Kedves TGM, nem elég undorodni
Barátaim, ismerőseim napok óta zászlóként lobogtatva osztják a Facebookon Tamás Gáspár Miklós cikkét, az Undorodom tőletek című írást. A legtöbben egyetértőleg idéznek a filozófus szövegéből. TGM cikkében sok meggondolandó igazság van, emellett féligazságok, valamint, urambocsá’, ostobaságként ható általánosítások is előfordulnak benne.
TGM legtöbbet idézett gondolata, a cikke címére is utaló utolsó bekezdés: „Az első lépés ebben az irányban: eltakarítani az útból ezt a szétzüllött, viszolyogtató, haszontalan ellenzéket – undorodom tőle csakugyan – , és tiszta szemmel, józan ésszel meglátni a zsarnokságnak azt a sivatagát, azt a nemzeti pusztulást, amelyben élünk.”,
Vagyis, TGM undorodik az ellenzéktől. Szerinte – és sokak szerint – az ellenzék morálisan és minden tekintetben megbukott, meg kellene tőlük tisztítani a közéletet, mert csak így lehet leváltani Orbán rendszerét. (Mely utóbbiról TGM szintén nincs jó véleménnyel.)
Szép és tetszetős gondolat, rögtön le is fordítanánk magyarra: mindenki dögöljön meg, de minimum húzzon el melegebb éghajlatra, aki az elmúlt harminc évben közéleti, vagy politikai szerepre vállalkozott. Hiszen az ellenzék egységes, mindenkit ugyanakkora felelősség terhel, nincs könnyebb, mint ilyet állítani, még okosnak sem kell lenni hozzá, filozófusnak lenni meg még annyira sem.
Szép és tetszetős a gondolat, hogy az ellenzék menjen a fenébe, számolja fel magát, szűnjön meg, szívódjon fel. Azonban, mint minden nagyívű gondolatkísérletnek, ennek is van néhány, mondjuk így, nem kellően kidolgozott részlete. Például rögtön az, hogy ki mondja meg, hogy kinek kell eltűnnie? TGM, vagy valaki más, létrehozna egy bizottságot? Te ellenzék voltál, tehát kollaboráns, mehetsz a levesbe. Vagy: te csak kicsit voltál ellenzék, van még esély a megjavulásodra, állj szépen a másik oldalra, majd meglátjuk, hogy mi lesz veled.
Mengele bácsi mindenkiről tudja, hogy mi lesz a sorsa.
Meg hát persze az is megérne egy misét, de legalább egy kérdésfeltevést, hogy ki jönne majd a mostani ellenzék helyett. Akik között, félreértés ne essék, valóban vannak, nem is kevesen, vállalhatatlan arcok és figurák. Csak hát ezzel is az a baj, hogy ez nem egy egzakt meghatározás: aki számomra vállalhatatlan, az a te szemedben szimpatikus és fordítva.
És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy ki legyen az ellenzék helyett. Jó, adódik az adekvát: jöjjenek azok, akik még sohasem vétkeztek. Például a fiatalok. Egyfelől, mert még nem voltak abban a helyzetben, hogy vétkezhettek volna, tiszták és makulátlanok, másfelől meg látszik rajtuk, rájuk van írva, hogy soha a büdös életben nem nyúlnának ahhoz, ami nem az övék.
Röviden: becsületesek és van elképzelésük arról, hogy mit kellene kezdeni ezzel az országgal.
Mindenkinek van elképzelése arról, hogy mit kellene kezdeni az országgal, és mindenki meg van győződve arról, hogy amit ő gondol, az a haza számára üdvözítő. Egyetlen párt, civil szervezet, vagy magánszemély sem állt még elő olyan programmal, hogy ő majd rosszat tesz a hazájának, lerombolja a jogállamot, padlóra küldi az egészségügyet, lebutítja az oktatást, Magyarországot nemzetközileg elszigetelt, de legalábbis lesajnált, lenézett országgá teszi.
Szépen hangzanak TGM (és mások) mondatai, csak hát, valójában gyakorlatilag nincs sok értelmük. Undorodni lehet, és kell is időnként, ám nem lehet elmenni amellett, hogy közel tízmillióan élünk ebben az országban és ahány ember, annyiféle undorodás.
Azon nincs vita, hogy a mostaninál jobb ellenzék kellene, de az is undorító, ha egyesek, felsőbbrendűségük tudatában minden ellenzékit egy kalap alá vesznek.
