Kelet-Nyugat „kertkapuja” vagyunk
Politikai és üzleti szempontból is fontosnak tartja Magyarország volt pekingi nagykövete, hogy májusban várhatóan Budapestre is ellátogat a kínai elnök. Kusai Sándorral arról beszélgettünk, hogy Franciaország és Szerbia mellett Hszi Csin-ping felkeresheti Magyarországot is.
„Az elmúlt évtized munkájával elértük, hogy Magyarország ma Kína legnagyobb Európán kívüli befektetőjévé és legfontosabb kereskedelmi partnerévé vált”, jelentette ki április elején Varga Mihály pénzügyminiszter Pekingben. Ez azt jelenti, hogy újabb szintre lépnek a kétoldalú kapcsolatok?
Hivatalosan még nem jelentettek be semmit, a látogatásról is egyelőre még csak találgatások kaptak szárnyra. Amit a többé-kevésbé tájékozott sajtójelentésekből tudni lehet, az mindössze annyi, hogy májusban Hszi Csin-ping valóban tervez egy európai körutat. Egyik állomása Párizs lesz, a francia elnök meghívására látogat oda, majd további két-három európai ország szerepel még a programjában. Ez teljesen természetes, ha valaki hétezer kilométert repül Kínából, nem csak egy helyre látogat el.
A párizsi látogatásnak egy évforduló adja az alapját…
A kínai-francia diplomáciai kapcsolatok éppen az idén 65 évesek. 1964-ben De Gaulle elnök megkavarta a nemzetközi diplomácia akkor sem csendes vizeit ezzel a lépéssel. A franciák akkor tessékelték ki a NATO-t Párizsból, s át kellett költöznie Brüsszelbe. A francia független diplomácia egyik emlékezetes döntése volt ez a lépés. Akkor De Gaulle látogatott el Kínába.
A magyar-kínai diplomáciai kapcsolatok is 75 évesek lesznek az idén.
Kelet-Közép Európában a többi ország is velünk egy időben, 1949-ben, a Kínai Népköztársaság megalakulásakor kötötte meg ezt a megállapodást. A szocialista országokon kívül még néhány olyan észak-európai állam is csatlakozott, amelyekben akkoriban baloldali, szociáldemokrata kormányok voltak hatalmon. Az ilyen évfordulókat szeretik az országok vezetői magas szintű látogatásokkal emlékezetessé tenni.
Ha nem Magyarország az egyedüli „évfordulós” ebben a térségben, miért nekünk szól mégis a kiemelt figyelem?
Azok az országok jöhetnek szóba, amelyeknek kifejezetten jó, szoros, baráti a kapcsolata ma is Kínával. Szinte kizárt mondjuk egy csehországi látogatás, mert a két ország viszonyát inkább a feszültség, mint az együttműködés jellemzi. Hasonló a helyzet Lengyelországgal is.
Tavaly nem minden európai vezető nézte jó szemmel a magyar kormányfő pekingi látogatását…
Az akkor egy másik helyzet volt. Most utazott éppen Pekingbe a német kancellár három külön gépnyi népes küldöttség társaságában. Politikai vezetők és üzletemberek serege kíséri Schultzot. Ha neki szabad odalátogatni, nem tudom elképzelni, hogy bármelyik másik európai vezető ezt ne tehetné meg.
A kínai elnök fogadása kétségkívül racionális döntés.
Különösen, hogy előtte találkozik Macron elnökkel is.
Varga Mihály a közelmúltban azt is nyilatkozta, hogy Budapest Kína szemében egy fontos pénzügyi központ.
Talán már tíz éve működik egy Közép-európai Clearing Elszámolási Központ, amely a térség országai és Kína között a nem a valutákban folyó kereskedelmi fizetéseket kezeli. Az összes pénzfolyamot itt Magyarországon számolják el. A négy legnagyobb kínai bankból kettő már itt van és két másik is hamarosan megérkezik. A több mint százmillió lakosú európai piac pénzügyi kiszolgálása fontos üzleti lehetőség lehet mindkét fél számára.
Ön is úgy látja, kapu vagyunk Kelet és Nyugat között?
Bizonyos értelemben igen, de van ebben egy kis túlzás is. Mi vagyunk a kerti kiskapu. Az igazi főbejárat az továbbra is Németország. Nekik nem feltétlenül van ebben az üzletben ránk is szükségük. Bár most a zöldenergetikai beruházások révén – amihez az elektromos autók, akkumulátorok is tartoznak – azonos oldalon állunk. Az ide telepedő kínai, dél-koreai gyárak javarészt a német autóipart szolgálják majd ki.
A napokban olvashattuk, hogy Brüsszelben éppen ezek miatt ráncolják a homlokukat.
Összehúzhatják nyugodtan a szemöldöküket, de ebben a németországi hasonló beruházások is érintettek. Az európai autógyárak és az ázsiai akkumulátor beszállítók egymás között már megkötötték a maguk cégközi szerződéseit. Illúzió azt gondolni, hogy a politikai berzenkedések hátterében nem a gazdasági érdekek dominálnak.
Mit vár tehát a kínai elnöki látogatástól?
Biztosan lesz számos fontos hozadéka. Az ország és a világ pénzügyi helyzetét látva, mindenki nyakig ül az adósságokban. Ha ilyen helyzetben bármely országnak sikerül többlet-forrásokat szerezni, új kapcsolatokat létrehozni, az csak jó lehet. Az persze más kérdés, hogy mindezt ki, hogyan használja a maga céljai érdekében.
