálja. A magyar filmgyártás egyértelműen sikerágazat lett.

- Ha ilyen professzionális körülményeket teremtett, és mindent a kezében akart tartani, akkor hogy adhatott ki a kezéből egy olyan terméket, mint a Tv2?

- Passz.

- De egyetértünk a minősítésben?

- Nincs tévém, egyetlen kockát nem láttam a Tv2 műsoraiból.

- Ez így egy könnyű válasz.

- Könnyű válasz, de ez az igazi válasz. Én nem nézek televíziót, de persze a Facebookon olvasom, hogy milyen mocskok jönnek le a Tv2 képernyőjéről. Viszont én, Mihály Gyuri, nem tudok erről véleményt mondani, mert nincsen személyes tapasztalatom.

- Miért bújsz el a hírek elől? Mert, ezek szerint, azt sem nézed, ami jó.

- Nem nézek. Túl sok hírt fogyasztottam a korábbi életemben. Túl sokat manipuláltam a világot saját magam ahhoz, hogy ne akarjak ítéletet mondani mások manipulációiról. Én annyi vackot hitettem el ezzel a világgal, nem feltétlenül politikai vackot, de egy csomó mindenről elhitettem az emberekkel, hogy érdemes megvenni, hogy szükségük van rá, amire pedig egyáltalán nem volt szükségük… Oly kevés dolog van az életemben, amire úgy tudok visszagondolni, hogy szolgálat volt, és nem csak kereskedelmi tevékenység. Éppen ezért nem nagyon fogyasztok ma már médiát.

- Nem is térnél vissza ehhez a szakmához? Ma már nem vállalnál egy InterCom jellegű cég vezetését? Vagy nem manipulálnál?

- Nagyon nehéz manipuláció nélkül létezni. Bármit el tudok neked adni marketinggel, kommunikációval. Csupa olyat, amire nincs szükséged. Merthogy erre vagyok kiképezve. De hogy én ezt akarnám, abban egyáltalán nem vagyok biztos. Olyan dolgokkal foglalkozom most, amelyekről meg vagyok győződve, hogy szolgálják az embereket. Olyan könyvet forgalmazok, amelyről tudom, hogy szolgálat, mert nem akarjuk, hogy a Soát elfelejtsék. Pillanatokon belül elkezdek élelmiszert forgalmazni, falafel granulátomot. Ezzel is szolgálok: olyan táplálékot adni az embereknek, amely egészséges, növényi alapú, adalékmentes és jó a bolygónak is. Ehhez pedig társammá olyasvalakit fogadtam, aki megvakult, és ha nem hinnénk abban, hogy a vállalkozásunk sikeres lesz, akkor neki éhen kellene halnia; a rokkantnyugdíjából nem tudná eltartani a két pici gyerekét sem. Ráadásul arab is.